Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

zárja be az ajtót. — Bátorkodom ide célzólag felhívni a figyelmet Pál apostolnak a római gyülekezethez irt szép szavaira, I. r. 11 —12 v. „Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhetnék veletek, hogy ti megerősíttető étek. Azaz hogy közönséges intést vennénk tinálatok egymás hite által, a ti hitetek és az én hitem által." Különösen megrovandónak véli nt. Kozma J. ur a püspöki vizitációknál a fényes fogadtatást. Erre nézve tisztelettel kérdem, váljon tiltja-e akár a szt. irás, akár egyházunk szelleme a kedves vendégnek. — ki nem ítélő birókép, hanem mint testvér jön — ünnepélyes, díszes fogadását? Én ugy hiszem, hogy nem. Másrészről annyit tudok, hogy nálunk magyaroknál, kiknek egyik szép jellemvonásuk épen a vendégszeretet, — még az utolsó zsellér is törekszik házát ünnepies színbe öltöztetni, a mikor egy kedves vendéget vár. A szt. írásban továbbá nyíltan olvasható, hogy Jézus, midőn egy Simon nevü zsidónak házába betért, határzottan megrótta őt, a házi urat azért, hogy nem fogadta illő ünnepélyességgel. Megrótta a tanítványok szükkeblüsógét, midőn ezek kikeltek ama nő ellen, ki számára oly gazdag mértékben hozta meg a kegyelet ünnepélyes adóját. Hogyha nagy számmal megy a nép az érkező vendég elé, ez épen úgy nem nyújt aggodalomra okot, mint nem volt aggasztó jelenség az apostoloknál, kiket, mint például Pált szinte összegyűlve s igy ünnepélyesen fogadták a hivek s kisérték tovább a meglátogatott gyülekezetekben. Ap. cs. 20. 21. 28. r. Hogy mennyire terjedjen a fogadásnál a hivők örömének s tiszteletének nyilvánulása, ezt ón az illető gyülekezeteknek bölcs belátására biznám, s nem látok indokot, a melynek alapján szabad intézkedési jogukat korlátozni lehetne. Csak fejedelemnek van joga s csak alattvalóknál ünnepélyességet megparancsolni s betiltani. Egy prot. püspök, bár merre tér kerületében, sehol sem alattvalókra, hanem csak testvérekre talál. A mi a zászlók, mozsarak alkalmazását illeti, — én nem helyezek ugyan ezekre semmi súlyt s bizonyos, hogy náluk nélkül is lehet ünnepélyes vendégszeretetet mutatni. Ha azonban valahol ily féléket is igénybe vesznek, azzal szemben, ki ilyenek felett aggodalmát nyilvánítná, csak azt mondhatnám: a prot. egyház sokkal szilárdabb alapon épült, a prot. autonomia sokkal is erősb vár, hogy sem néhány zászló, bandérium, vagy pár virágkoszorüs leány, sőt még a felállított mozsár dörgése is megingathatná. Et alios illa vidít ventos. Ha jöhet veszély, mitől egyházunkat félteni lehet, ennek forrása távolról sem a magyar nép jellemében gyökeredző vendégszeretet leend. Ha támadhat oly irány, mely prot. hitsorsosinkat Róma felé vonzaná, ezt bizony nyal nem a prot. püspökök fé' nyes fogadtatása fogja megszülni. A püspökök, superintendensek ünnepélyes fogadása gyakorlatban volt a régi elődöknél mindkét egyházban. A visitációt czélszerűnek tartották ugyanazok, kiknek önfeláldozó szeretete vésztől ostromolt egyházunkat megmenté, ugyanazok kiknek könnye s vére áztatá nem egyszer autonomiánk védett talpköveit. És ki merné mégis elmondani, hogy e dicső emlékű elődök' jobban gravitáltak Róma felé, mint utódaik közül azok, kik gyanakodó aggálylyal kárhoztatják a püspök egyházlátogatását, s ünnepélyes fogadását ? Nem hagyhatom észrevétel nélkül nt. Kozma J. urnák a következő nyilatkozatát sem : ,,mi magyar reformáltak sokkal határozottabb álláspontot foglalunk el a római hierarchiával szemben, mint evangelikus testvéreink. Egyházainkban tisztábban kifejlett a népkormáuyzat, mint náluk." Ha nt. ur ismeri a magyarhoni ev. egyház kormányzati rendszerét, akkor nem tudom mily alapon, mily tapasztalatok nyomán állithatja azt, hogy az evaug. egyház nem foglal el teljesen határozott álláspontot a római hierarchával szemben s hogy az evang. híveknél nincs úgy kifejlődve a népkormányzat, mint a reformátusoknál. Az ón tudomásom szerint mindenik egyház a népuralomra támaszkodik, mindeniknek fenntartó oszlopa az önkormányzat, Elvben, lényegben, megegyeznek egymással. Ha itt ott eltérések mutatkoznak az elvek alkalmazásában, ennek oka abban rejlik, hogy mindenik szabadon élvén rendelkezési jogával, egyes kérdésekben saját viszonyaik figyelemben tartása folytán egymástól eltérőleg intézkedtek. Autonomia mellett lehetetlen mindent egy kaptafára verni. A szabadság a fejlődésnek feltétele, de egyszersmind a j változatosságnak, a különféleségnek is termő talaja. 91*