Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

Huszonkettedik évfolyam. 13. sas. Budapest, 1879. március 30. PHOTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ffc. 50 kr., egész évre 9 frt. ElŐíizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bólyegdij külön 30 kr. UjjT* Teljes nzámú p<31 cl:í11yoklis11 mindég' szolgálliatnnk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetések lejár, annak megújítására felkéretnek. Vallásszabadság és polgári házasság. Az egyház és állam közötti viszony rendezése olyan tengeri kigyó, mely hol itt, hol amott, de csak mindig feliitögeti fejét. A vallás és közok­tatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalásánál, megint megpengették azokat a húrokat, melyek az átalános v a 11 ás - szabadságot és polgári há­zasságot hangoztatják. Különös, hogy a 19-ik század végén még min­dig azt kell kivánui Magyarországon, mikép szabad legyen valakinek lelkiismeretében ezt vagy amazt hinni; gyermekeit emez vagy amaz elvek szerint nevelni stb., különös, hogy még ma arra is erősza­koltatik a társadalom, mikép ha egyszer valakivel házasulási egyességet kötött, ha az oltár előtt össze­esküdött : többé attól meg ne szabadulhasson vagy legalább hosszasan tartó hurcolkodás, költséges per­lekedés s évekre menő idővesztegetés után lehessen odáig jutni, hogy elbocsáttassák kiki szabad akara­tára. Mind ez túlélt, visszás állapot. Túlélt állapot kivált az 1848. 20. t. c. 3. §-a után, mely azt mondja, hogy „E hazában törvé­nyesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonyos­ság alapíttatik meg." Kár, hogy ez jóformán irott malaszt maradt- mert ha elestek is azok a kivált­ságok részben, melyek az akkor uralkodó val­lást körülvették; de maradványai eltagadhatlanul vaiuiak. Ilyen, hogy parádék alkalmával az egész tiszti kart a cath. templomba rendelik; hogy a prot. püspökök ma sem tagjai a felsőháznak; hogy kir. akadémiákhoz protestánsok be nem juthatnak tanár­nak stb. stb. Denique nem alap nélküli ós nem felesleges dolog, ha Irányi D. a képviselőházban ma is teljes vallásszabadság és egyenlőség iránti törvényt követel; s hogy mily közszükségről beszól, mutatja az a sza­vazás, mely csak négy többséget bírt kisütni az ellenvéleménynek. Valóságban egyébbiránt a legtöbb ember túlteszi magát az idő ós körülmények avult korlátain ós él­vezi a vallásszabadságot. Ugy ós ott imádkozik, a hogy és ahol neki tetszik. Sőt az emberek bírálgat­ják is a vallást és annak alaptételeit és Ítéletet is hozogatnak olyan elvek ós fogalmak felett, melyet felületesen sem ismernek. Ilyen az a sem törvény alatt, sem törvény felett nem létei; visszás eleitől végig. Mint minden a mi közönséges, a mi az egész világé, ugy a vallás is mindenki bírála­tának ki van téve. Ehhez minden ember érteni akar s intézményei felett conter-finter véleményez. Legyen azonban valakinek vélekedése saját vallása iránt bármily kedvezőtlen; azért azt el nem hagyja; mivel a vallás változtatás részint bajjal jár, részint bizonyos előnyöktől is megfoszt (p. a cath.­ból prot.-sá levőt stipendiumától stb.) Marad tehát meggyőződése ellen az ember egyik vagy másik fe­lekezethez tartozó ós viseli magát teljesen közön­bősen. Lelkében, szivében kit vagy mit hisz; hol, mikor és hogyan ájtatoskodik: ehhez ugy sincs sen­kinek semmi köze; ebben ugy is élvezzük már a vallás- vagy jobban mondva a lelkiismereti szabad­ságot. 2 5

Next

/
Thumbnails
Contents