Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-01 / 48. szám

dadogásához hasonlítja. Igy magyarul azonban még a magyar gyermek sem dadog, — s a mint megtanulta a jön és a megy szót, mindjárt meg is tudja azokat a használatban különböztetni. „Mivelhogy el volt ítélve.* E szavakból meg még a rosz gyermeknél is rosszabbá teszi a fordító Pál apostolt, mert esak a rosz gyermek teszi azt, hogy azért veri meg a pajtását, mivelhogy azt már a többiek is megverték, A görög passivummal sokszor megbotlik a fordító. A v,ateyvwaf.i€vog elitéltetettet (ha tetszik ez a szó) azaz olyat jelent, a ki magaviseletével magára vonta mindenki kárhoztató ítéletét, s az ilyet a magyar elítélendőnek, vagy mint Károli, a feddésre (jobban mondva a kárhoztatásra, az elitéltetésre) méltónak mondja. „Mert minekelőtte mentek." Ugyan kik? Itt meg az alany, 3 egész szó, tivsg ártó Ia~/.ió(iov, elmaradt, — s vele aztán még az a kis értelem is e beszédben, a mit a „mentek" szó meghagyott. — E hely hű fordítása ez: »Mikor pedig Péter Antiochiába jött, szemtől szembe állottam neki ellent, minthogy elitélendő volt. Mert midőn némelyek jöttek volna Jakab részéről, a pogányokkal együttevett; de mikor azok megérkeztek, visszahúzódott s elkülönítette magát, félve a körülmetéltektől, s vele együtt képmutatóskodott a többi zsidó is, úgy hogy még Barnabást is magukkal ragadták a képmutatásra". Ez az én fordításom, iró asztalomból elővéve. De ám vegye elő bárki Károli fordítását, s ítéljen 1. Kor. IV. 6. »Ezeket pedig, atyámfiai, átalakítottam önnönmagamra és Apollósra, rátok való tekintet bői, hogy rajtunk tanuljátok meg nem gondolkodni fölebb annál, a mi meg van írva, hogy egyik az egyikért, ne fuvalkodjatok fel a másik ellen 4

— Ehhez mégcsak commentárt sem adok, esak egyszerűen közlöm a magam szó hű fordítását, hogy megmutassam, hogy Pál ilyen furcsaságokat nem írt. „Ezeket pedig ti reátok való tekintetből olvastam magamra és Apollósra, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy ne a fölött, a mi meg van írva, Jiogy egyik a másik felett, (vagy szabadabban, de tán kifejezőbb magyarsággal, hogy egymással versenyezve) ne fuvalkodjatok fel egymás ellen.4 De vegyük elő először a Gaiatákhoz irott levelet, elejétől végig, persze nem véve minden apróságot figyelembe, mint lazaság, laposság, vagy olyat, a mit ha nem gáncsolhatunk is, de nem is dicsérhetnénk, mert ki olvasná el akkor ismertetésünket ? Mindjárt a címzés el van lapitva: »Pál, ki nem emberektől, se nem ember által lett apostollá", holott az eredetiben, hangsúlyozottan ez áll: „Pál, apostol, nem emberektől, sem ember által, hanem a Krisztus Jézus által ..." 1. 4. »Hogy kiemeljen minket a jelenvaló gonosz világból." Más fordításokkal közös rosz fordítás. Nem az a kislelkü gondolat rejlik itt a kifejezés alatt : b. %6v uítövog tol evEGTWTog fíovr/Qou, mintha Pál egyszerre a világ végét óhajtaná, mint az az ember, ki kétségbeesésében így kiált fel: Bár már véget vetne egyszer az Isten ennek a gonosz világnak. Ebben a levélben hiában keressük ezt a csüggetegséget, ellenkezőleg lüktet annak minden íze az erőtől, teljes teli önérzettel s bizalommal a dolgok leendő jobbrafordúlása iránt. Csak egy gondolat az, a mi e hatalmas levél megírásának kezdetén, egész lelkét eltölti, nem csügedéssel, hanem felháborodással, s ez az, hogy a galaták körülmetélkedtek, hogy az ő hívei zsidókká lettek, s e gonosz dologra, e gonosz állapotra vonatkozik 8 már a levele elején lévő üdvözletben is: „Kegyelem és béke nektek az Istentől s a mi Urunktól, a ki magát a mi bűneinkért feláldozta, a Krisztus Jézustól, hogy vegyen ki bennünket e jelen gonosz állapotból, a mi Atyánk akaratával..4

Az alcov szó fordíttatik itt v i 1 á g g a 1, de már ez is átvitt értelem. E szó általán időt jelent s időszakot, átvitt értelemben világot s a világ folyását, s ép így időfolyamot, úgy hogy szó szerint, birtokviszonyban fogva fel a szavakat, így fordíthatnánk : e jelen gonosz dolog folyamából, a mi egyjelentésű a fentebbi kifejezéssel. Nyelvtanilag is így helyes a fordítás, mert ha a gonosz szó közvetlenül a világ szó jelzője volna, s nem magánálló, mint to rtovit]Qovy

gonosz dolog, attól nem volna az elszakítva, hanem így állana : sx xov a'uovog rtovr^ov rov eveozÚTog. Ezt csak azért, hogy ne rejtsem véka alá a világosságot, mely e helynek olvasásánál agyamban kigyúlandó, s eszem ágában sincs a fordítót kárhoztatni azért, hogy miért nem ő vette észre a dolgok ilyetén állását. Ebben s az ilyenekben Ő nem hibás, s nem is az az én főcélom, hogy az ö hibáit sorozzam fel, hanem, hogy a jó bibliafordításhoz, a mivel tudok, alkalmilag, én is hozzá járuljak. 6. vers. » Csodálkozom azon, hogy — ily hamar elhajoltok másféle evangéliomra; a mi nincsen más; de vannak némelyek, kik zavarnak titeket és el akarják csavarni a Krisztus evangéliomát." A »mi nincsen más* szinte egy általános fordítási hibának visszafelé javított magyar kiadása, mert Károlié csak tartalmilag hibás, de alakilag tiszta, midőn ezt mondja : „holott nincsen más evangéliom." A tévedés e fordításnál abban rejlik, hogy a o ow sonv aXko az előző evangéliom szóra vonatkoztatik, holott az egy önálló mondás. E vonatkoztatás azonban kétértelműséget is szül, a mi mindig az író hibája, ha csakugyan megvan. Mert nemcsak így érthető s fordítható akkor e mondás: „a mi (t. i. evangéliom) nincsen más*, mely érelem itt hol épen egy másik evangéliom ellen szól Pál, bizony sehogy sincs helyén, — hanem fordítható úgy is, sőt még inkább úgy, mint az angol fordítja: which is not another = a mi nem más. Ez pedig még nagyobb képtelenség az összefüggésben, mert ha nem más az evangeliom, melyre a galaták tértek, hát akkor miért akad fent rajta Pál, miért e hatalmas művészi levél a másik evangéliom ellen, s egyátalán miért is nevezi azt Pál másnak az előző versben? A 6 ovk eavív allo egy sajátos görög kifejezés, a minő minden nyelvben sok van, melynek a 96