Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

féta. K. és az Uj f. »világra jövendő pr*. Én úgy látom : világra jönni annyi, mit születni, világba jönni pedig annyi, mint valami működéssel előtűnni, A K. és aza

Uj ford. annak o k á é r t = ovv ; a legrégibb ford. mind ezen mind az előbbi helyen csak azért. Hogy valóban számba lehet és kell is venni a legrégibb forditást, mutassa meg a következő is. „Jézus elrejté magát és kiméne a templomból" után következik a / IX. fejezet. K. szerint: »Es elmenvén láta egy embert, ki születésétől fogva vak vala. És megkérdék őtet az ő tanítványai, mondván: Mester! melyik vétkezett ? ez-e vagy ennek szüléi, hogy ez vakon születtetnék. Felele Jézus : sem ez nem vétkezett, sem ennek szüléi, hanem szükség volt, hogy az isten dolgai megjelentessenek ebben. Szükség nékem annak cselekedeteit cselekednem, a ki engemet elbocsátott, míg nappal vagyon : eljő az éjszaka (nem éjtszaka), melyen senki nem cselekedhetik. Mig e világon lejéndek, "e világnak világossága vagyok8

. Az ujf. szerint: „És távozása közben láta egy embert, ki születésétől fogva vak vala. Es megkérdek őt ez ő tanítványai, mondván; Mester! kicsoda vétkezett, ez-e vagy az ő szülői, hogy vakon született? Felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülői, hanem azért ez, hogy az Isten dolgai kijelentessenek benne. Nékem tennem kell annak dolgait, aki engem elküldött, míg nappal van : eljő az éjszaka (jobb éjtszaka), melyen senki sem cselekedhetik. Míg e világon leszek, a világnak világossága vagyok. Kai rtagáyiov, jobb a Károlié :és elmenvén, mint az uj fordítóké: és távozása közben. Mert az előbbiben olvastuk, hogy elrejtőzve ment el Jézus; tehát ehhez nem illik, hogy elmen t é b e n tett volna valamit. Az elmenvén pedig azt is jelenti: e 1 m e n t e után, s ez itt a helyes értelem, tíg rifiagrev ? jobb : melyik ? nincsen : kicsoda ? E z a sok közül való után kérdez, EQYA TOV &eov K. egyszer „Isten dolgai", másodszor „Isten cselekedetei*. Az uj f. mind a két helyen »Isten dolgai", mi jobb K. szükség v o 1 t. uj f. azért ez belétoldás, mit az eredeti követel. A legrégibb fordítás így szól: „És elébb menvén Jézus, láta egy vak embert ő sziiletétől fogván. És kérdek őtet ő tanejtványi: Rabi! ki bünhödt, ez e avagy ő szüléi, hogy vakon születtetnék ? Feleié Jézus : Sem ez nem bünhödt sem ő szüléi, de hogy megjelentessenek Istennek művelkedeti Ő benne. Énnekem kell ő művelkedeit művelkednem, aki eresztett engemet, míglen nap vagyon. Jő az éj, mikor senki nem műveiké- , detik. Mennyi ideiglen e világban vagyok, e világnak vagyok világa*. Két latinosság (születétől fogván, születtetnék)mellőzésével a legrégibb fordítás majdnem mind elfogadható volna. Lássuk még a 10. 11. verseket. K. s

Mondának ezért néki: Mi módon nyilatkozának meg a te szemeid ? Felele az és mondá: Egy ember a ki Jézusnak mondatik, sárt csinála és az én szemeimet azzal megkené és monda nekem : Menj el a Siloam halas-tóra és mosdjál meg. És minek utána elmentem volna és megmosdottam volna, az én szemem világa megjőve". Uj f. »Mondának azért neki: Hogyan nyilának meg a te szemeid? Felele az és monda : Egy ember, aki Jézusnak mondatik, sárt csinála és az én szemeimet azzal megkené és monda nekem : Menj el a Siloam tavára és mosdjál meg. Es miután elmentem és megmosdottam, az én szemem világa megjőve*. A legrégibb f. „Mondanak vala azért ő neki : Miképen nyiltanak meg a te szemeid ? 0 felele : Az ember, ki Jézusnak mondatik, sárt alkota és megkené én szemeimet, és mondá énnekem : Menj el a Silóénak tavára és megmosdjál. És elmenék és megmosdám és láték." A legrégibb fordítás a görög eredetihez közelebb jár mint a többi. 'Aicú^iov öé y.cd viipá/uevog ávéftleipa szépen van így kifejezve : S

és elmenék és megmosdám és láték", mindenesetre szebben, mint a K. és minek utána elmentem volna és megmosdottam volna, az én szemem világa megjőve (=== ávéftleipu). Az ujf. a »volna*-t hagyván el a K. mellett marad. Én az ávéftlsipci miatt ezt javasolnám ; Sel menvén és megmosdván, látni kezdek. Hozzá teszem még a Heltai fordítását, mivel ez az idő-alakok meghatározására is alkalmat nyújt. „Mondának azért neki: Miképen nyíltak meg tehát a te szömeid ? Felele az és monda: Az ember, a ki Jézusnak neveztetik, e s i n á 1 a sárt és megkené az én szömeimet és monda nekem: Menj el a Siloam tóhoz és mosdjál meg. Hogy kedig elmenék és megmosdám, szömem világa megjőve*. A magyar nyelv három-féle multat (a plusquamperfeetumon kivül) bir külön külön alakkal kifejezni ; az egyidejű multat (imperfeetum = tud vala), az elbeszélő multat praeteritum historieum = tud a) és a közönséges multat (perfectum — tudott). Lássuk alkalmazásukat. Mondának azért neki (K. ujf. és Heltai) e 1-beszélő mult, tehát helyes. Mondanak vala azért (Legr. f.) nem helyes, mert nem egyidejű mult, olyan t. i. mely más, elbeszélő múltnak idejébe esik. P. o. Ján. ev. 5, 12, 13. így volna helyesen : Megkérdék azért őt: kicsoda az az ember, aki mondta neked : vedd a te nyoszolyádat és járj. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az ; mert Jézus félre vonult volt. Itt a s megkérdék" (elbeszélő) múltnak idejébe esik a „nem tudja vala"; ilyen idejű mult nincs abban: mondának azért. Mimódon nyilatkozának meg (K. uj ford.) nem helyes, itt közönséges mult van, azért esak