Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

BELFÖLD. Még egy szó a „mea culpa" ügyben. Uram, uram ! Csepeli Pál uram, szállok az urlioz : Mivelt érzéke nem szivleltette-e meg önnel, midőn a „mea culpa" íróját oly kíméletlenül elcsépelte, hogy ugyanakkor egyszersmind e lapok szerkesztőségét is, — kinek az incriminált cikket jogában állott, ha az nem e világra való lett volna, a lomkosárba vagy a tűzbe dobni — a legkíméletlenebb s semmi esetre nem érdemelt bántalmazásban részesítette ?*) Én önnek e lapok 3 ik számában nyilvánosságra juttatott böngészetéből azt a szomorú tanúságot merítettem, hogy az u. n. „irodalmi banditaság" nem fictio, nem szójáték, hanem valósággal létezik. Feledni látszik ez ur a nagy apostol intését! semmi tisztátalan megveszett beszéd a ti szátokból ki ne származzék; hanem a mely hasznos építésre, hogy kedves legyen a hallgatóknak", (Eféz. 4 r. 29 v.) mert, ha az ő szájából kell megítélnünk, mint utal Luk. 19 r, 22 v. joggal elmondhatjuk : „áspis kigyónak mérge vagyon az ő ajka alatt," (Zsolt. 140, 4. v.) mert különben nem szabad lett volna felednie az apostoli intést: „ne győzettessél meg a gonosztól, hanem inkább a gonoszt győzd meg.4

(Rom 12 r. 21 v.) S én, ki jobb sorsra érdemes cikkemmel a legjobbat akartam, mit más körülmények közt bővebben is kifejteni kész lettem volna, elmondhatom a kegyes patriarchával : „ki jót remélek, . . . homály száll rám , . . mert üldöznek sat. j (Jób 30 r. 26—27 v.) Bizony pedig sok okos szó fért volna az ott felvetett eszmékhez, minők valának a legatio, supplicatio, ref. felekezeti néptanítók munkaköre, vallásos buzgóság élesztése sat. De az ön által használt nyelven én nem értek, és igy e téren nem is fogok önnel szóba állani, azt tartván a görög bölcsesel : ,,Ov (Jvpy.atafialvco eig ayova, sv o, ó, euof.i£vog vov vív.ovrog XQSÍTCOV {ÁJ-ieívtov) süt ív !" ítélje meg önmaga, mi dolog jeléül vehetni ezt. Az a név, melyet cikkem végén olvasott, nem „álnév.* S hogy nem épen mindenki előtt lehet teljesen „ismeretlen", minden dicsekvés nélkül csupán a Csepeli i ur tájékozása végett, ha netalán valaha kedvet kapna j biographiámat — isten ments, hogy nekrologomat — megírni ; álljon itt egynehány folyóirat, melyben ez igénytelen névvel találkozhatott volna. A 60-as évek elején a legelső d-i folyóirat (ifjúsági) alapitói közt. Majd a Pol. Újdonságok, a régi Regélő, továbbá a Magyar Néplap, Népszava, Szabadmagyarország, Népzászlója, Lámpás, Sárkány. Amaz évtized utolján jelen lapok hasábjain egy bizonyos eszméért küzdve, a három Sz (Szeremlei, Szabó *) Aligha. Mi a gondolatra sohsem vetettünk vámot, s az akár mellettünk, akár ellenünk szóló cikkeket, ha önálló gondolko- j dás eredményének, s eszmeébresztó'nek találtuk, a gondolatszabadság elvéhez híven kiadtuk ugyan, de a közlés nem mindig jelentette azt is, hogy a cikk minden sorát aláírjuk. Szerk. Endre, Szoboszlay) igénytelen egyike vala. Ekkor hangzott a hires decretum : elmehettek ! Jelen évtized elején a Bihar, Népnevelők lapja, néha-néha e lapok. A legközelebb mult évben a „Polgártárs" és a „Debrecen" című lapokban igyekezett egy-egy homokszemet vinni amaz óriási épülethez, melynek neve : közművelődés. SZOBOSZLAY D. SÁNDOR. Nyílt levél t. Benkő Sándor urlioz. Nagyontiszteit (Ormánysági) Urambátyám !*) ....A mitSz. urnák írtam : azt jó lélekkel s meggyőződésem szerint irtani s ma is fenntartom azt utolsó jotáig — Kákics kivételével — pedig én még „pró domo" sem beszélhettem, mert itt a rekt'ram nem papol — lévén — feminini generis. Különben az egész rövidke cikkben nem erre volt a fősuly fektetve, hanem egy „egyházi lapba" nem illő eme kifejezésekre: „No most: czupp! (ez csók volt, kapta a menyecske.^) No még : csatt! (ez is a volt, kapta a deák a méltán féltékeny férjtől.) Ugyan mit csinál édes János bácsi ezzel a szegény deákkal ? Hallgass errearra a ki tentás mivoltod van, mert mindjárt" stb No már édes Urambátyám, nem hiszem, hogy ezt ön is helyeselné. S hogy sokan nem helyeslik : annak még majd fogjuk neszét venni, csak győzzön Sz. uram mentegetőzni s simitgatni akarni. Ha az én léckirályom nem tetszett neki: majd jönnek scorpiok. Egy már megmarta — arra tessék kadentiázni! — hanem lesz több is. Ámde „az az ő dolga" — notabene 1 ott -sajtóhiba van. „Hogy szinte helyett szerinte olvasandó s akkor mindjárt nem „vág a comicumba" a mit én mondok. Továbbá a cikk végén : „ez pedig nem valami nagyszerű helyett: nagyterű olvasandó — a mi dolgunk pedig az legyen, kedves Urambátyám : hogy nyujtsunk egymásnak baráti jobbot; ne kicsinyeljük, ne sértegessük egymást, hanem munkálkodjék kiki közülünk a vett ajándék mértéke szerint az ur szőlejében, úgy Ó-Budán mint Kákicson. Atyafiságos üdvözlettel t MÉSZÁROS SÁMUEL, ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLAA katholicismus állítólagos haladása-A katholicismus fennhangon hirdeti azt a roppant haladást, melyet néhány év óta tett. Némely ügyfelei — csak hihetne nekik az ember! kilátásba helyezik, hogy az kevés idő alatt visszafoglalandja Angliát, Hollandiát és az Egyesült Államokat; s ezt oly bizonyossággal állítják, hogy sokakkal csakugyan sikerült is elhitetniök. De ha közelről megtekintjük a dolgot, látni fogjuk, hogy az épen nem úgy áll. *) Cikkíró urat biztosíthatjuk, hogy Ormánysági nem egy személy Benkó' úrral. E miatt közöljük cikkét töredékben. Szerk.