Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

közülünk komolyabb tanulmányt igénylő önálló tudományos művek alkotására, s tehetem ott, hol épen az a mező, melyen szerzőnk annyi szak- és lelkiismerettel, nem különben olvasottsággal foglalkozik, hosszú évtizedek lefolyása alatt is alig mutat fel egy két jóravaló munkást; — mert bizony Tóth Ferenc, Zsarnay Lajos, Kun Bertalan és Tóth Mihály ilynemű munkái között nagy időközök tűnnek fel, s ha a régieknek érdemül rójjuk fel az úttörés nehézségeit : az utóbbiak nem mindegyikére mondhatjuk el, hogy nyereség volt volna a másikra nézve, igy Tóth Mihály műve a Kun Bertalan dolgozatához hasonlítva nézetem szerint semmi haladást nem mutat fel. Más véleménynyel kell lennünk Mitrovics kezünk alatti művéről, mely (a magyar ember tőzsgyökeres kifejezésével élve) igazán tagba szakadt egy termék ! Nem akarom én kisebbítni a fenebb érintett szerzők és műveik érdemeit, de ki kell mondanom, hogy Mitrovics műve az ide vágó magyar műveket, nem csak tárgyalási modor tekintetében, — mellőzvén a száraz és unalmas, iskolás modort, hanem uj önálló felfogás, tiszta logicus rendszer, öntudatos alkotás, kerekdedség, valamint szép, tiszta, igazán magyar zamatú irály tekintetében is felülmúlja ; — szóval megismertetve az egyházi szónoklattan jelen állásával, egy oly művet ad tanítványai kezébe, mely míg kimondhatatlanul élvezetes olvasmány, addig egyszersmind gyönyörködtetve vezérlő, tanitó komoly mű, sőt itt ott meglepő, uj irányok és eszmék ismeretéhez juttatja mindazokat, kik már az iskola falai közöl kikerülve a gyakorlat terén forgolódnak és foglalkoznak az egyházi szónoklattal. — Mitrovics műve valóban soha se jöhetett volna jobb időben, mint épen most, midőn az egyházi beszédek bő termékenységének korát éljük, s a termelők legnagyobb része, még kiválóbb szellemek is, — minden irány és komoly cél nélkül munkálkodik ; s adnak oly műveket, melyekben a drága gyöngyök salakkal vannak keverve, s midőn úgynevezett szónoki előadásra oly kevesen fordítanak igazi műgondot; sőt akadnak olyanok is, kik a legfontosabb dologban : a vallás erkölcs tanításában kimondhatlan könnyelműséggel járnak el, nem vévén iigyelembe Lang H.-nak ama fontos mondatát: „Ma sem ismerek díszesebb és fontosabb emelvényt a templomi szószéknél/" „Ugyanis mi tiszteletesebb, mint a balitéletek és babona homályát, e minden elohaladás és közboldogulás ellenségét derítgetni ? Mi emberibb, mint az ösvényen botorkáló lábat támogatni, erősitgetni, s a szemet egekre szoktatni ? Mi lelkesebb, mint a tudományok magvát, — az azt kitiltó gyomot irtogatva, —• az Istenkép szégyenére miveletlenül heverő parlagba hintegetni ? Mi dicsőitőbb, mint az öntudatlanul tengő lelket lassanként ébresztgetve önismeretre, önérzelemre szoktatni s bele oltogatni az eddig nem álmodott, de őt az öröktermészet rendelete szerint illető jogok áhitását ?4

mondja már a 30-as években Szabó Dávid,1

) tegyük hozzá: 1) L. Tudománytár 1. k. 98. 1. szónoklattan. mi fel magasztalóbb, mint érezni azt, hogy a gondviselés épen a mi parányi erőnket használja fel az időben arra, hogy az ő szent országának terjesztői, a Krisztus világ boldogító nagy eszméinek hirdetői, a szenvedés sajtolta könyeknek letörlői, a csapások alatt görnyedezőnek bátoritói, a hit, reménység és szeretet sugarainak szét hintői lehetünk ? ? ! „Azonban® — fűzi tovább gondolatait Sz. D. — „eszköz nélkül semmit sem érhetni el; természet és önszorgalom által sok jélességekkel diszes legyen, ki fürtéit egykor e magas cél borostyánával ékesitni vágy ; de erre honunkban mindeddig kevés figyelem fordittatik, ezt kedvetlenito mindennapi példák igazolják !. Mennyire nem vagyunk jó papok özönében? !*2

) stb. lmez eszközöket adja már kezünkbe érdekesen, vonzón, alaposan Mitrovics egyházi szónoklattanában, ugy, hogy e téren még magyar ember nem szólott bölcsebben. Valóban szerencsésnek mondható az, ki mint Mitrovics annyira bírja a nyelvet, annyira megtalálja minden gondolathoz az oda illő kifejezést, s annyi kedély melegséggel tudja áthatni tárgyát, hogy különben száraz, olykor elvont tudományos levezetéseket is érdekesen vonzóvá tud tenni. Ez a mai tudományosságnak valódi feladata, s ebben mester Mitrovics : de szerencséseknek mondhatjuk azon ifjakat is, kik ily mester lábainál tanulhatják, mint leendő papok, az isteni igazságok közlésének művészetét. Mielőtt a fennebb általánosságban elmondott megjegyzéseimet a mű egyes részeinek feltüntetése által igazolnám : szükségesnek látom előre bocsátani, hogy én egy ily széles olvasottságon alapuló műnek tisztán tudomány szempontjából való szemügyre vételét kevésbé teljesíthetem, legfőképen azért, mert e tekintetben kellőleg berendezett könyvtárral nem birok ; inkább gyakorlati használhatóság szempontjából fogok fölmeríteni egy pár szerény észrevételt, hagyván a tisztán tudományos szempontból való méltatást azoknak, kik e téren mint szaktanárok kiegészített könyvtárral rendelkezhetnek. Most jöjjünk közelebb a műhöz ! Hogy ismétlésekbe ne essem, az egyes részeket egymásután tekintem s mondom el azokra észrevételeimet. A bevezetésben adva van 1., A ker. egyház fogalma röviden, a gyakorlati theologia és egyházszónoklattan egymáshoz való viszonya ; feladata elnevezése és haszna 2 , Az egyház szónoklattan részei. Az első szakaszban kitűnő érdekeltséggel és győző erővel felel meg Spener, Kant, Herder és Millernek a homiliát gáncsoló megjegyzéseikre : vonzó, alapos fejtegetéseiben éles, bíráló észszel s az idevágó birodalom ösmeretének egész apparatusával szedi szélylyel, dönti meg különösen Kantnak azon állítását, mely az egyházi szónoklatot legkisebb méltánylásra sem tartja érdemesnek : melyre nézve szerzőnk a többek között ezeket mondja : „Én azt hiszem, hogy ez oly állítás, melytől egy mély értelmű 2) L. u. s. 99. 1.