Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

a gyakorlat teszi a mestert. Azért nem elég, ha egy pár íven közöljük tanítványainkkal, mi a beszéd formája és tartalma, hanem annak tényleges kidolgozása ós előadása is, minél gyakrabban, hozzájárulni fognak a sikerhez. Egy önállóan, szorgalmasan kidolgozott, megtanult és elszavalt beszéd, ós a reá következett éles, de igazságos kritika, többet segit az ügyön, mint 10—20 §. a példa nélküli homiletikából. Ily practicus irány mellett figyelmeztetendő a jövő egyházi szónok jóelőre a szónoklat remek műveire, melyek, ha nem is szolgailag, de szabad feldolgozás mellett mindég példányképei! fognak szeme előtt lebegni. ,,A1 terűm est, ut, quisquis ad concionandi functionem aggreditur, statim proponat sibi excellentem aliquem ecclesiasticum doctorem, cujus nomen celebre sit, quique cutn gratia res sacras enarret, in omnibus, quoad fieri potest, imitandum et sequendum."*) Ha már egyszer hivatalba lépett az egyházi szónok, őrizkedjék a mesterkélt, előkelő iránytól, hanem legyen beszéde természetes és népszerű, mely nem áll elvont fogalmakból és eszmékből, hanem a tényleges viszonyokat felkarolván, a való ós jelen életnek ós annak lelki szükségleteinek szolgál. A népszerű szónok nem ignorálhatja községének concret valóságát, mintha az nem léteznék, hanem létező viszonyait az örök igazság fényével megvilágítani ós a kivitelben is oly képeket és tapasztalásokat fog használni, melyek a jelen emberek köréiből kölcsönöztelek.**) Ily jól felfogott népszerűsége a beszédnek tetemesen elősegíteni fogja annak hatását a hallgatóságra. A jelenleg mindinkább elharapódzó materialistikus irány mellett, oly időben, melyben a dogma régi hitelót elveszíti, nem annyira a Jézusról mindenféle korszakokban felállított tanokat, hanem magát Jézust, az evangéliumok Jézusát hirdessük, nem mint a felfoghatatlan csudatevőt, hanem mint örökké való eszményképét az emberiségnek, mint a jó, szép és igaz legfőbb valósitóját. Ily utólórhetlen hős, ki mindenért, ami igazán emberi ós isteni, élni, halni ós győzni tudott, mindég birand vonzó erővel, mig az emberek emberek maradnak. Igy volt az az apostoloknál, igy maradjon nálunk is. . . Ja, in der That, die Apostel wussten, was sie thaten; sie kannten, worin die wahre Macht ihrer Predigt lag, sie predigten nicht die Lehre über Christum, sondern ihn selber in der ganzen centralen Bedeutung seiner Person für die Mensehheit.*) Ma, mikor G ö t h e, Schiller vagy Eötvös, Arany szava a miveltek előtt oly bizonyító erővel bir, mint a sz.-írásbeli hely, a szónok többé nem fog irtózni a világi irodalomtól, sőt szívesen felhaszuálandja szónoklatában annak alkalmas remek termókeit. Valamint az egész történetben ós a természettudományokban is gazdag forrást találaud, melyből sikerült érveket meríthet az Isten igazságos utjának ós bölcseségónek bebizonyítására. Csakhogy ahhoz megint folytonos tanulmány ós gazdag olvasottság kívántatik. Az egyházi beszéd egyik fősajátsága még az ószszerüsóg, melynél fogva a szónok óvakodni fog, oly állításoktól, melyek a gondolkodó ész támadásaival találkoznak ós eo ipso az épülést megsemmisítik. Találók e tekintetben T h o 1 n i k**) utmutatásai: „Az egóssóges emberi ész ékesszólása alatt olyat órtünk, mely a nép között divatozó maximák-, nézetek-, tények- ós tapasztalásokból kiindulva, a keresztyón igazságot a concret nézletisóg ós alkalmazhatóság formájában adja elő. ... Az egyházi szónok is nép-szónok, az egóssóges emberi ész szónoka legyen, ki a beszéd ama átlátszóságával és logájákával mely a falu iskolájában, ugy az akadémia tantermében értetik, jobbra és balra tapasztalásra támaszkodva, a sziveket tudja meghódítani." Az egyházi Deszód ily felfogása mellett többé okot nem adna ily vádra: képmutatók megjelennek még a szószéken is, az oltár előtt," — kik mást gondolnak, más meggyőződésben vannak és mást prédikálnak ! Rövid értekezésem a szóba levő tárgyat nem meríti ki, csak figyelmeztetni akar arra, hogy e kórdós eldöntésével, miszerint a lelkész pródikálásra vau hivatva, még nem népesítettük meg templomainkat, hanem szükséges, hogy ezen hivatott szónok ne higyje, hogy hivatalának nimbusa már eléggé hathat, miután az ilyen hatás a hallgatóságra csak oly beszéd által érhető el, mely az alak ós tartalom tekintetében a mai kor • színvonalán áll. WEBER SAMU. *) Hyperius de form. eonc. 193, **) Palmer's ev, Homilatik 491. *) Pred. d. Gr. I, 1878, 45. **) Yorrede zu seiuer gröaseren Predigtsararalung S. XLVH.