Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-03 / 5. szám

kincéből fogták ki, a férfiút pedig a pincében felakasztva találták." — Eltemették őket az árokba minden szertartás nélkül Még a halálban is sújtotta az egyház tévedt fiait. (Folytatása következik.) KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLAPitesti levél (január 22.) Gróf Zinzendorf gyermekéveiben leveleket irogatott az üdvezitőhöz. S a melyik elkészült : kivetette az ablakon. Az Ur s az ő angyalai majd megtalálják azt: vélte a kis irodalmár. A nyilvánosság elébe szánt leveleimet ily gyermekded hittel Írogatom én is. Ki látna meg ily kicsinységeket ? az Ur s az ő angyalai ezeket is megtalálják. Nem késem tehát tudatni, főleg a sajnosan nélkülözött lapok elmaradásánál fogva, *) hogy még mindig itt Pitesten viselem az Ur keresztjét. Miután e mai napig sem juthattam az illetékemhez ; a tél ide szorított és szőrit családommal együtt. S mint az égi madarakról csak az Isten gondoskodik rólunk. Lehet, annál melegebben fogadja a tisztelt szerkesztőség, ha e sivár helyzetből is jelezhetek egypár vidám órát, anélkül, hogy valami nagy dolgot akarnék mondani. Legközelebb a tegnapi napon menyegző és keresztelés adta elő magát. S oly szép számmal gyülekeztek az Isten házába, minőt még a karácsonyi és húsvéti ünnepek sem látnak. Szokott szertartási beszéd elmondása után megesketvén a házaspárokat: keresztelés végett fiamat hozták tdőmbe. Vannak talán oly lelkész társaim, a kiket érdekelni fog, mit ez alkalomra e következőleg irtam : Kis bujdosó, lia most beszélhetnénk veled, Midőn a legdrágább útmutatót nyered ; Ki itt is felkarol, bár az egekben él: Annak bizonyára te is örvendenél. Igaz, hogy zord idó'k nehéz próbája vár, Siralom völgyében csicseigó' kis madár. Szélvésztől rázatik — mely óvna — a bokor, S nyugalmasabb jövó'nk reménye haldokol. De lelketek midőn bütövisektül ég : Nincs e reá balzsam, szegény sorsú szülék ? Tavaszkert az a sziv s áldott az a kebel, Mely életbimbókat szül, ápol és nevel *) Nem volt szándékunkban vallásunk és nemzetiségünk szent ügyében a haza határain kivül fáradozótól elvonni a szellemi táplálékot ;a lapot ismét megindítottuk. Szerk Vagy ez csak a boldog szüléket illeti, S ha vész között a fő, mért a virág neki ? Jákob fiára még áldást kivánt a hon, Dávid király fiát kővel verték agyon. És hogy jobban lássunk ama fátyol mögé, Melynek leplét a mult; e nagy takács szövé : Egy hajnali csillag, dicső egy kép van ott, Kire féihalva is édes pillantanod. Jászolban feküszik Mária kis fia, Sión hegy ormától pár futamatnyira A tiprott nép sóhajt, Heródes háborog ; Örömre hivatnak még is a pásztorok. Istenfélő hivek mi meg sirjunk talán, E kisded korának rejtélyes hajnalán. Ki tudja nem e a bárka galambja lesz ? S lezajlott vész után szelid békét jelez Ártatlan kis jószág, hogy zöld ágra találj, S ekkor az égiek boldog lakába szállj : .Rebegje minden ajk, szenteld meg Istenünk, A kik keresztelnek s a kit keresztelünk. — A szertartás végeztével e páros ünnepélyt kedélyes mulatság zárta be a lakodalmas háznál. TOMKA KÁROLY. IRODALOM. Az oroszok hazánk történetében. Irta M á r k i S á nd o r. Nagyvárad, kiadja Hügel Ottó 94 1. ára 60 kr. — Tehetséges és szorgalmas történetbúvárunk, Márki úr, egy fekete lap fölmutatásával gazdagította történelmi irodalmunkat. Elejétől végig, Dentumogeriától a most folyó keleti véres dráma kezdetéig, kimutatja a magyar nép érintkezését a muszkával, miből azt a tanulságot meríthetjük, hogy a magyarság érdekei, a középkor egy parányi periódusát leszámítva, mindig ellentétben állottak a muszkáéival. Maga a munka érdekfeszítő olvasmány mindenki számára. Előadása könnyed, beosztása ügyes kézre mutat, s minden fejezet önmagában véve egy-egy kerekded tárcacikket képez. Kiterjeszkedik az oroszokról szóló magyar irodalmi termékekre is, ebből látjuk, hogy mennyire elhanyagoltuk eddigelé egyik legrettentőbb ellenségünk megismerését. A hazai oroszokról már több magyar munka került ki a sajtó alól. Mindazoknak, kik gondosan szerkesztett, csinos tanulmányokban gyönyörködnek, bízvást ajánlhatjuk Márki úr ezen legújabb munkáját. Takarékosság. Smiles után a hazai viszonyokhoz alkalmazta Könyves Tóth Kálmán. Bp., Légrády testv. Itt az idő, hogy saját veszedelmünkön okulva el valahára kiáltó betűkkel írjuk föl mind magánlakaink, mind a törvényhozás ajtajára e szót: takarékosság ; mert ha a mostani fényűzés lejtőjén tovább haladunk, ide s tova