Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

kap, a mostani toronyfalra pedig az óra fölé jön egy körrostély, négy sarkán ugyanannyi vázával, s e köze­pébe állíttatik egy kisebb átmérésü kőtorony, melyben lesz a tűzőrök szobája, ellátva a vészkalapáes gépezetével. A torony teteje veres réz, aranyozva, a templomé pe­dig horganyból készíttetik, ellátva villámhárítóval is. Mind ez élő tanúságtétel a felől, hogy Gyoma felett egy szebb kor hajnalsugarai ragyognak, s hogy kezde­nek nyiladozni, a derék Hajnal Ábel esperes által, Garzó lelkész előtt emlegetett, bedugult gazdag for­rások. Omne trinum perfectum. Említést érdemel még azon körülmény is, hogy a gyomai ref. egyházban ez évben már nemcsak hat osztályra nőtte ki magát a népiskola, de egy uj tanítói állomás is ismét szervezte­tett, s egyik régi paplak, a központi fiiskola I. és II. osztályai számára, igen célszerűen berendeztetett. Most már tehát egyházunkban 10 tanitó szolgálja a tanügyet, mely élő bizonysága annak, hogy e nép temploma és is­kolái ügyét egyaránt szivén hordozza. KÖNYVISMERTETÉS Magyar nyelvtan tót gyermekek számára. Szerzé ührin Pál csabai tanító. Második kiadás. Nyomtatja és kiadja Hornyánszky Győző. Budapesten. 1878. Jelszó : Nincg fa oly magas, mely egykor mag ne lett volna. A csiga, mely a tenger fenekén leül, egy világrész talpköve lehet. B. Eötvös. A száz lapra terjedő könyvecske címe s azon körülmény, mikép kedvelt alföldünk tőzsgyökeres magyar néptengerének ősi fészkébe letelepült csabai tótajku hivek, illetve az oda való népes ev. gyülekezet kebelé­ből került elő, mutatja, hogy tekintettel az alföldi nép­élet társadalmi, nyelvbeli, földirati viszonyaira, a gya­korlati élet által követelt szükségletnek óhajt megfelelni s a tótajku tanköteles gyermekeknek jóakaratúlag és elfogulatlanul módot, alkalmat nyújtani arra nézve, hogy a hazai országos köznyelvet önhasznukra már az iskola­kötelesség első éveiben sajátítsák el. Okom van hinni, hogy habár a könyv homlokzatán nincs határozottan megjelölve, a népiskola melyik rendű osztályai számára íratott, mindazáltal bevezetését a magyar olvasás elemeivel kezdvén, a népiskola „kezdő* tanulóival kívánja meg­kísérlem. Oszlik 4 részre. Az első rész két levelén a magyar szótagolás elemzésével foglalkozik. Föltéve azon kedvező esetet, hogy a tanköteles az olvasás legapróbb isme­reteinek birtokában van, gyakorlatképen tova ha­ladhat az itt lelhető magyarnyelvű szótagok olvasá­sában. Nem rovom fel fogyatékosságául azon már túlhaladott olvasástanítási módszert, mikép a szótagolást a régi járatos módon .a á" és nem az ujabb s ered­ményesebb „i, e, o, a, u," magánhangzók csoportosítá­sával kezdi, mindamellett kívánatos volna a kis gyerme­kek megkímélése tekintetéből s nehogy magokkal na­ponta egy egész kis könyvtárt, küzködve a súlyosító teherrel, hurcoljanak, a magyar gyakorlatok mellé oda­szőni, beilleszteni a tótokat is. A második részt elfoglalják a magyarnyelv elsajá­tításához szükséges módozatok. Minden gyakorlat elején a gyermek ismeretköréhez mért magyar és tót szavakkal találkozunk, jelesül : szülék, testvérek, rokonokról, — könyv, papiros, toll, tábláról, — kert, fa gyümölcs, —• ruházatról szép rendben, fokozatosan. Az ily elvont fo­galmakat, minők: gondos, hasznos, fösvény stb. egy­előre még a gyakorlatok legkezdetén lcihagyandónak véleményezném; elhallgatván azon magyar nyelvtani szabályokat is, minők a lap alján csillaggal lévén jelölve s műkifejezésekkel előadva, felül állanak a gyermek fel­fogási körén. Győződjünk meg mennél alaposabban a felől, hogy a gondozásunkra bizott gyermeksereget semminemű sza­bályokkal, kiváltképen a kezdőket megtaníthatni nem fogjuk, a folytonos szakadatlan magyarnyelven való tár­salgás legtöbbet tehet s azon kisegítő mellékes eszközök, minő a signum, melynek ellenőrzése mellett apáink képesek voltak nem egy élő, mindenütt az utca szegletén hallható, dalban danában egyaránt zsongó nyelvet, de egy holtat, a tudósok szobájába elzárt latint magukévá tenni. A mult idők ezen óriási tapasztalása mélyen győz­heti meg a tanügy minden rendű és rangú férfiát azon felfogásomról, hogy igenis a magyarnyelvet teljes mérv­ben elsajátíthatják a tisztán tótajku gyermekek kicsike jóakarat, hazafias szellem befolyásolása mellett, s hogy itt nem kell egérutat keresni a nemzeties minőségű tanügy emilyen-amolyan elmagyarázásához. Méltóztassanak betekinteni Zólyommegye sz. k. városaiba vagy Rima­brezóra s tapasztalni fogják, hogy egy lelkes, derék, buzgó tanító vezetése mellett az egész ifjúság beszéli egymás közt e nyelvet. Ide csak elfogulatlanság, jó­akarat, hazaszeretet kell s a többi önkénytesen követ­kezni fog. A bel- és külviszony, úgyszintén a főnév személy és birtokviszonyi ragait, amennyiben ezek a tót nyelv­ben személyes névmással fejezhetők ki, világos, fölis­merhető betűkkel jelöltetnek meg, pl: almám, almád, almája stb. lábaim, lábaid, lábai. A főneveknél : fiu, fiúé, fiúnak, fiút: tanultam, varrtál, vett. Így jár el a kötszók, határozók, számnevek ismertetésénél. Harmadik rész bevezet a kizárólagosan magyar és tót szövegű gyakorlatok változatos tömegébe. Kettőt kifogásolok ezen fejezetekben. A vallás és hittan gazdag aranybányájából annyira nincs felölelve semmi, hogy tekintve enemű fogyatkozását, verse­í nyezhetik bármely községi iskola számára szerkesztett s /

Next

/
Thumbnails
Contents