Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-03 / 44. szám

abauj-szántói, — szinai. Ezen, s még több oldalról is jövő meghívások eredménye az lett, hogy a gönci egyház csakhogy megtarthassa, fizetését — személyéhez kötve, — tetemesen növelé. 1807. aug. 11. a Miskolcon tartott superintendentialis consistorium a s.-pataki főiskola egyik theologiai tanszékére, — s egyszersmind a s.-pataki ref. egyház beleegyezésével pataki pappá is — választá, mit ő akkor el nem fogadott, azonban ugyanazon év sept. 26—27. napjain Göncön tartott papszentelő ker. gyűlésen, a pataki főiskola két theologiai tanszéke lévén betöltendő, a szavazatok többsége által az egyikre, u. m. a morális theologiaira, s egyszersmind s.-pataki lelkészül, (mivel e két hivatal együtt járt, lakházat az egyház adott), ő választatott meg, — a dogmaticaira pedig Patai János, jánosi-i predicator. — ?Jgy mindketten -— irja — a n. t. gyűlés eleibe állíttattunk, és hosszas ajánlás, sőt valóságos kemény utasitás által reá vétettünk, hogy ezen hivatalokat akaratunk és kedvünk ellenére is elfogadjuk." — Az állomás elfoglalása határ-idejéül 1808. évi szent Pál napja tűzetett ki. Mielőtt azonban ez idő elérkezett volna, értésire esett Grálnak, miszerint a s.-pataki egyházban viszálkodás támadt, a mennyiben az egyik rész a superintendentia által előbb ajánlott Lácai Jósef — volt pápai professor s ekkor lepsényi pap — be nem vihetéseért neheztelt, — a másik rész az akkori papot kisari Tóth Jánost szerette volna megtartani, a harmadik rész pedig Gált ohajtá. — Ezen viszálkodást — mint maga irja — hasznára akarván fordítani, egy lemondó levelet küld, melyben a többek közt így ír : „ED, a ki rendesen lakom eklezsiámban, soha a pataki parochiát nem vadásztam, sőt a Főtiszteletü igazgató széknek befolyása nélkül a hivatalt el nem fogadtam volna micsoda gyönyörűséget találnék én ott, a hol odamenetelem sokaknak ellenekre történne meg ? E szerint jobbnak látom a bátorságos részt választani, annyival inkább, mert már eddig is megsértettnek érzem magamat, csak azzal is, hogy oda menetelem előtt rostába vettettem némelyek által, holott sem személyem, sem hivatalom nem eladó volt, a Patakra való menetelről egészen lemondok." — sat. — E lemondás kövelkezménye lett, hogy 1808. april 21. a Böcsön tartott superintendentialis gyűlés elé idéztetett bűnhődés végett; de mentő irata felolvastatása után, nem csak meg nem büntették, sőt eljárása helyeslésre talált. — Ugyanis: „Nagyságos Consiliarius Szatmári Király József úr a gyűlésben ezeket mondotta : Tiszteletes G. A. satisfactiót kérhet, a mint kér is, nem hogy büntetést érdemelne." „Hosszú lévén a mentő irás — irja Gál — ide le nem irható, csupán csak azt hagyom emlékezetben, hogyan feleltem arra a mi legjobban láttatott nyomni a citatióban, t. i. „a Collegiumhoz is köteles volt G. A., le nem mondhatott hát csak a patakiaknak" sat. igy volt a felelet. „7-szer. A mi a professori cathedrát illeti, arról az alább irt soha le nem mondott, amint hogy annak kezibe adatott chartája most is nála van ; — de minthogy ez a professori cathedra a predicatori cathedrán kívül magában nem áll. sőt házat is az eccla ád, szükségképen a proíessori cathedrát a predicatoritól kellett felfüggeszteni, hogy tehát ebben a tekintetben mentse magát az alább irt, nem szükség." „Ezeknek utána becsülettel felszabadítatván a büntetés alól, melylyel előre fenyegettettem, — Istené legyen a dicsőség, — békével haza jöttem." Így ért véget a s.-pataki hires professor-választási per, mikor is Láczai József, mint megválasztott pap s tanár 1808. május 16. elindult Lepsényből hivatalát elfoglalni. G. A. Göncön maradt még, s működött közszeretet s tiszteletben 1811. marc. 31-ig, — mikor is a sokkal jövedelmezőbb alsó-vadászi egyház meghívását elfogadván, azon év ápril 3-án oda ment, s ott lelkészkedett 1828. oktober 5-ig, — a midőn élete 64-ik, papsága 30-ik évében szélhűdés következtében meghalt. — Nőn, családos ember volt, — Sárospatakon 1799. april 30. kelt egybe ns. Palóci Máriával, kitől 4 gyermeke született : Mária 1800, — András 1804, — ez kereszteltetett a gönci templom felszentelésekor sept. 2. — Erzsébet, 1807, — ismét András 1809. Irta : 180. 187. 193. 218 = 4. — KÁLMÁN FARKAS, sósvertikei lelkész. BELFÖLD. Egy régi és egy uj végrendeletről. Szepesség a reformátió keletkezésekor bővelkedett oly családokban, melyek nagy befolyásukkal és jószágaikkal hatályosan támogatták az uj hit terjedését. Legelső helyet érdemel e tekintetben a bethlenfalvi Thurzó család, melynek tagjai az ország és megye főbb hivatalaiban voltak alkalmazva, és különösen n. György, II. E1 e k, Kristóf, LM r e, Szaniszló, buzgó és érdemdús protestánsok valának. Thurzó Elek, II. Lajos alatt kincstárnok volt és Magyarhon mágnásainak vittörői közé tartozott, kik Luther tanát diadalra segítették. O pártolta a felvilágosodott hitszónokot Henkelt, az ő pártfogásában részesültek a reformátióhoz csatlakozó kitűnő budai tanárok Vinsheiin Vida és Grynaeus Simon. Nagy jószágain, Nyitra, Trencsén, Árva, Zólyom és Szepes-megyében, valamint Galgóc, Bajmóc, Körmöcbánya, Besztercebánya és Korpona városaiban nagy mértékben ő segítette elő a hitjavitás ügyét. Mint életében, ugy halálában is áldotta az uj hitet. 1543-ban feljegyzett, de csak 1549-ben kihirdetett 88*