Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-03 / 44. szám

egyszer rövid bibliamagyarázatokat. Debrecenben és : másutt is, mint tudom, rég időtől fogva szokásban van ez. Mikor a nép kevéssé van elfoglalva mezei vagy más munkával s szorgalmasabban látogatja hétköznap is a templomot, egy kis bibliaszerü elmélkedést a szószékből, ! azt hiszem, mindig szívesen hallgatna. Főleg a nagyobb ünnepeket megelőző hét napjaiban volna e magyaráza­toknak leginkább értelme és helye. Az igaz, hogy épen akkor vannak a lelkészek is leginkább elfoglalva az ünnepre való készülettel, de hisz e magyarázatok nem is vennének oly sok időt vagy készületet igénybe. És végül még csak a temetési szertartásra vonat­kozólag legyen szabad pár megjegyzést, illetőleg javas­latot tennem. — Utóbbi időben sokat irtak és beszéltek arról, hogy miként temessünk ? Csaknem általános volt a vélemény, hogy a halotti prédikációktól valahogyan meg kellene szabadulnunk. Magam is ez utóbbi nézeten vagyok, azon hozzáadással azonban, hogy egyes kitűnő, az egyház vagy a társadalom terén érdemeket szerzett egyének felett ezután is lehetne, sőt szükséges volna ha­lotti prédikációkat tartanunk; egyéb esetekben azonban leghelyesebb volna egyszerűen énekléssel és imával te­metni ; ha azonban beszéd is kívántatnék, tartsunk a háznál és az ima előtt egy rövid u. n. oratiót. Igy van ez Pesten és néhány más helyen is. Nem is szeretném, ha a beszéd egészen kimenne a szokásból. Igaz ugyan, hogy az illető szomorodott felek sokszor kevesebbet épülnek s kevesebb vigasztalást merítenek a beszédből, mint óhajtandó volna, s másfelől a lelkészre nézve is meglehetősen nehéz feladat a temetési beszédek tartása : mindamellett valósággal vétek volna elszalasztani az al­kalmat, hogy a midőn mindenki gyászba borulva hallgat s érzelmének, fájdalmának valaki által kifejezést adni óhajt s midőn mások még annyi vigasztalást sem képe­sek nyujani, mint a lelkész, hogy a midőn legfogéko­nyabb a sziv az ige befogadására s legkedvezőbb a pil­lanat a mag elhintésére, hogy akkor mi lemondjuk azon felséges jogunkról, hogy a szívekhez vigasztaló, bátorító és tanúságra intő szavakat intézzünk. Valóban a teme­tési functió habár a legnehezebb, de egyszersmind a lel­készre nézve a legszebb functiók egyike. Es ezzel befejezem a lelkészről, mint liturgus­ról mondottakat azon őszinte óhajtással: vajha nagyobb gondot fordítanának lelkészeink az istenitisztelet mene­tére és milyenségére, s részükről minden lehetőt meg­tennének, ami által az egész cultus szebbé, vonzóbbá, összhangzatosabbá tétethetnék. Nehéz ugyan épen a li­turgia terén valamit változtatni s nem is szabad a meg­lévőt egyszerűen s minden kímélet nélkül elvetni; de én azt hiszem, évek hosszú során keresztül egy kis ja­vítást, legalább az általam inditványozottakat mégis meg lehet tenni s ha egyszer jobbat hoztunk létre a meglé­vőnél, a közönség utoljára is be fogja látni a jobb elő­nyét a kevésbbé jóé felett. — E reményben óhajtanám tehát én az istenitiszteleten a mondott javításokat majd annak idejében és lassankint gyülekezetemben eszközölni. Mire Isten adjon erőt és kitartást! (Folytatása következik.) LÉVAY LAJOS. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. —• Tizenhatodik közleme'ny. — 176. A z aradi m. kir. állami tanítóképezde 3-dik értesítője. Igazgató Kerner Péter. Értekezés: A Hunyadiak, Szabó Józseftől. Tanulók sz. 79, kik közül anyanyelvre nézve 47 magyar, 32 német. A négy osz­tályú gyakorló iskolában a növendékek sz. 40. 177. A pestmegyei ág. h. esperesség pártfogása alatt álló aszódi ev. algymnasium értesítője. Igazgató Micsinay János. Tanulók sz. 110, kik közül 26 helybeli, 84 vidéki, vallásra nézve 33 zsidó, 31 ág. h., 21 r­kath. és 4 helv. h. Isteni tiszteletre eljárni kötelezve volt minden hitvallású növendék s e tekintetben szigo­rúan ellenőriztettek. Igen helyesen. A felekezetek és azoknak tanintézetei, hivatásuknak felelnek meg, midőn a különböző felekezethez tartozó gyermekeknek vallásos nevelésére kellő súlyt fektetnek. 178. A bajai kir. kath. főgymnasium értesítője. Igazgató Bándl János. Értekezés : Az iskola, a család és a bizonyítványok, Bándl Jánostól. Tanulók sz. 333. Az első osztályban 79. 179. A balassagyarmati állami elemi nép­iskola 4-dik évi értesitvénye. Igazgató Steiner Gábor. Tanu­lók sz. 178, kik közül vallásra nézve 69 zsidó, 58 r. kath., 39 ág. h. stb. Az 5. osztály megnyittatot; a jövő tanévben a 6-dik is meg fog nyittatni. Az iskolai takarékpénztárt a tanári kar megszüntette s e helyett egy segélyalap lét­rehozását kezdeményezte, melyből a szegény tanulókat ruházattal fogják ellátni. A kézműipar oktatása megkez­detett. A tanártestület azon figyelemre méltó határozatát kell még kiemelnünk, melynél fogva az elemi iskolát jeles sikerrel bevégzett tanulók oly dicsérő okmánynyal jutalmazandók, amely az illetőket tanulmányaik folytatása esetén, valamely ösztöndíjban való részesülésre ajánlja. 180. A bárót hí gazdasági szakosztályi yal meg­toldott felső népiskola 1-ső értesitvénye. Igazgató Bedő József. Növendékek sz. 1872-ben, az intézet alapításának évében, 70 volt ; azóta évről évre csökken, ugy hogy a lefolyt tanévben csak 37 volt. Hat év alatt összesen 322-en tanultak a baróthi felső népiskolában; kik közül vallásukra nézve 160 helv. hitvallású, 127 r. kath., 31 unitárius és 4 unitus. Az értesítő hat évről szól, ennyi idő óta állván fenn az intézet. Célja a négy osztályból álló intézetnek, a növendékeket egyfelől az általános műveltséghez megkívántató alapismeretekkel

Next

/
Thumbnails
Contents