Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-03 / 44. szám

értem : hogyan iskoláztathat a nevezett összegboJ 3—4 gyermeket! A negyedik érvet meg épen kár volt Cs. P. úrnak „tapasztalata tárházából" előrántani, miután az „iszom" cselekvésszó épúgy ragozható, mint a többi ige, s ha van neki a jelentő mód jelen időben többes első személye, van második is, azzal a megjegyzéssel, hogy ebből még korántsem következik, hogy tehát akár az egyik, akár a másik testületnek minden egyes tagja, kivétel nélkül meginnék minden fluidumot, ami csak pénzbe kerül, hanem itt is ott is csak az szokta feláldozni mindenét Bacchus oltárán, akinek természeti hajlandósága úgy hozza magával. Tehát mi iszunk, ti isztok, de — ebből nem következik, hogy minden rektor és pap conventióját a zsidó húzza. Az utolsó érv helyett minden kamatszámítás nélkül elég lett volna csak ennyit mondani: hogy egy olyan tndatlan, naplopó osztály, minő a hazai prot. tanítóké, egyetlen fillért sem érdemel. Miután azonban a tanítók képzettségéről és hivatalos dolgáról hasonló módon már fentebb is elmélkedett Cs. P. úr, ne vegye tőlem rosz néven, ha végre valahára kedvem jött tőle megkérdeni: tudja-e voltaképen, hogy a mai korban minő tudományos ismeret és mily mérvben kívántatik meg bármelyik tanítótól ? honnan vette azon valóban szomorúaknak nevezhető adatokat, miknek segélyével a tanítói osztály foglalkozási idejét fél évre meri tenni ? Én legalább azok után, miket a tanító munkaköre, s az ezen munkakör által igénybe vett foglalkozási idejéről már másodízben, s mintegy látszólagos meggyőződésből mond, kénytelen vagyok arra a gondolatra jönni, hogy a t. lelkész úr a népiskolai legújabb tantervet s szabályrendeleteket egyátalában nem ismeri. Méltóztassék csak átsétálni ide a „som, alma és körte" hazájába, itt majd az eddiginél valamivel tisztább fogalmat fog ön nyerhetni arról, amiről ott Tolnamegyében, úgy látszik, hogy csekélyebb fáradsággal ugyan, de nem is szerzett mást — ferdénél. — A memorandum hatodik pontját kerülő úton megtámadott okoskodásával sem többet, sem kevesebbet nem bizonyít biráló, minthogy a segédtanítókkal szintúgy nem rokonszenvez, mint principálisaikkal. Egyébiránt ez esetben is következetességre mutatóbb dolog lett volna röviden csak ennyit mondani: illetlen volna, hogy a tanító és családja szakadozottabb ruhában járjon, s kevesebb szeszes italt vehessen magához — mint a segédtanító. A hetedik pont megtámadásánál Cs. P. ur főérve az „egy vértesaljai leik ész "-ével azonos lévén, időt és tért rabló munka lenne az általam már egyszer elmondottakat e helyen újra ismételni. Lássuk, „a kritika fogai alá vett" tandíjmentesség kérdéséti. Cs. P. lelkész úr előre kimondja, hogy a tandíjmentesség életbeléptetését reménylők alusznak, álmadoznak, bebizonyítani próbálja, hogy e pontnál is neki van igaza. Épen nem azt óhajtjuk mi t. lelkész úr, „hogy a tandíj összeget csak az olyan egyháztagokra vessék ki, kiknek iskolás gyermekeik vannak," mert ez esetben ott volnánk ahol elébb, hanem azt szeretnők, ha ezen Összeg együvérakásában minden önálló egyháztagnak része lenne. Azt csak nem vitathatja el még ön se, hogy az iskolai nevelés áldásos következései nem csupán a taníttató szülőkre, hanem a társadalom minden egyes tagjára egyformán kihatnak. Legyünk hát igazságosak. Járuljon a tanító fizetéséhez nemcsak a sok gyermekkel megáldott szegény, hanem a gyermektelen gazdag is. Azon meg már aztán soh'se méltóztassék aggódni, (az ön aggodalmai úgyis kezdenek már előttünk egy kissé gyanúsak lenni,) hogy a gondnok által beszedendő összeget minő pénznemben és hány részletben fognók kezünkhöz kaphatni; mert mi még azt sem kifogásolnók, ha az ön által „gyönyörűséges dolognak"nevezett „nyugdíj - pénzt4

ideig-óráig abból fedezné a „kincsüres egyházi kassza* Szintén nyugodt lélekkel [mérnők a gondnokra bízni a gabnanemű tandíj beszedését is, nem tehetvén föl sem a beszedőről, sem a fizetőkről, hogy a hű munkás fáradságát „szeméttel4

akarnák megjutalmazni. A kilencedik pont megtámadásánál már észrevehetők az előjelei azon lelki bajnak, ami Cs. P. úron még cikke befejezése előtti csakugyan egészen ki is ütött, mely lelki baj saját vallomása szerint „a kellő mérsékeltség hiánya." Vegye tehát jó néven a t. lelkész ur, ha baja okának önmaga által történt őszinte bevallása után az okozatot annyival is inkább kötelességemnek ismerem megszüntetni, mivel elhordozhatlan fájdalmát részben nekem is tulajdoníthatja. Cs. P. lelkész úr akkor kezdte magát roszul érezni ; midőn a memorandumból ezen mondatot másolta le, hogy: »az egyházmegyei közgyűlésnek minden praeorans-tanító szavazati joggal felruházott tagja legyen." Ekkor „letette a pennát", „elhalt szájában a szó" s oly önkivületes állapotba esett, hogy az alantabb álló sorokról, amik a pennaelhajítás és szóhalál után lég cikkébe becsúsztak, maga sem tudja tán, — hogyan termettek a többi alá. Ilyen szomorú körülmények közt kerülhetett oda azon állítás is, hogy mi „a prot. autonómiából paródiát akarunk csinálni." Hiszen írja, — mikor a toll még kezében volt — az egyházmegyei gyűlésnek a lelkész is csak azon esetben lehet szavazó tagja, ha a presbitérium által az egyház képviselőjéül megválasztatik, s a megbízó levél kellőképen kiállittatik!" Tehát: Rp. Kivonat a b.somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlésének házszabályaiból : 11. 6 §. A közgyűlés alkotó tagjai: b) a b.somogyi ev. ref. egyházmegye területén létező eklézsiák rendes lelkipásztorai, c) helyettes (adminístrator) lelkészek d) a 9 iskolai körök által választott tanügyi bizottságnak 9 iskolatanító tagja, g) az anya és leány ekklézsiáknak megbízó levéllel ellátott gondnokai. V. 30 §. Szavazattal bírnak a 6-ik §-ban körülirt közgyűlési tagok.* 88