Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

/ a naini ifjú története egy vagy több halotti prédikációhoz is. — Másutt, így p. u. a 12. számú beszédben, ha közelebb is jár valamivel textusához, a főtétel mégsem folyik teljesen a felvett alapigékből. E beszéd, ha II. Sám. Vll. 19. 20. alapján van irva, mint a könyvben' nyomtatva áll, -— akkor egyáltalában nem lehet szövegszerű, valószínűbb azonban, hogy a XU. rész 19. 20. verseire kell gondolnunk, noha ezekre is az egész beszéd folyamán semmi hivatkozás nem történik s csak a szerző következő szavai sejtetik velem e helyet a valódi textusul: E végre olvastam fel azon igéket, melyekben a gyermeke halálán szomorkodó Dávid is nem egyebütt, mint a vallásban s ennek nyilvánítása helyén, a templomban keresett vigasztalást magának s ezekből kiindulva, megmutatni igyekezem, hogy egy kedves gyermek halálakor az Isten háza a leggazdagabb vigasztalás forrása/ Ha e textust a főtétellel összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy e szavakból : „látván Dávid . . . hogy meghalt volna a gyermek beméne az úr házába és imádkozék", — ki legyen ugyan hozni a főtételt, de világos, hogy a textus ennél többet is mond. t. i./Dávid »azután béméne a maga házába (is) és étket kére és kenyeret vivének elébe és evék/ Egyébiránt a 19. 20. vers megint nem igen alkalmas textusul, sokkal helyesebb lett volna a következő 3 verset is hozzá venni s aztán az egész beszédet másként szerkeszteni. Igy a mint van, a felvett 2 versből, csak erőltetve lehet kivonni a főtételt. De hát legyen! A thema tehát ez:" Egy kedves gyermek halálakor az isten háza a leggazdagabb vigaszt alás forrása.® Ez igazságot igyekszik tehát megmutatni a szerző. Hogy eshetett meg mégis, hogy a tárgyalás folyamán e tétel bebizonyítására elégnek tart mindössze néhány sort, ellenben a beszéd felosztása s tartalma a kitűzött themától egészen eltérőleg egy másik ujabb tételnek megvilágosítására szolgál, mondván : „Egy kedves gyermek halála szomorúságot hoz a szülőknek I., azért, mert benne egy drága kincset vesztettek el ; II., azért, mert ez által minden körülte tett fáradozásaikat elenyésztetteknek, minden reményeiket meghiusultaknak képzelik." Igaz! . . Csakhogy nem az a kérdés, hogy egy kedves embernek halála miért okoz szomorúságot — ezt fejtse fel a szerző egy másik prédikációban — hanem az, a mit beszéde elejére irt: hogy ilyen szomorú esetben „az Isten háza a leggazdagabb vigasztalás forrása. ® Miért ? ezt kellett volna bebizonyítani. E beszéd homiletikai szempontból teljesen hibás. Bezzeg, mikor a tisztelt szerző szorosan ragaszkodik textusához s beszéde egész folyamán folytonos tekintettel van reá, ily hibát sohasem követ el. Mily szépen sikerült p. u. a 111. beszéd II. Tim IV. 6—8 alapján, midőn azon kérdésre akar megfelelni, hogy „mily tulajdonokkal kell az embernek birni, hogy ker. méltóság- s nyugalommal várhassa a halált Erre a szerző szerint szükséges : L, hogy „azzal (a halállal) előre megbarátkozzunk/ II., hogy miként Pál apostol, félelem nélkül elmondhassuk mi is : En immár megáldoztatom stb. III., hogy „a kötelességbeli hűség tudata párosulva legyen a halál órájával,a

mert csak akkor mondhatjuk el, hogy a nemes harcot megharcoltam stb., III, hogy „a jövőt illetőleg azon ker. remény lelkesítsen, melyet Pál apostol ez igékben fejez ki : végezetre eltétetett nékem az igazság koronája stb/ E beszéd teljesen szöveg- és bibliaszerü, de már a Vili. számúról, a mely pedig ugyan azon alapigékből indul ki, megint nem mondhatjuk el ezt a dicséretet. Általában az első és fő megjegyzésem a Fábián úr beszédeire az, hogy a szerző azokban vagy épen semmitsem töi'ődik a textussal vagy nagyon könynyedén bánik vele. „Se baj ! — fogják mondani sokan, csak használhatók legyenek e beszédek." Az igaz, hogy a szövegszerűtlenség még nem rontja el teljesen a prédikációt, ha másfelől benső értékkel bir az. A szerző is, úgy látszik, leginkáb b arra ügyelt, hogy hallgatóinak okos, tanulságos, épületes és vigasztaló dolgokat mondjon s beszédei az élet különböző koraihoz s az alkalmakhoz illők legyenek. Igy a két kötetben foglalt 49 beszéd a következőleg oszlik el : közönséges alkalomra 10, gyermekek fölött 6, ifjak fölött 9, öregek fölött 17. — Tárgyát szépen és helyesen ki tudja választani a szerző, midőn közönséges alkalomkor ilyen théinák fölött elmélkedik : Mi menn}7

ei polgárok vagyunk; Nyereségek kedveseink sírjánál; a jó emlékezet stb. Továbbá a különböző korok szerint : A szülők bánata kedves gyermekeik beteg ágya mellett s megnyugovás koporsójuknál; egy leányt ékesítő tulajdonok; mit tanulhatunk egy ifjú halálából ? — Az igazság embere; az emberi élet bizonytalansága ; gyermekágyban meghalt fölött 5 a beszédnek becse és fontossága (süketnéma fölött). Elég neked az életben és halálban hű házaspár, stb. A két utolsó beszéd: Egy derék katona képe (Öreg katona fölött), és : Mi a temető ? (uj temető felszentelésekor). (Vége következik.) LÉVAY LAJOS. BELFÖLD. A vallásszabadság és a polgári házasság kérdése az országgyűlésen. A címűi írt nagy kérdések végmegoldásának folytonos halogatása kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy nálunk valamely elvnek elismerése és valamely elvnek gyakorlati megvalósítása, a szabadelvű szó és a szabadelvű tett ritkán járnak karöltve. Az elvek terén mi vagyunk a legliberálisabb nemzet Európában, de ha tettre kerül a dolog, miként épen a polgáii házasság ügye is mutatja, 24