Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

aggodalmai is eloszlattassanak, kijelentem : hogy nevezett leánytanitó a kitüntetett tanitók sorában áll, miről az egyházmegyei közgyűlések jegyzőkönyvei tanúskodnak. Ki kell még jelentenem, hogy kérdéses egyházközségben a 20 éven felüli halottak kevés kivétellel vagy prédikációval, vagy a lelkész által a háznál mondott gyászbeszéddel s imával temettetnek. S hogy a szóban forgó temetésnél miért mellőzték a lelkészt, azt az illetők tudják. Lelkésznek stóla jövedelmét leánytanitótól félteni semmi tekintetben oka nincs s nem is lehet, — hivatásának megfelelő képzett ember lévén; s ha ez egy esetet leánytanitónak elnézi, bizonyára nem vettetik fel a stólaügyi kérdés, de így leánytanitóra nagy nyereség leend, mert a kérdés eldöntésével tökéletesen tájékozva lesz. Azt hiszem, hogy jelen sorokból nagyon tisztelt „Homo novus" úr is kellő megnyugvást szerez. Figyelő. Az ungi ref. e- megye tavaszi közgyűlése. Az ungi ev. ref. egyházmegye február 11 és 12-én tartá úgynevezett tavaszi közgyűlését a bézoi tót ajkú ref. egyházban. 11-én N. t. Szabó András esperes buzgó imája után segédgondnok, a jubilált Bernáth Zsigmond úr nem levén jelen, mint legidősbb tanácsbiró a világi részről Kovács Károly foglalta el az elnöki széket, a gyűlést következő minden tekintetben alkalmi beszéddel nyitotta meg. Nt. egyházmegyei közgyűlés ! Ismét legördült a függöny, hogy jelezze, miszerint egy év eseménydús jelenései bevégződtek. Nincs egyéb hátra, mint visszatekinteni azokra, s bel ölök hasznos tanúságot meríteni. Ha a láttér politikai küzdelmeit tekintjük, kevés vigasztalót találandunk. Egy tekintet azon földrészre, melynek zugát azon terület képezi, melyet hazánknak nevezünk, Európának térképére, azonnal szemünkbe tűnik, hogy annak lakosai az emberiség három nagy törzséhez: a latin, a germán és szláv néptörzshez tartoznak s hogy ezek közt mint oáz tűnik fel földünk egy másik részéből, Ázsiából ide kirajzott népfaj, a magyar és török ; de szemünkbe tűnik az is, hogy ezen három nagy törzs a szárazföld alakulata szerint több területre van oszolva, többféle jólétére nehezedett körülmények közé helyezve. Földünk a jólét minden felvételeivel gazdagon el van látva. — Az emberiség annak birtokában egymás közt testvéri egyetértésben, egymással jóakaratú csereviszonyban boldogul élhetne. Ah ! de még nem ért meg arra, hogy az ev. tanait átértse, a nagyobb rész pedig névről sem ismeri; a lét s jólétérti küzdelmet nem a szabadság, a testvériség, egyenlőség müveinek gyakorlásaiban, hanem mint vadállatok egymás elnyomásában, kiirtásában hajlandó megvívni. Ehez nem józan ész, ehez nyers erő kell. Mivel pedig nyers erő nyers erővel szemben csak a nagyobb szám feltétele mellett bír a győzelem kilátásával, a csoportok tömörülésével ujabb meg ujabb eszmék lesznek uralkodókká. — Ilyen eszme korunkban a nemzetiségi, s az ilyen eszme annyira gyengeségévé növi ki magát a népeknek, hogy egyes zsarnokok által könnyen fel hagyják magokat használtatni nagyravágyási célok elérésére. Ezen eszmeért pusztította tüzzel-vassal, s ejtette kétségbeejtő nyomorba egy vérszomjas uralkodó barbár szláv hordáival a rokon török nemzetet; ennek az eszmének szolgálatában pazarolta nemzetünk vérét és vagyonát, aunak jövőjével számot nem vető kormánya. Kérdhetné valaki: mit tartozik ez egy egyh megyei gyűlést megnyitó beszéd keretébe ? — E kérdésre azonban könnyű a felelet. Mi magyarok, rokontalan népe Európának, egy sziget a szláv tenger közepette, ha a hitelesnek tartott statisztikát nézzük, mindössze hat millió, valóságban azonban legalább is még egy millió számban j vagyunk akkor, mikor a latin faj 99, a szláv 85, a germán 66 milliót számlál, s volt idő, mikor ki volt adva a jelszó, hogy fajunkat előbb koldussá, majd katholikussá, végül németté kell tenni. S a protestáns lel-I készség ajakán megzendült édes anyai nyelvünkön a hit ! szava, áthatotta az összes nemzetet, s megtartotta a sza! badságnak és nemzetiségnek. Akkor a vallás volt a j zászló a népszabadság elnyomására, és sikerült vérbe I fulasztani a cseh testvéreket s Tirol és Stájer hős fiait; ma a nemzetiség. Közelgetnek a megpróbáltatás napjai, hatalmasan siettetik. Kell, hogy e tudat továbbra is áthasson, lelkesítsen s kitartásra buzdítson bennünket. Ha a vallási viszonyokat tekintjük : az emberi vizsgálódó ész kutatásai meg nem állapodtak az eszmék rendszeresítésénél, a puszta bölcseletnél, tényeket derített fel, melyek nemcsak az emberiség őrtörténetét helyezték más világításba, de behatoltak a történelmet messze meghaladott idők homályába is ; megváltoztatták a dolgok jelen rendjéről reánk maradó sokrészt költészeti hagyományokat. S az ismeretek látkörének tágulásával előhaladtak a tudományok, s azok előhaladásától a vallás nem zárkozhatik el. Nem kell ujjal mutatni arra, miszerint más a mivelt ember vallása, más a miveletlené; míg a miveletlen türelmetlensége irtó háborút folytat, „autodafét* rendez embertársai ellen, a mivelt testvérekként öleli. Nem kell emlékezetbe hozni, mint oszlatta el a hitújítás fáklyája a közép-századok sötét éjét. Azonban benne van az emberi természetben, hogy a minek bár nem jogos birtokában van, ahoz erősen ragaszkodjék, s hogy nézetét, fogalmát sőt előítéletét is épen úgy tekintse, mint bár mely más vagyonát; a sokaság pedig kényelmesebbnek tartja : a meglevőnek birtokában tétlen maradni, mint vizsgálódás, eszmélet utján ismereteit terjeszteni. Ha hozzávesszük ehez, hogy míg némelyek nehezen szivelik, ha kivált gyenge oldaluk, az önérdek támadtatik meg, más részről az igaznak, a valónak nyomozása, kutatása, feszegetése sem ment mindig a túlhajtástól; előttünk áll az éles harc a haladás emberei s a régihez ragaszkodók közt. E harc jelenleg is folyamában van, s hevét nem képesek lehűteni sem a jeges Szibéria ónbányái, sem Vilmos császár poroszlói. 20*