Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

S most jer, gyászoló sereg, alázzuk meg ma/ guiikat mindnyájan az Ur előtt, s hozzája ekképen imádkozzunk: Mindenható Isten, irgalmas mennyei atyánk ! Te nagy dolgokat cselekvél ezen te szolgádon ; nagy dolgokat cseleknél általa másokon. Légyen ezért áldott szent neved. Most be van végezve munkája. A mennyiben ebben akaratod szerint járW el; a menynyiben harcát nemesen megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta, add meg neki az igazságnak ama koronáját, melyet meg igérél mindazoknak, a ki óhajtva várják a te eljöveteledet. A. menynyiben pedig kincsét ő is törékeny cserépedényben hordozá, ne vondd meg ezért kegyelmedet tőle, s bocsásd meg bűneit a Jézust Krisztusért. Minket pedig segits meg ós erősíts, hogy járjunk az ő nyomdokaiban, figyelmezzünk magaviseletének kimenetelére és kövessük hitét. Ne hagyd soha elfogyatkozni a te kiválasztott eszközeidet, hogy velők és általok terjeszkedjék, szilárduljon a te anyaszentegyházad és épüljön a te országod e földön. Hallgasd meg e köuyörgésünket, mennyei jó atyánk, egyszülött fiadért, drága megváltónkért, a Jézus Krisztusért. Ámen. Mi atyánk stb. — S immár atya úr Isten, a mit te teremtettél ; Fiu Isten, a mit te drága véreddel az örök életre megváltottál; Szent lélek Isten, a mit te megszenteltél, azt átadjuk a te kegyelmednek. — E kegyelemnek védpaizsa alatt indulj utadra, halhatatlan léleknek halandó porhüvelye; Az Ur áldjon meg téged és őrizzen meg téged; Az Ur világosítsa meg arcáját rajtad és könyörüljön rajtad; Az Ur fordítsa arcáját reád és adja békességét neked! — Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme pedig, az Atyának szerelme ós a Szentléleknek közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen. Remények és csalódások. Tizennégy éve lesz, hogy dr. Schenkel az 1865-ben megjelent, „Die protestantische Freiheit" című könyvét eme szavakkal fejezte be: „A protestáns szabadság ós az egyházi reactió között jelenleg folyó harc szerencsére nem személyi; azon legmagasabb javakért folyik az, melyekkel az ember önmagát, igazságát, méltóságát, Isten ós emberek előtti tiszteletét védi. Különösen a német protestantismus ló te [ ós élete forog itt kérdésben. Semmi csekélyebb, 1 mint annak jövője van itt kockára téve. Kifejlődjék-e a német protestáns egyház, eredeti rendeltetéséhez képest a tizenkilencedik század nagy, öntudatos ós önálló népegyházává, avagy elnyomorodjéR-e a gyámkodás ós szolgaságnak egy, már a reformátió által elhagyott álláspontján a kiváltságolt „papi cég" kizárólagos vezetésének nyomása alatt? Tengődjék-e rabalakban elódonított tantételek járma alatt, avagy a jelenkornak legnemesebb szellemi és erkölcsi erői által felüdítve és megifjodva összegyüjtse-e az egész nemzetet, első sorban a legderekabbakat és legműveltebbeket annak kebeléből, Krisztus kereszte alatt mint a szabadság zászlója alatt? Lehet, hogy a keresztyén nép a viszonyok nyomása folytán egy ideig még tűrni fogja a gyámkodás vesszejét. Mindazáltal a megszabadulás órája nincsen messze; a kiáltás: „a tévtan ellen", ezereket költött álmokból fel, kik most belátják: nincs most az alvásnak ideje 1 A német nép, a reformatiónak népe, hivatását nem felejtheti el. Es ez a nép csak akkor kelhet megnjult dicsőségre, ha egyháza is a szolgaság bilincseiből kibontakozott, hajtójának jármától megszabadult. Akkor áll be az idő, melyben az elvtársak minden egyházi közösségből kezet nyújtanak egymásnak és együttesen egy jobb jövő hajnalát fogják örömmel üdvözölni. A felszabadított egyház akkor, a helyett hogy átkoznék, áldani, a helyett, hogy gyűlöljön, jót fog tenni. És akkor mindenki beismeri: j,az Ur szellem, hol pedig az Ur szelleme vagyon, ott vagyon a szabadság.'* Dr. Schwarz Károly meg 1864-ben megjelent ,,Zur Greschichte der neuesten Theologie" harmadik kiadását ezen, — a szabad egyház szabad theologiájára vonatkozó — gondolatokkal rekeszti be; „Igaz ! mi még csak az első kezdeményezéseket látjuk. De az ifjú erők mint a harmat a hajnalból szülemlenek meg. A szellemnek lege, melyet naponta magukba szívnak, a jelennek, a "szabadságnak levegője. Ok nem zárhatják be magukat leélt rendszerek rothadásába. Minden készen van, az építő kövek meg vannak vésve, ós csak egy teremtő, alakító erővel ós elszánt bátorsággal biró férfiura van szükség, hogy az uj épület elkészíttessék, hogy a még meg nem romlott ifjúságot maga körül gyűjtse ós az igazság utján vezesse." Ha az ember eme, hő lelkesedései hirdetett reményeket a kimondásuk óta máig elmúlt idő számbavételével a németországi protestantismus jelenlegi viszonyaival összehasonlítja, akaratlanul azon gondolat villan fel agyában, hogy eme derék ós tudós férfiak álmodtak s álmuk kecsegtető reményei a rideg ébrenlétben keserű csalódásokká változtak.