Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-16 / 11. szám

az írók sem nélkülözhetnek sőt azok ezekben legtöbb gondolatot és ezer és ezer érzelmet s eszmét ébresztenek fel lelkeikben) a lelkészek pedig minden tekintetben a sikeresen használhatják. Állitásunk igazolásául a 114 lapról ifjak felett tar­tott imádságából idézzük a következőket : »Te vagy a fény, ki világitasz az égben, s a ko­porsó homályában ; Te vagy a véghetetlenség, ki míg a port porba térni hagyod : a véges emberi életből, a vég­hetetlent magadhoz öleled. Uratii! a te utad és akaratod szent és megfoghatatlan. Te szólsz és mi életre jövünk, virulunk mint a tavasz, áldással ékeskedünk mint a nyár; majd gyors vagy lassú hervadásnak indulunk, té­pett virághoz leszünk hasonlók, a koporsó lesz a mi házunk, a föld a mi atyánk s mint a vándor nyoma a pusztaságban, nem látszunk meg többé, nyomunk is el­temettetik." Ezután egy kételyt fejez ki, hogy az ember, ki Istent műveiben megismeri* és szeretettel imádja, mint egy kitépett virág illatával és kellemével végkép el hervadjon s a halál szélvésze életfáklyáját kioltsa és meg­semmisítse. A 199 lapon : »Mindenható Isten ! Örömünk és fájdalmunk adója. Hozzád kiáltunk nagy fájdalmunkban, légy segítségünk és vigasztalásunk ! Mint őszi köd a hervadó tájra, bánat borul lel­künkre ; mint a hajó, melyet hullámok csapkodnak, szi­vünk a keserűség árjában sülyedez ; körültünk minden­ütt pusztulás, haldokló élet és tavasz sírba, szállt re­ménység. Óh hova nézzen fájó tekintetünk ? Hol találjon nyugvást a szív, mely alig zokogta ki magát, még be sem hegedt sebei újra felszakadnak, mint alant megtépett húrjain érzéseinken uj kínok sóhajtása kél. Istenünk ! ha minden elhagyott, ha saiviink öröme búra válik s a nagy fájdalomban a föld többé vi­gaszt nem adhat, mint beteg gyermek az édes anyához, lelkünk hozzád sír, enyhülés- és vigasztalásért.® Többet .kellene idéznünk halotti imáiból, melyeknek legtöbbje eszmék és gondolatok szépségeivel tündöklik. Ennyiből is látszik Celder ihletett szelleme, vallásos köl­tészete s evangéliumi magasztos kedély-világa. Petőfi azt mondja-ugyan, hogy ritkák az ihlet percei, s ezt magunk is tapasztaltuk, Celder azonban, ki a szó teljes értelmé­ben papnak született, mindig vallásos ihletésbe tud jőni. Nyúlánk magastermete, arcának bizonyos túlvilágias vonásai, lángoló fekete szemei, melyek a velőkig hatnak — oly tulajdonok, mik képesitik, hogy csak ő lehet hittérítő, ki az elszórt csontokat össze szedte s annyi egyházat tudott alapítani idegen országokba menekült és ott letelepedett honfiak- és leányokból. O mint egy uj keresztelő János mindenütt hol megfordul, egyengeti az Úrnak útait. Adjon az ég neki erőteljes hosszú életet, hogy egyházi irodalmunkat tovább is si­keresen mívelher.se. Ajánljuk jelen halotti imádságait lelkésztársaink­nak. Igen nagy hasznát fogják venni, mikor sokszor gondolkozni sem tudunk ; vagy legjobb embereink te­metése alkalmával annyira le vagyunk verve, hogy ké­pesek nem lehetünk valamit irni. Ilyennek Celder imái s a könyv végén mellékletül közlött 25 rövid halotti beszédo sok esetben fognak rajtunk segíteni. Üdvözöljük szerzőt újból is e téren. | M-s. Szűcs Alkotmánytana. Don Quichotte-x-ól, a hős spanyol lovagról beszéli a költő, hogy a szélmalom lapátjaival viaskodásba eresz­kedvén, a lándzsája eltörött. Ez a szomorú eset ma is gyakran megesik, és pedig nemcsak hidalgokkal, de írók­kal is, akik csupa merő Rechthabereiból pennájukat beleakasztják a teljesen jogos kritika lapátjaiba. Eltörik a pennájukat s még hozzá írói reputatiójuknak egy-két bordája is csorbát szenved. A népiskolai aíkotmánytanokról írt s e lapok ja­nuáriusi számaiban megjelent cikkemben a többi közt ezt írom: 2 Akár tanító, akár pap, akár tanár fog a népiskolai alkotmánytan Írásához : sikert csak úgy arathat, ha paedegogiai képzettségén kívül a jog- és állam tudo­mányokban is teljes jártassággal bir," Nem állhatom meg, hogy ki ne fejezzem a fölött való sajnálkozásomat, miszerint Szűcs Sándor tanár úr ezt a bizonyításra nem szorúló igazságot nekem nem hiszi el. Mert ha elhinné, nem igyekeznék meggyőzni engem és a közönséget a felől, hogy ő alkotmánytanában jelentékenyebb hibát nem követett el s ennélfogva ké* pesnek érzi magát egy ilyen kézi könyv megírására. Az ahozértő, ha olvasta Szűcs könyvét, az én kri­tikámat s Szűcsnek a válaszát: azt hiszem, nem kívánja tőlem a viszonválaszt. Apró fogásokkal, rabbinistikus szőrszálhasogatások­kai nem lehet az elkövetett baklövéseket jóvátenni, legke vésbé azon hibákat és értelmetlenségeket, melyek egy, a népiskolák növendékei számára írt tankönyvbe csúsz­nak be. Ez a mesterség még szakértőnek sem sikerülhet, mennyivel kevésbé Szűcs Sándornak. Ha emez állításom iránt valaki kétségben yolna, Szűcs úr védekezése után teljesen meggyőződhetik annak igazságáról. Ügy járt ő, mint a spanyol lovag, vagy mint az a jámbor lélek, a ki piszkos vízzel mosdik, Meg' mosdott, hogy annál feketébbre fesse magát. Aki azt írja, hogy a korlátlan monarchiát császár­ságnak nevezik, azután tagdja, hogy ő ezzel elismerte volna, hogy az osztrák császárság is korlátlan monarchia; a ki arra tanítja növendékeit, hogy »a különböző nem­zetiségek köziil mindeniknek saját földterülete van," s e badarságot azzal véli helyreüthetni, hogy nyomban azu- ' tán figyelmezteti növendékeit, hogy a magyar állam azért mégis egységes állam; aki azon állítását, hogy a birák függetlensége mindenekfelett az által van bizto-22 ;

Next

/
Thumbnails
Contents