Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-06 / 14. szám
így csak fogyunk, s mint megrabolt köpü, üres lesz egyházunk ! ! mert nincs, aki a törvényszegő vallásrablónak torkára hágjon; mert fájdalommal kell constatálnunk, miszerint az 1790/91: 26. az 1844 : 3-ik, 1848: 20-ik és 1868: 53-ik törvénycikkek által kimondott vallásegyenlőséget s illetve viszonosságot, — e hon prot. lakosaira, a róm. katholikusok ellenében, csak úgy alkalmazza a vallásúgyminister, hogy mig az ev. ref. vallásúak, a törvény hátrányaiban részesittetnck, — addig a róm. kath. elem és a clerus, a törvények szabályellenes előnyeivel dicsekedhetnek. Vallásegyenlőség ! viszonosság ! — risum teneatis amiéi ! — nőik ezek most Magyarországon ? ! chimaera : .. üres ábrándkép., de nem valóság. Es ha egy jeles szobrász, e két fogalmat megszemélyesítve, nő alakokban kőből kifaragná, s egy újkori Pygmálion, tüzet lopva le az égből, életre elevenítené azokat, bizony szégyenérzetükben azonnal a föld alá sülyednének ! A már tán hosszúra is nyúlt válaszomat befejezni sietvén, nehogy Garzó úr szerint, az »én*-re legyen fektetve a fősúly, a erucifixnek a templomunkbai behozatala ellen, ím itt közlöm a Lakszakállaa-szilasi ref. egyházközség elöljáróságának nyilatkozatát : Nyilatkozat. Alólirottak, hivatalos tisztelettel bátorkodunk fölkérni nt. Ballagi Mór szerkesztő urat, miszerint jelen nyilatkozatunkat, becses lapjában közzétenni méltóztassék ! F. é. január hó 14-én, egy vegyes házaspár összeesketési szertartásának végzésére, a Lakszakállas-szilasi ref. egyházközségünk templomának átengedését helyeseljük, azon reggelen, borult és homályos idő levén, a négy viaszgyertyának, az urasztalán való meggyújtását közönbösen vesszük ; de a erucifixnek vagy a keresztnek templomunkbai bevitelén méltán megbotránkoztunk volna ; és hogy lelkészünk, annak bevitelét meg nem engedte, ezen igazi reformált paphoz illő tettét, tökéletesen helyeseljük. Helyeseljük pedig annyival is inkább; mivel a reformáció után nem sokkal keletkezett egyházunk, számtalan üldözésen és háborgatáson menvén keresztül, és templomunk két ízben elvétetvén, épen a keresztnek templomunkbai bevitele által, jegyeztetett el róm. kath. templomnak. De különben is, erős vallási meggyőződésünknél fogva, a keresztet sem nem tiszteljük, sem nem imádjuk, sőt még a,z iskola padjain megtanultuk az egyháztörténetből, hogy Krisztus idejében a keresztfa, a melyre a legnagyobb latrokat szokták felakasztani, tulajdonképen „szégyenfa® volt. Nt. Ballagi Mór urnák pedig, a »Prot. Egyh. és Isk. Lap® f. é. 5-ik számában foglalt és reánk, lakszakállas-szilasi egyház híveire vonatkozó ím e szavaira: sa jelen esetben tehát a kérdés egyszerűen azon fordul meg, hogy milyeneknek ismeri a lakszakállasi lelkész úr hiveit, kiknek ártatlan gyöngéi iránt, addig, mig kellő felvilágosítás őket máskép nem hangolja, elnéző kimélettel lenni, nemcsak mint papjuk, hanem általában mint keresztyén kötelezve van.* — Megjegyezni bátorkodunk, miszerint a kereszttoli idegenkedésünk, nemhogy gyengéink közé tartoznék, sőt legerősebb oldalunknak tartjuk ; mert a vallásüldözés idejében, ama számtalan, börtön kínait kiállott, de hitökben állhatatosan megmaradt ősapáink példáját szemünk előtt tartva, ép azért vagyunk most is a hitújításnak rendületlen hívei; mert a kereszt elfogadása által vagy a róm. kath. egyházba már rég bekebeleztettünk volna, vagy ami az irás szerint, ennél még rosszabb helyzet, »lágy mel egek( < lettünk volna, akikre pedig Jézus, elég találóan azt mondja : »kiokádlak az én számból." Végre pedig szeretjük hinni, hogy mi magunkat elég felvilágosultaknak tartjuk arra nézve, hogy a keresztet, imádásunk vagy vallástiszteletünk tárgyául ne tekintsük, amidőn Jeremiás próféta, 16. 20. elég világosan megmondá: „váljon csinálhat-e magának az ember Isteneket? bizony azok nem Istenek." Ezen nyilatkozatunkkal tartoztunk szerkesztő urnák, tartoztunk a magyar prot. világ előtt, annak bebizonyítására, hogy mi, a. minden babonától és üres vallási ceremóniáktól megtisztított vallásnak, melynek alapelvei a helvétiai vallástételben foglaltatnak, gyermekeinkkel és unokáinkkal együtt, mind halálunkig, rendíthetlen hivei maradunk. Tartozunk egyszersmind kinyilatkoztatni, miszerint a mi három községünkben, a különféle vallásfelekezet hivei közt, emberek emlékezete óta villongás vagy vallási súrlódás soha elő nem fordult. Lelkészünket pedig felkértük, hogy a ^Prot. Egyh. és Isk. Lapot®, továbbra is legyen szíves meghozatni ; mert ezentúl mi is jobban érdeklődni akarunk az egyház- és iskolai ügyek iránt; különösen pedig meggyőződni akarunk arról, váljon a Garzó-féle cikkek által, „keresztényekké" akarnak-e a reformátusok tétetni ? vagy ezeknek dacára, még álihatatosabb keresztyén reformátusoknak fogunk maradni! Kelt Lakszakállas-szilason, febr. 21. 1879. Egyházközségünk nevében, annak elöljárói : Béldy József, pénzkezelő gondnok, Bajcsy Antal, laki algondnok, Vargha Bálint, thúry-szakállási gondnok, Végh Kálmán, szilasi gondnok, Szűcs Dániel, Ifj. Csepy Zsigmond, Végh Rudolf, Csepy József, Kőrösi-Szücs Sándor, Baiihalos László, Végh Mihály, Szűcs László, Végh : Elek presbyterek. Bevallom legvégül, és egyszersmind szives elnézésért esedezem, hogy mind szerkesztő úr mind pedig a szives olvasó türelmét, hosszadalmasságom által, próbára tettem ; de még sem fejezhetem be cikkemet anélkül, hogy egyházam híveinek megbotránykozását tudtul ne adjam Gai'zó úrnak, azon tévedéseért, hogy a thúryszakállasi ref. egyházat „filiának® keresztelte el. Nem leányegyház ez uram ! hanem egész Magyarországon a legrégibb prot. anyaegyházak egyike, melynek régiségét,
