Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-06 / 14. szám

semmi szükségünk, az utolsó gyermek is tudja a mi egyházszervezetünket s annak lényegét egy jóravaló káplán expositiójából is megismerhetni, tehát mindezen indítványokat mellőzzük, induljunk a legrövidebb és egyenes úton, mely biztosan célra vezet: organizáljuk a konventet! Ekkor azt a fellépést T. P. úr álláspontjából értettem volna is; de mindez nem úgy történt, hanem engedte, hogy a magy. ret. egyház a hosszú, tekervényes, zákányos, nagy aparatust, zajt, tüntetést és parádét igénylő útra térjen le. — Akkor lett volna helye és ideje, hatalmasan, megrenditőleg és prófétai lélekkel szólani, hogy azok a miket a tiszántúli kerület s annak képviselői előterjesztettek, nemkülönben gr. Lónyay Menyhért úr indítványozott, mind csak mellékesek és figyelmen kivül hagyandók, hanem a zsinat teendői : gondoskodás a hivek lelki épülete s üdvéről, anyagi erő gyűjtéséről stb. Mert az 1877-ben tartott konvent épen azért jött össze, hogy mindazon kérdések és aggodalmak akkor vettessenek fel, váljon: időszerü-e mostanában tartani a zsinatot ? Nem kell-e még azt halasztani s mi okoknál fogva ? ha kell zsinat, még pedig rögtöuözve, mik legyenek teendői s mi célja ? Ott lett volna helye mindezek felett tanácskozni. T. P. ur vádolja a tiszántúli kerületet, hogy a kerületeket a zsinat ügyében labyrinthusba vezette, programúi és terv nélkül, így tehát ariadne fonál nélkül is. Holott pedig a nevezett kerület megadta az ariadne fonalat, t. i. hogy a legközelebbi zsinat legyen alkotmányozó, mert egyházszervezetünk nagyon laza, a közösség érzete, az egység tudata nincs a kerületek közt kellőleg kifejlődve és megtestesülve ; ezt teremtsük meg mindenek előtt, azután fogjunk a további teendőkhöz ; ezt pedig csak rendszeres és szerves alkotmány életbeléptetése eszközölheti. És váljon, ha a tiszántúli kerület egy egész kész tervezettel lépett volna elő a teendőkre nézve, nem visszásán vette volna-e ki magát, hogy nézeteit mintegy feltolja s minden áron irányt akar adni ; nem azt mond- j hatták volna-e az egyes kerületek, majd elkészítjük együttesen, egyetértve a .teendők sorrendjét; nem járt volna-e ugy a tiszántúli kerület a maga tervszerű programmjával, mintáz 1867. évi konvent alkalmával, midőn az általa előterjesztett véleményben foglalt iskolaügy azért nem vétetett fel tanácskozási tárgyul és lett mellőzve, mert még a többi kerületek ezen kérdéssel beha- j tólag és részletesen nem foglalkoztak. — És hogy a tiszántúli egyházkerület nagyon a helyes középúton haladt, midőn a zsinattartás ügyében ily modorban indította meg az eljárást, mutatja egyik testvéregyházkerületnek azon határozata: „Későbbi félreértések kikerülése végett azonban kijelenti, hogy a célba vett zsinatot csak is alkotmányozó zsinatnak óhajtja, s az indítványba tett egyetemes értekezlet csakis a zsinatot előkészitő eszközül tekinti, s annak egyetemesen kötelező határozati jogát kizárólag a zsinattartás alaki kérdéseiben hajlandó megadni; minden más, a tulaj donképeni zsinatra közelebbről tartozó tárgyak és elvekre nézve, fen tartván ebbeli jogát, hogy azokat elébb az egyes egyházmegyék útján egybegyűjtvén, majdan közös tanácskozás által megállapítsa s elvi határozatait a zsinatra küldendő képviselőinek figyelmébe ajánlja. (Tiszáninneni kerület 1877. máj. 1. 44. sz. végzése.) Sőt majd mindenik egyházkerület kimondotta, hogy a zsinati tárgyakra nézve az egyes egyházmegyéket is meghallgatandja. Midőn most Török Pál püspök ur arról az alkotmányozásról és szervezkedésről ily kicsinylőleg szól, eszembe jutnak azon szavai, melyeket az 1876. évi tavaszi egyházkerületi közgyűlés alkalmával mondott volt: „Ha tekintek honunk térképére, látom ezen a Duna és Tisza folyamait, látom a Királyhágó bércét, látom a folyamodat, mint a medreket, melyekben az összes haza érdekei egybefolynak s a nevezett hegyláncot, mint koszilárd kapcsot, mely a volt kis Magyarhont erősen foglalja az anyaországhoz; látom a magyar egységes hazát s honszeretettől hevülve felkiáltok : Éljen a haza ! De ha e térképen, a hazában, a magyarhoni ref. egyházat keresem s akarom megtalálni : fájdalom, azt sehol sem lelem. Látok öt kerületet, melyeket nemcsak a folyamok s hegyláncok választanak el, hanem a nézetek, érdekek s irányzatok is, melyeknek lakóiban hiányzik a hitrokonok egysége s közösségének tudata, a testvériesség érzete, a hajlam s igyekezet egyesített szellemi s anyagi erővel nagy müveket alkotni, az összes egyházat s nemcsak annak egyes alkatrészeit tartva szem előtt, »nnak közös érdekeit felölelni, az egyetemet gyarapitani, virágoztatni, boldogítani stb.® — íme, még az 1876. évben a hazai térképen nem ismerte fel T. P. ur a magyar ref. egyházat és mégis 1879-ben nagyon csekély fontosságú dolognak jelzi ezt az alkotmányozást és szervezkedést ; ha tehát még föl sem ismerhető és meg sem határozható egyházunk egyeteme, az onnan van, mert nem "létezik szerves egységben ; azt kell tehát mindenek előtt létesíteni. Miután pedig, a mint a hosszas tapasztalás igazolta, azok a konventek ilyesmire elégtelenek és képtelenek; a valódi s egyedül törvényes utat kell megkísérteni, a zsinatot létrehozni s mint egyházszervezetünk betetőző orgánumát, megteremteni. (Vége következik.) TÓTH SÁMUEL. BELFÖLD. Válasz az „adiaphorák kérdéséhez" című vezércikk írója Garzó úrnak! Motto : „Princípium non adiaphora iacto !* (Vége.) Es habár oly nemű méltatlansággal illettetném is, mint Pál apostol, — Ap. Cs. 23 : 2. — a durva lelkű Anániás főpap parancsára, mégis inkább készebb lennék