Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-15 / 50. szám

A közgyűlés az indítványt nagylelkűen elvetette, s az ajánlatot magáévá tevén — a küldetésben eljárásra engem nevezett ki, mely kinevezés megerősítést nyert a gyűlés jkönyve 172-ik cikkében, mely igy szól : Fáncsik János 11-od éves növ. pap a tegnapi tárgyalás alkalmából mai napon benyújtott kérvényében, a horvát-slavon országokban szétszórtan élő protestáns testvéreink iigyébeni missio céljából pályázat hirdetést indítványoz, vagy, ha a főt. egyházkerület helyeslését szerencsés lehetne megnyerni, a kiküldetésre, s erre leendő kiképeztetésre önmaga vállalkozik, A felőle tett jótanúbizonyságra épített reményben, ajánlkozó ifjú atyánkfia ajánlatát készséggel fogadja a közgyűlés, s nemes szándoka elősegítése végett rendeli, hogy azon 88 frt 2 krnyi összeg, mely az államsegély felosztásánál maradványkép lett kitüntetve, a svájci missionárius-képző intézetbe kimenetele úti költségeire fordíttassék." Szentesítve, megerősítve lévén kinevezésem, már hónapokkal ezelőtt távoznom kellett volna, távoztam is, de fájdalom! azon földre, hol a tudomány fegyvere helyett öldöklő fegyvert adtak kezeimbe. Istenem! mily ellentétes fogalmak, kard, biblia. — Nekem is — ki már annyi évek óta arra törekedtem teljes lelkemből és minden erőmből, hogy a világ legszebb emelvényéről hirdethessem a názárethi Krisztust —fegyvert kellett ragadnom, s utam nem vallásunk őshazájába, a regényes Svájcba, hanem a bosnyák harctérre vezetett. De a végzetnek, mely engem is Boszniába, illetőleg Slavoniába parancsolt, egyet mégis köszönhetek, nevezetesen : Slavonia nevezetesebb városaiban, Eszéken, Diakovárott, Pozsegán, Bródban és környékeiken öt hétig időztem, s ez idő alatt nem csak a nép szokás-, erkölcs- és életmódjával ismerkedtem jól meg, de már kissé el is beszélgettem velük, s ha így azután megmondtam, hogy én pap (pópó) leszek, — óh akkor ott kellett hagynom bajtársaimat a juh-akol padlásán, számomra hely készült a füstös szobában, az ágy nem volt ugyan semmivel sem különb mint bajtársaimé, de jól esett látnom azt, hogy bársony közé is odafektetett volna, ha ugyan tehetné. Ezen szíves jóindulata a slavon népnek, melyet nem egy helyen éreztettek velem, — míg egyrészről ellensúlyozta a bosnyák hadjárat miatti elkeseredést, addig másrészről biztositékát is nyujtá annak, hogy jövendőben sem kell, s nem is lehet kellemetlenségtől tartanom; mert e nép, amennyire piszkos, annyira szíves, kegyes és istenfélő. Ez így van, s ez nekem nagyon kedvező, jól esik tudnom. Ennyiben rám nézve a bosnyák hadjárat jó hatással volt. — Azonban meg volt annak rosz oldala is. Nevezetesen a kerületi közgyűlés megbízása folytán püspök úr minden intézkedést megtett, a chrischonai intézet felügyelőjével is érintkezésbe bocsátkozott a missió, illetőleg kimenetelem ügyében. A tanév azonban sept. elsején kezdődvén, nekem már három hóval ezelőtt a képezdében kellett volna lennem, mit akkor nem tehetvén, visszamaradtam egy évvel, minek az a sajnos következménye van, hogy ott a piszkos és tunya nép között szétszórtan élo ref. és ág. hitűek kis serege tovább kénytelen szomjúhozni az igazságot, s nélkülözni az evangeliumí világosságot. Beszéltem egy tolnai születésű, de jelenleg Pozsega környékén valami kis faluban tartózkodó ref. családapával, aki épen markotányosnőt hordozott Advorcén, a hol mi voltunk. Orömköny csordult alá szemeinkből egymás üdvözlésekor, de a mely köny nála csakhamar bánatkönnyé vált, amint megtudta, hogy ki vagyok. Az én örömem sem tartott soká; mert lehetetlen volt nem i könnyezni. Midőn atyánkfia elkezdé beszélni, hogy semmiből szükséget nem lát, mindene van elég, csak azt nem tudja megbocsátani magának, hogy miért hozta ő családját ide, hol számunkra épített templomok nincsenek ! Meghatottságomban alig jutottam szóhoz, hogy megmagyarázgathattam neki, miszerint Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, ő neki kedves a szívből jött fohász és ima, ha templomban, palotában, kunyhóban vagy künn a természet nagy templomában hangzott is el az. A jó család apa megvigasztalódva s meghatva távozott el. Ilyen tapasztalatok után én nem félek semmit, lelkem mindenre kész, a mit egy ifjú lélek a közjóért megtehet. Tudom azt, hogy uj pályámon számomra rózsák nem virítnak, ép azért elvagyok készülve minden eshetőségre. Utaimon virág sohasem nyílt, ha nyílni kezdett is hamar letarolta az idő, mely hozzám mindig 1 mostoha volt. Uj pályámon sem várhatok jobb időket, boldogabb napokat, csak arra kérem Istenemet, hogy erőmet, egészségemet tartsa meg, hogy legalább hacsak kevéssel is, de használhatnék egyházunknak s az emberiségnek ! Végül nem mulaszthatom el, hogy az egyházkerületnek bennem vetett bizalmáért forró köszönetemet ne nyilvánítsam. Ha már nekem jutott a szerencse a horvát-slavon missióban eljárhatni, én, hogy a küldetést a várakozásnak megfelelően elvégezhessem, s az ott szétszórtan élő rokonaink szeretetét és tiszteletét kiérdemelhessem, az intézetből visszatérésem után erőm, időm és tehetségemet a missiónak szentelendem, sőt még életem sem leend drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat, és a szolgálatot, melyet vettem a J. Krisztustól. FÁNCSIK JÁNOS. A magyarhoni e- e. e. gyámintézet jelentése. Ép most hagyta el a sajtót Miskolczon Forster Rezső nyomdájában. 4-r. 38. lapon. SzerkesztetteZelenka Pál egyet. gy. jegyző. Két részletből áll: az évi közgyűlés jegyzőkönyvéből és a számadásból. Utóbbinak főrészei: a központi tőke és folyópénztár, a bányakerületi, dunáninneni, dunántuli, tiszai gyámintézetek számadásai és segélyezett egyházak névsora.