Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

Nézzük, célt ért-e ezzel a társadalom? Hogy a megbolygatott rend és a megtámadott személybiztonság kellő óvszabályok alkalmazását sürgeti, bizonyos. De hogy ezen intézkedés magában elégséges-e, más kérdés ? Hogy a sccialismus tana, mely újra internationalissá nőtte ki magát, érlelője a tapasztalt merényleteknek, kétségbe vonhatatlan. De erről csak ugy fogunk meggyőződni, ha e tant röviden szemügyre vesszük. Az eszme Owen Róbert fejében fogamzott meg. Ugyanis e skót származású férfiú, miután mint gyáros,; elsőben is kisebb körben, saját gyártelepein ide vágó kísérletet tett volna, felolvasásai által oda törekedett, hogy az angol munkás osztályt eszméjének megnyerje. Az eszme menete a következő: Az élet javainak közös birtoklása, úgy a közös kereset és használat az élet minden materialistikus bajainak véget vet. Ugy de ennek, mint természetellenesnek ellene mond a vallás, a házasság, család és magánvagyon, másrészről a létező kormány formák, uralkodó törvények és bevett szokások. Azért arra tanít a socialismus, hogy legelsőben is ezeket kell lerontani. Hogyan ? Nemzetközi szövetkezés utján, melyben a munkás osztály viszi a főszerepet. Ennek folytán alakult Nagybrittaniábau és Irlandban 1836-ban az első ilyen egylet, mely törekvéseinek zászlójára Owen eszméjének megvalósításit írta fel. Már kezdetben a tagok száma fél millióra felszaporodott, eongressust is tartottak Birminghamban, az egylet központját is e helyhez kötötték, hol évente congressusba összegyülekozendők voltak. — Azonban e veszélyes törekvés, mely felforgatással fenyegette nem csak a vallást, az állami rendet is, az angol nép egészséges észjárásán megtörött. — De épen ennek következtében, a helyett hogy álmodozásaikkal továbbra felhagytak volna, világboldogító ideáikkal még radikalisabban léptek fel a continensen mint tömörült communisták. Már az első francia forradalom idejében hallott és tudott az irodalom eféle irányról, mert Baboeuf irt egy communismusra szító röpiratot, mely napvilágot látott, nyomtatásban is megjelent. Ennek oszméit vették át és terjesztették Franciaországban Fourier, Proudhon, Cabet és mások; Németországban Weitling, Stirner, IgyFcsakhamar titkos propaganda képében egész nyugotot behálózta a communismus. Az eszme terjesztésének közvetítői legkivált vándor mesterlegények voltak. Ugyanazon célra törekedett a communismus is, mint a socialismus, csakhogy a gyakorlati keresztülvitelben tán drastikusabb módon járt el. Jelszavuk: „Háború a gazdagok ellen!^ Az 1848-diki forradalom, melynek talaját ők készítették elő, s az ezt követő restauratió, menekülésre kényszerítette őket. Ekkor újra Angolországot s mellette Ejszakamerikát szerencséltették. Ma ismét fenyeget ez árny, és ugy látszik a háló nagyra vau szőve, egész Európát befogja. Nem csuda tehát ha szabadulni készül ölelő karjaitól, különösen azon országokban, melyek az elkövetett királygyilkossági merényleteknek tanúi voltak. Még idáig nincs teljesen tisztázva, hogy Hödelt, Nobilinget, Olivát és Passamentet mi ragadta tulajdonkép a vétkes merényletre ? De föltéve hogy pusztán a socialismus törekvéseinek engedték magokat őrjöngő eszközül felhasználni, még akkor is kérdés marad, hogy oly szigorú rendszabályokkal, mint a minőkkel a reactió benyúl magába a németbirodalmi gyíílésbe is, hogy a socialista képviselőket onnan kiutasítsa, úgy szinte o nap alatt kényszeríti azokat lakásaik elhagyására, kik pronuiiciálva vannak a dologban, különben 1000 rnk. pénzbírság vagy 6 hónapi börtön várja őket; — kérdés, váljon a kívánt eredményre eljut-e Európa? A tüzet nem úgy szokás oltani, hogy egyik helyről a másikra tesszük át. Ellenkezőleg a hol kiütött, onnan tovább nem eresztjük, localizálni törekszünk azt. A folyamszabályozás nem az áradat tartama alatt vétetik munkába, hanem mikor lefolyt már az áradat. Elsőben is medrét vájják, tisztítják. — Soha sem tanácsos? mikor különben is minden cső telidedteli, egyik csövet megereszteni, belőle a vizet kifolyatni, hogy ennek tartalma is a többibe szoríttassák. Jó! tegye meg Európa a szükséges óv- és rendszabályt, „nequid detrimenti respublica capiat." De! ne takarjon égő parázst hamú alá akkor, midőn. a látható parázs is veszélyes akadály a biztos járásban. Különben is e remedium alkalmazásával nincs megoldva a merénylet kérdése, mely Berlint, Madrid és Nápolyt rettegésben tartja, Én úgy gondolkodom, és talán az igazsághoz