Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-06 / 14. szám

Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1879. ápril 6. PEOTESTAUS KOLAI LAP. Szerkesztő- és K 1 A DÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.Ij: Helyben bázhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 basábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetések lejár, annak megújítására felkéretnek. Consvetudo est altéra natura. Egyházi belóletünk terén alig vau gyakoribb és hangosabb panasz annál, hogy a vallás iránti közönyösség és a templomok üressége naponta női. Midőn e panasz egyrészt konstatálja azon szomorító tényt, hogy az elődeinket oly nagy mértékben kitüntető áhítatos buzgóság jelen nemzedékünknél hiányzik, másrészt arról tesz örvendetes tanúbizonyságot, hogy közülünk azok, kik egyháziasságunk épségben tartását szivükön hordják, oly szellemi óvszerek és segédeszközök után kutatnak, melyek által hitéletünk ezen abnormis tüneményén segíteni lehetue. Azok, kik gyermeki szívóssággal a betühithez ragaszkodnak, a tudományos vizsgálódások túlzott szabadságában és népszerűsítésében és a napisajtó korlátlanságában keresik az egyháziatlauság okát, mert — így mondják — ezek szülték a jelen rnaterialistikus kor szellemét és széttépték a tiszteletreméltó ókorból reánk származott közvetlen tekintélyének transcendens nimbus-át. Jelszavuk : „Vissza a feltétlen hithez lu Ellenben azok, kik a modern eszméknek hódolnak ós az egységes világnézet gyermekei, hangoztatják, hogy a protestántismus a reformátiói ruhájából már kinőtt; ennélfogva, ha tovább is fenn akar állani, szükséges, hogy megalkudjék a mai tudomány igazságnak bebizonyult tényeivel, és így, a haladás szolgálatában maradván, reformálnia kell hitelveit ós istentiszteleti alakzatait, mert esak eképen elégítheti ki híveit, kik kisebb nagyobb mértékben mindnyájan inficiálva vannak az új eszméktől. Ezeknek jelszavuk; „Szakitás az eddigi dogmákkal, berendezés az újvilágnézet elvei szerint!" Ámbár magam is feltétlenül a modern világnézet szolgálatába lépnék, ha a protestántismus a reformátió óta lépést tartott volna a fejlődő tudománynyal, mégis véleményem az, hogy e két nézet közül egy sem képes egyhamar segíteni a jelzett bajon. A reactionális orthodox irány nem, mert nem áll hatalmában, a szellem miíködósét a világból kiirtani ós a lelkeket kivétel nélkül a holt betű jármába fogni. A szabadelvű radikál párt nem, mert az emberiség túlnyomó része még ethikai önállóságra nem vergődött. és mert a haladás észszerű fokozatossága minden erőszakos ugrást keserűen meg szokott bőszülni. A rideg ós puszta theoria itt nem segít. Egy praktikus módozatot kell keresni, mely oly rugókonysággal bír, hogy a gyermekded elmének gyermeki nyelvvel, a mívelt gondolkodásnak az ész érveivel tudja kinyitni az érzelem, a vallás országába vezető ajtót. Ezen. módozatot a nevelésnek azon részében találhatni fel, melyet legmegközelítőbben „szoktatásnak" lehet nevezni. Legalább e meggyőződéshez juttatott szeretett főpásztorunk főtiszt. Dr. Szeberényi Gusztáv, bányák, ev. superint. úrnak a bács-szerémi e :perességben történt canonica visitátió után 1874. •7i dec. 27-én hozzánk intézett főpászton levelének e tárgyat érintő egyik passusa. ,,De tagadhatlan az is — így ír a püspök úr — „mert sok helyütt tapasztaltam, hogy a régi institutiók, különösen a templomba járás ós istenitisztelet kőrŰl való élénk érdeklődés ós részvét hanyatlik, sőt néhol teljes megszűnési stadiumba ju-27