Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-22 / 51. szám

nap alatt az esperesnél, különben ekklésiája be töltetik • pedig minyájan tudták hogy a nyavalyás Olmücben van. Blayza esperes úr volt az derék energikus elnök, hogy nem irta alá ezt a határozatot. Hanem azért Zánkát betöltötték ; mit is tehettek volna : a tanitói hely, a népnevelés kára nélkül üresen nem állhatott. Kálóczy ki szabadulása óta él elbagyattatva ; esak aki az égi madarakat táplálja, az tudná megmondani: miből. Szőllejét ellicitálta a hatóság adó és szőllŐváltság fejében. Szeme világát is nagy mértékben elvesztette, nem hiszem hogy valótlant állitok, ha azt hiszem a sok sírás miatt. Egyedüli támasza : gyenge leánykája, ki napszámával tángáltatja kettejüknek szomorú életét. Uraim! evangelikus testvérek! ha olvassátok e szomorú sorokat, emlékezzetek meg ezen szegény mártírról. Néktek van Zsedényitek, ki egy évben sem felejtkezik meg a szegény mesterekről; vagy akármi más forrásból, juttassatok, ennek a szegény elesett atyánkfiának valamit a könyörüiet filléreiből. Az indított engem e soraim megírására, hogy egy sorsüldözött embertársam könnyét letörölni segéljek. fi-TÁRCA. Észrevételek az új testamentom új fordításához. (Folytatás.) A latin egyházi nyelv vaia mindazoknak egyetlen, legalább legislegfőbb, miveltetoje, a kik a bibliát legelőször és az utóbbi századokban, magyar nyelvre f'ordíták. Csuda volna, ha eme míveltetőnek hatása nem látszanék a fordításokon. Meg is látszik. De miben ? Nem a névszók vagy igeszók ragozásában — mert erre nézve a magyar nyelv hajthatatlan, nem is a szók képzésében, akár a névszókat, akár az igeszókat tekintsük, — mert erre nézve is megközelíthetetlen a nyelv, hanem a szók fűzésében és mondatok szerkesztésében, a menynyiben t. i. a ragozás és képzés az idegenes szófüzést és mondat-szerkesztést megengedhette. Tehát az ige-módok és az úgynevezett „consecutio temporum" alkalmazásában találunk legtöbb idegenséget, vagyis a latin nyelvhez való simúlást. Vegyjük például Károliból Lukács 3, 21, 22. „L ő n pedig, hogy mikor mind a község keresztelkednék, és Jézus is megkeresztelkedett volna és imádkoznék, megnyilatkoznék az ég, és leszállana a Szent lélek testi ábrázatban 'mint egy galamb o reá, és szózat lenne mennyből ezt mondván* stb. — Ezt és számtalan hasonlót találván, az ember alig hiheti, hogy Károli bár milyen görög szövegből fordította volna, annyira latinos a mondat-szerkezet és a consecutio tempómra. Az új fordítók így adják ezt: „L ő n pedig, hogy az egész sokaság keresztelkedésekor, Jézus is megkereszteltetvén és imádkozván, az ég megnyilatkozott. És leszálla a szent lélek testi alakban, mint egy galamb, ő reá; és szózat eredt a mennyből, ezt mondván* stb. Ez nem latinos, ez magyaros mondatszerkezet. Általában mondhatom, e tekintetben az új fordítók szerencsésen elhagyogatják Károlit, s ez által sokkal kedvesebbé teszik a bibliai nyelvet. Ennek felmutatására nem restelem Luk. 7. 1—6. verseit ide irni, a melyeket az olvasó összevethet a Károli fordításával, hogy lássa, mennyivel jobb ama nyelv emennél. „Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. Egy bizonyos száza| dósnak szolgája pedig, a ki annak igen kedves volt, beteg vala és immár halófélben. Az tehát, hírét hallván Jézusnak, kiilde ő hozzá zsidók véneit, kérvén, hogy jöjjön el és mentse meg az ő szolgáját. Azok tehát Jél zushoz járulván, sürgetve kérék s azt mondák : Érdemes reá, hogy ezt megtedd neki; mert szereti a mi nemzej tünket;

és a zsinagógát is ő építette nekünk. Jézus tehát elméne velők. Mikor pedig immár nem messze vala a háztól, barátjait küldé a százados hozzá, ezt üzenvén neki : Uram, ne fáraszd magadat; nem vagyok én arra méltó, hogy az én hajlékomba jöjj." Az ember örömest olvas ilyet, s minthogy sok helyütt így foly az új fordítók nyelve, az uj testameutomnak eme fordítása bizonyosan jó hatású lesz, mert általa, úgy reménylem, a biblia-olvasás kedvesebbé, tehát gyakoriabbá is lesz, még azon körökben is, a melyekben az már nem divatos. A közlött versek azt is mutatják, hogy az uj fordítók a magyar nyelvnek legelhanyagoltabb sajátságával is, az ige-idők alakjaival, elég helyesen tudnak bánni. Lehet, hogy e tekintetben még védelemre is szorulnak némelyek előtt, a kik a nyelvnek említett sajátságát a lomtárba valónak tartják, mert annak példáját semmi féle német vagy angol könyvben nem találják. A francia könyvekben találnak ugyan valami hasonlót, de ki is fogna utána járni, hogy mi volna helyes a magyar nyelvben ? Hogy Erdélyben még vannak kihaló maradványai az ige-idők alakjai külömböző jelentésének, azt nem veszszük tekintetbe; hogy az egész magyar régi irodalom, s kivált a bibliafordítások, kiáltó és meggyőző tanúságot tesznek annak meg- és mibenvoltáról, azt sem nézzük, hisz béreseink és falusaink beszédében annak nincsen többé nyoma. De nem szabad kivesznie a tudományból, fel kell tartani a bibliai nyelvben, hogy abból ismét a tudományos irodalomba, különösen a történelem könyveibe belé jusson. Közönségesen azt hiszik, hogy a bibliai nyelvet a sok „vala* jellemzi, minthogy pedig bibliások nem vagyunk, tehát elhagyjuk a ^vala'-t. De ha utánozni akarjuk a bibliai nyelvet, a „vala"-t rakjuk ki keresetlenül. Minap egy nagy hirlap, »Az országházból" felirat