Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-03 / 5. szám
mindenből köuöl valamit, de nem tudta kiválasztani épen azon részleteket, melyek legjobban jellemezték Székácsot. Egyénisége nem domborodik ki kellőleg, theologiai álláspontja nincs körvonalozva, püspöki működése pedig egészen elmosódik. E hiányoknak azonban jórészben nem szerző az oka, hanem a tiszt, szerkesztő, ki elég kegyetlen volt nagyobb tért nem engedni Gryőry urnák Székács jellemzésére, — bár az is igaz, hogy ezt csak a többi életrajz hátrányára tehette volna. De igy is igen becses az életrajz ; én részemről köszönetemet fejezem ki szerzőnek, hogy sokoldalú elfoglaltatása mellett vállalkozott e munkára s minket oly nagy élvezetben részesített ez által. Sok és igen érdekes részleteket lehetne közölni e dolgozatból, s közölnék is, ha nem vettem volna már eddig is túlságosan igénybe a tiszt, olvasók ügyeimét. Mellőzöm tehát a részletesebb ismertetést és áttérek a két erdélyi püspök életrajzaira. Antal János életrajzát Makkai Domokos n.egyedi tanár irta meg. Részletesebben kellene ismernünk az e század első felében Erdélyben létezett egyházi viszonyokat s Antal működését, hogy az életrajz felett bírálatot mondhassunk. Annyi az életrajzból látszik, hogy Makkai ur alaposan ismeri azon kort, melynek Antal szülöttje és egyik kiemelkedő alakja volt. De épen azért dolgozata nem annyira életrajz, mint inkább korrajz. Szerző annyira belemelegedett a harmincas és negyvenes évek küzdelmeinek jellemzésébe, hogy Antal személyét egészen háttérbe szorította, ugy hogy ő csak „alapigéje* e delgozatnak, és nem tulajdonképi tárgya. Reánk azon benyomást tette ez életrajz, hogy Antal csekély teremtő képességgel bírt s amit tett, azt mint püspöknek tennie kellett, pedig nem kételkedünk, hogy ennek épen az ellenkezője áll. Szóval az életrajzi része e dolgozatnak nem domborodik ki kellőleg. Mint korrajz azonban annál kitűnőbb. Azok, kik távolabb állanak s nem ismerik részletesen az erdélyi egyház régi viszonyait, mindenesetre igen tanulságosnak fogják találni. Az erdélyi egyház még a fejedelemség korában nyert episkopális szervezeténél fogva sehogy sem tudta beletalálni magát a megváltozott viszonyok közé. Sokféle kísérletet tettek, hogy a megsemmisült fejedelmi befolyást valami mással, annak megfelelővel helyettesítsék, de ezen kísérletek a különböző érdekeket csak egymás ellen ingerelték, a helyett, hogy kibékitették volna. Egy nagy vezér-tehetségre lett volna szükség, hogy az kimutassa az erdélyi egyház jövő fejlődésére nézve a helyes utat. Ezen igaz ut megjelölése azonban Antalnak nem sikerült. — Szerző azon küzdelmeket igen szépen j rajzolja; minden sorból kilátszik a gyakorlott és eszes író tolla, s ha valaki vállalkozni fog egyszer az erdélyi egyház e században átélt küzdelmeinek megirására; e dolgozatot nem fogja nélkülözhetni. Ugyanezt mondhatjuk a Bodola Sámuel életrajzáról is, melyet ür. Bartók György n.-enyedi ref. lelkész készített. Szerző dolgozatában már részletesebben i foglalkozik „hőse" személyével, mint a fennebbi, s különösen theol. tanári működését igen szépen, tanulságosan ismerteti. En részemről az életrajzi ezen részét tartom legsikerültebbnek. Ebben ismerjük Bodolát valóban nagynak, midőn mint theol. tanár a közjó érdekében sikerdus működést fejtett ki. Birt mindazon kellékekkel, mik egy tanárban a tudományos ismeret mellett megkívántatnak, kiváltkép egy theol tanárban, kinek ingadozása, határozatlansága nem csak tanítványaira nézve hátrányos, hanem és kiváltkép az egyházra nézve, melynek buzgó harcosokat nevelni van hivatva Ellenben a dolgozat azon része, hol Bodoláról mint püspökről, mint egyházkormányzóról szól, nem a l legjobban sikerült. Bodola kétségen kivül sokkal nagyobbszabásu kormányzó volt, működése mint püspöknek sokkal messzehatóbb, mint ahogyan az életrajz után gondolnák. Igen hosszasan szól egyes eredményekről, melyek csak távoli összefüggésben állanak Bodola működésével. A successio kérdése kétségen kivül igen fontos volt annak idejében, de az Bodolára nézve egyáltaban nem jellemző, minket pedig sokkal kevésbé érdekel az életrajzban, mint a mily terjedelmesen értekezik róla a szerző. Ne vegye rosz néven Bartók ur, ha kifejezést adok azon benyomásnak, melyet dolgozata reám gyakorolt. Én ugy vettem észre, hogy iró nem tudta magát emancipálni a jelen körülmények alul, mennyiben több helyen céloz azon szerencsétlen küzdelemre, mely az erdélyi egyház működését egy pár év óta megzsibbasztotta. Dolgozata nem kis mértékben i rányzatos. Ez azonban még nem oly nagy baj, hogy azért az egészet el kellene ítélnünk ; sőt ellenkezőleg oly szép részletek vannak az életrajzban, Bodola működését, életét oly hiven és rokonszenvesen ismerteti, hogy fáradságáért méltán adózhatunk elismerésünkkel. Ha összehasonlitnók a nagy papok működését, sok rokonvonást mutathatnánk fel az életrajzokból. A tanügy terén mindnyájan nagy tevékenységet fejtettek ki. Tóth Ferenc a pápai iskolát, Szeberényi a selmecit, Székács a pestit, Bodola a központi papnöveldét hozta létre vagy emelték a virágzás magas fokára, nagy hálájára az utókornak. Valóban a magyar prot. egyház mindig kiváló gondot forditott az iskolákra azon meggyőződésben, hogy a tudomány, felvilágosultság leghatalmasabb védbástyája a protestantismusnak. Követésre méltó példákul szolgálhatnak e tekintetben lelkészeinknek, kik közül bizony sokan mostoha gyermeknek tekintik az iskolát. De nem zúgolódunk, nehogy valaki j rosz néven vegye tőlünk. Még csak egy pár szót! A prot. egylet könyvkiadó vállalata által nagy szolgálatot tesz egyházi irodalmunknak és hézagot pótol, — e kötetben is gyönyörködtető, jellemképző és tudományos becsű életrajzokkal I gazdagítván azt. Fogadja a tiszt, szerkesztő teljes elismerésünket e szerencsés gondolatáért s tartsa meg az Isten jó szándékában, hogy minél előbb megörvendeztes-