Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

mus ellenségeit, elhitetni óhajtván a közönséggel, hogy az evang. keresztben a pápista kereszt hántatott meg. Ez eset alkalmából Csérnél György őrségi segédgondnok, 1829. szeptember 20-án e kérdést intézi a superintendenshez : miért mellőzzük mi reformátusok a kereszt használatát átalában, főleg temetőinkben? A válasz még az nap útnak indittatott, az itt következő sorokban. Azért mellőzzük mi reformátusok a kereszt használatát, mert sem a Krisztus, sem az apostolok azt nem rendelték ; s nem is ajánltatik az sehol szent könyveinkben. Amely vallási rendtartások s ceremóniák a bibliában rendeltetnek, mint a keresztség és úrvacsora, azokat megtartjuk, mert azon könyvben rendeltetnek, amely szabályozza hitünket s életünket. Az első században, sőt a második elején is, ismeretlen volt a kereszt használata a keresztyének előtt; a reform, vallás tehát azon eredeti tisztaság és gyakorlatra vitetvén vissza, melyben a keresztyén vallás az első században volt: a kereszt használatát semmi szín alatt el nem fogadhatta. A második századtól fogva, kivált miután Krisztus keresztjének Helena, Nagy Konstantin anyja által lett fölfedezésével dicsekedtek, sokféle babonák s visszaélések űzettek a kereszt használatával ; a keresztet tehát, mint a babona tényezőjét tekintvén a reformátusok, azért azt, különösen Kálvin követői, vallási szertartásaiknál egyszerűen mellőzték. A helvét hitvallásban, mely temetkezésünk módját s alakját meghatározza, a kereszt nem említtetvén, mi azt használaton kivül hagyjuk. Canonaink is a temetésről rendelkezvén, a keresztről, mint emberi institutióról hallgatnak. Még templomainkban sem hagyták meg reformátoraink a keresztet, féltvén a népet annak imádására való elvetemedésétől; sokkal kevésbbé adhatták azt a nép kezébe, mely azzal nagyon könnyen visszaélhetne. Nem ellenszenvből mellőzzük hát mi a kereszt használatát, hanem a visszaélések eltávolításáért — másban, magában a keresztfán elvérzett Jézus tudományában keresvén és találván mi is élvet s lelki nyugalmat. Nemde méltóztatik ez egyetlen esetből is meggyőződni arról, hogy a külsőkhöz való ragaszkodás s a vallásnak azokbani helyezése, még a magasbranguakat is mily borzasztó lépésre vezeti, olyanra, mely a rokonvallást meggyalázni, és a vérség köteleit felbontani képes. Valóban csodálnám, ha valaki ilyen esetből, mit én azonban nem hihetek megtörténtnek, azt akarná következtetni, hogy a reform, liivek a katholicisinus gyűlölői ; és hogy a lutheránus kereszt sértetvén meg : azzal azt insinuálná, hogy a pápista kereszt és vallás hántatott meg, holott a római katholikus, az atyafias vallásuaknak keresztjét magáének soha el nem ismeri, és igy alioz semmi köze nincs is; — sőt az lehet inkább ellenére, hogy mint övét hirdetik megsértettnek, s annak palástja alá bújva, luvánnák vallásunkat gyűlöletessé tenni. Kétségen kivül ez esetben az volt a gyűlöletet s rosz akaratot tanusitó lépés, hogy a leánygyermek, nem annak helybeli lelkésze által temettetett el, mert ezáltal lépés tétetett a jövendőben még születhető leánygyermekek vallása szabályozására, mely valamint egyrészről az anyát s annak jogait sérti, úgy másrészről a két rokonvallás princípiumaival össze nem fér. Legyen ennyi elég válaszul a hozzám intézett kérdésre, megjegyezvén egyúttal, hogy én e sorokat betegágyamban diktáltam. Többire becses indulatiba s barátságába ajánlott vagyok. Pápán, szeptember 20, 1829. Tekintetes segédgondnok ur alázatos szolgája Tóth Ferenc, superintendens. Az eredeti után közli LISZKAY JÓZSEF. KÜLÖNFÉLÉK. I V. Pliis, római pápa f. hó 7-ikén d. u. 47a órakor meghalt. Áldozzunk résztvevő könynyel a férfiúnak, kit a gondviselés nemes lélekkel, szilárd akarattal és szerető szívvel áldott meg, ós adott neki hosszú életet, hogy a nyert talentumokat roppant cselekvési körben értékesíthesse. Sajnos, hogy a rendszer erősebb volt az embernél ós mind ama szép adományok áldozatul estek a boldogtalan törekvésnek, hogy a romanismus utolsó consequentiáit megvonja. Az a férfin, kit trónraléptekor 1846. szabaditójaként üdvözölt az olasz nemzet, ki szive sugallatát követve a setta Gregoriánával szakított, és oly politikai reformokat léptetett életbe, melyek hivatva lettek volna a pápaságot a kor haladási eszméivel kibékíteni: reaetionarius egyházi elvei f>lytán csakhamar oda jut, hogy a híressé vált non possum u s s a 1 minden reformkísérletnek útját bevágja, ós a bibliatársulatok kárhoztatása, a Mária szeplóten fogantatásának dogmája, az Encyklica, a Syllabus, ós végre az emberistenitő csalatkozliatlansági dogmájával harcot üzen mindennek, mit az evaugelium szellemében haladó emberi ész ós miveltsóg szentesített. Ez lesz a fővonás, melylyel IX. Pius pápa emlékét Glio vésője örökíteni fogja. Szomorú dicsőség, melyért mint embert csak sajnálni tudjuk ós kérjük a jó Istent, adjon örök békességet elhunyt gyarló szolgájának.