Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

De tesz kivételt Jézus: „Aki elbocsájtandja feleségét, paráznaság okán kivüi stb." Ezen kivételt prot. egyházunk is gyakorolja törvényesen s szerintem is helyesen. Yalóban, ha a házasság nem az többé, aminek lenni kellene, hanem annak ellenkezője, t. i. pokol: csak nagy áldásnak tarthatjuk, ha ily esetben a törvény kiszabadítja e kínos helyzetből az illetőket. Igen, de a visszaélések kikerülése s a házassági eskü szentségének megóvása végett a törvény körülírja, hogy kiket részeltek ezen valóban nem irigylendő szerencsében. Ott van a törvényben például (a II. József-féle 1786. márc. 6-iki nyilt parancsban, mely az 179°^-iki 26. t. c. által megerősíttetett. Lásd az 55., 56., 57. és 58. §-okat.) ,,Megengedjük, hogy azon esetben, ha egyik házastárs a másiknak életére tört vagy paráznaságot követett el: a sértett fél a házassági kötés teljes felbonthatását kérhesse s a tény bebizonyítása után a biró a házassági kötést megszüntetettnek nyilváníthassa. Hasonló jog illeti azon házastársat is, ki a másik fél által gonosz lélekkel elhagyatott. A házassági kötés felbontását azon esetben is megengedjük, ha a házastársak közt halálos gyűlölség vagy legyőzhetetlen ellenszenv támadt s mindkét fél kivánja az elválást stb. Ha végre minden elkövetett mód sikeretlen maradna s ily házastársakat valaha ujolag békére és egyesülésre birhatni semmi remény nem mutatkoznék: akkor a bíróságok teljes elválasztást határozhatnak ugyan, de ennek csak úgy lesz helye, ha azt mindkét házasfél folytonosan kéri és az ily házasságból született gyermekeken semmi jogtalanság el nem követtetik.* A törvény tehát szigorúan szól s ugyancsak megrostálja, kiket választhat el. S mégis mit tapasztalunk e tekintetben mai napság? Azt, hogy — legszelídebb kifejezéssel él^e — a törvény szigorát a legnagyobb szelídség váltotta fel. Pedig itta nagy szelídség véghetetlenül sokat árt, a szigorúság sokat használna. S mert ezt a könnyű elválasztást a nép látja, a legcsekélyebb összerezzenésre vagy csupa bűnös könnyelműségből egyre-másra válóperbe kap. Ezt megakadályozhatná ugyan a lelkész, a törvénynek ezen szavaira támaszkodva: „Azonban az ily elválasztások gyakoriságának megelőzése végett a felsőség vagy bíróság az ilyen házasokat csak akkor hallgatandja meg, ha illető lelkészök bizonyítványát írásban magokkal hozzák. E célból mindkét fél, mielőtt az elválasztás iránt a felsőségnél vagy bíróságnál jelentkeznék, illető lelkészét fogja személyesen megkeresni; ez pedig az ily házasokat, szívökre kötvén a lelkiösmeret kötelességét, minden lehető eszközök által kiengesztelődésre bírni igyekezik, s csak ha igyekezete meghiusúlna, fogja nekik bizonyítványát Írásban kiadni arról, hogy ezen hivatalos kötelességének eleget tett, de vagy maga is jogosnak tartja az elválasztást, vagy hogy minden lehető igyekezettel sem volt képes a feleket az elválástól elidegeníteni" — de vajmi keveset nyom a latban a mi szavunk, ha nem véleményezzük is elválasztanclóknak az illető házasfeleket. Hogyan lehetne e bajon segíteni, a válóperek elharapózását megszüntetni legalább kevesbíteni? Miután azt tapasztaljuk, hogy leginkább azon házasfelek közt van mai napság békétlenség, a hol a nő még nagyon fiatal, minden tekintetben és éretlen ós gyönge, mindenekelőtt szabályozni kellene, hogy a leány nálunk Magyarországon hány éves korában mehet férjhez. A mi dunántúli ág. hitv. ev. Egyházkerületünknek 1875-ik határozati érvényre emelt „Egyházi rendszere" a 198. §-ban így szól: „Fiuk 18. — leányok 15 éves koruknál elébb nem eskethetők." Mégis megtörténik, hogy 15. éven aluli leányt is megesketünk, ha nem sikerül erről az illetőket lebeszélnünk, azon oknál fogva, mert rendszerünk nem bir olyan értelemben törvény erejével, hogy az esketés megtagadása esetében minket lelkészeket az állam, vagy polgári törvény pártfogolna. — Lám őseink hajdan — pedig akkor még Berzsenyi nem irta: „Romlásnak indult hajdan erős magyar" — nagy gondot fordítottak erre is. így p. o. az 1576, aug. 16 ós 17-iknapjain. Hercegszőlősön tartott zsinat kánonaiban ez is előfordul: „— még a Fejedelmek parancsolatjára is senki a gyengeLeányt összve ne esküdtesse valami Ifjúval.'4

Forgattam régi esketési-anyakönyveket és csak elvétve találtam 16 éves menyasszonyt, azon alul pedig egyet sem. A baj elhárítása végett továbbá minden lehetőt el kell követnünk a lelkipásztori gond által, hogy a családok között az igaz vallásosság, s ez által a szeretet ós békesség lakást veg-yen. Hajdan körülülte a család az asztalt úgy esténként, s zengett a szivből jött ének, — most legfölebb a tálat ülik körül annak tagjai s egyébkor szerteszét húznak, — reggel és este nem ének, nem ima —• rothadt szó üti meg a füledet sok család körében.