Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-08 / 49. szám

BELFÖLD. Egy százados örömünnep. Miután Szepességen az ellenreformátió győzelmével 1674-ben az evangélikusoktól a használatban levő templomok elvétettek, többnyire csak faimaházakban valának kénytelenek lstenöket imádni. Csak a türelmi parancs, tehát 1781 után nyerhettek engedélyt uj és nagyobb templomok kőből építésére. Ezen sorsból c*,sak két egyház, a szepes-szombati és a durandi tett kivételt annyiban, hogy mind a ketten már Mária Terezia alatt felsőbb engedelemmel építtették nagyobb, kőből való templomaikat. Az előbbiben már 1877-ben, az utóbbiban most éppen 1878-ban volt száz esztendeje, hogy bevégeztetett a templomépítés. A durándi ev. egyház ezen örömteljes tény méltó megünneplésére nov. 24-én százados örömünnepet rendezett, mely következő főmozzanatokból állott. Az örömnap reggelén a gyalogosok és kocsik hosszú sora volt, látható a Durand felé vezető uton. Az idegen vendégek, körülbelől 500 - 600 taggal érkeztek meg az ünneplő egyházba, hogy őszinte részt vegyenek örömében és hálájában. Midőn 10 órakor az istenitisztelet megkezdetett, a templom zsúfolásig meg volt telve. Egynehány vers eléneklése után Lersch Márton leibitzi lelkész collektát énekelt, Justh Gusztáv menhárdi lelkész pedig bibliai szakaszt olvasott az oltár előtt. A reggeli ének után Fábry János iglói lelkész és a Xlll városi esperesség alesperese kitűnő emlékbeszédet mondott az oltár előtt. Azon kérdés felett elmélkedvén : mire irányozza pillantásunkat az egyház örömünnepe? következő részeket állított fel: 1. az elődökre, 2. mi reánk és 3. az Istenre. A második részben kötelezettségünkről volt szó, hogy mint múltban, jelenben is a vallás lelkesítsen, szentesítse életünket és buzdítson nemes, szép tettekre. A harmadik részben az Isten iránti hála nyert kifejezést, ki a mult századok üldöztetései alatt is hiven őrködött a protestantismus ezen méltó hajléka felett, melyben most is lakozik az igazság és béke szelleme. Az első részt azért hagytuk utoljára, mert annak tartalmát bővebben akarjuk ismertetni, mely az egyház történelmével foglalkozik. Arra annál inkább jogosítottnak tartom magamat, mert egy szepesi egyház története igen hasonló a többiekhez is, melyek ugyanazon viszonyok és politikai áramlatok között fejlődtek. Ex ungue leonem. Nézzük tehát az ünneplő történetét. Durandnak két faimaháza volt. Az elsőt megengedte Lubomirszki Szaniszló Tódor, ki mint a lengyel király helytartója Lublón székelt és a Xlll szepesi város felett Uralkodott, melyek Lengyelországnak 360 év óta zálogba voltak adva és melyekhez Duránd is tartozott. Miután ezen imaház düledező állapotban volt, Brühl lengyel helytartó 1758-ban egy másiknak felépítését engedte meg, mely azonban már 1775-ben földig leégett. Az alatt kiváltattak a szepesi városok és a durándiak Mária Terézia királynéhoz folyamodtak egy új, kőből való imaház felépítéséért. Az engedély megadatott 1777-ben és már 1778-ban saját erejéből bevégezhette a község az Isten háza felépítését, mely több éven keresztül bővíttetett és szépittetett, különösen 1819—1820-ban. 1832-ben orgonát szereztek. 1841-ben több ház a templom előtt megvétetett és leromboltatott, hogy az egyháztér szabadabb és tágasabb lehessen. 1846-ban uj templomfedél csináltatott, mely azonban már 3 hét múlva, pünköst harmadik napján leégett egy borzasztó tűzvész alkalmával, mely az egész várost elhamvasztotta és éppen akkor tört ki, midőn a lakosság a tanuló ifjúsággal a szomszéd erdőben majálist tartott. Tehát uj építésre volt szükség ! 1874-ben kiköveztetett a templom. 1876-ban uj oltár lett felépítve. 1877-ben az orgonát átalakították, 1878-ban azonban a keresztelő-medence, szószék és karzatok uj és díszesebb alakban készíttettek, hogy hirdessék az utódok áldozatkészségét, kiknek oly elődeik valának, kik éltek-haltak hitökért és egyházukért. Ezen évszázad*) alatt öt lelkész működött itt: Grrósz 1735—1787, tehát 52 évig, Brósz 1787—1818, Honétzy 1818- 1856, Rumann 1856—1865, Ulreich 1865 óta az egyház lelkésze. Ezen száz év alatt 1998 gyermek kereszteltetett, 1176 confirmáltatott, 571 pár eskettetett, 1696 halott temettetett el. Az egyház-felügyelői hivatalt Koeh Pál viseli. Ezen bő tartalmú érdekes beszéd előadása és a rá következő ének elzengése után a helybeli lelkész a szószékről szép szivből jövő, szívhez szóló beszédet mondott a 84. zsoltár 2—3 verse felett: „Mely igen szerelmetesek a te hajlékaid, óh seregeknek Ura ! Urnák pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem, az én szivem és testem kívánkoznak az élo erős Istenhez. Az e textusból folyó thémát : mily kedves éá becses nekünk az Isten háza, ha azt földi vándorlásunk világában megtekintjük ? a szónok ugy fejtette ki, hogy az egyház az, mely világosit, int, vigasztal, erősit, általában az Jézus isteni tanával és példájával Isten országát építi és terjeszti. A szónoklat után azok nevei olvastattak fel, kik az örömünnep alkalmából egyházi célokra adakoztak : A község női gyűjtöttek 106 frtot. A presbyterium az oltár, keresztelő-medence és szószék beruháztatását eszközölte. Fischer adott 7, és egy másik Fischer 4 frt 65 krt. Csink eperjesi tanitó, ki durándi születésű, adományozott egy szegény alap megalapítására 26 frtot és 26 krt, valamint egy szántóföldet is, azonkívül egy kertet a tanító számára. Szutor évek óta ingyen szolgáltat minden szükséges kovácsmunkát a templomhoz. *) Ezen ünneplő egyház első lelkésze a reformátió elf'og-adásák 1548-ban Lemelsz Tamás volt.