Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-03 / 5. szám
133 PR0TE8TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 184 megtörve hassanak el a nép lelkébe; ma pedig, midőn az iskolák, kivált a közép s felső tanintézetek mindinkább a liberális szellem s alkotmányos államhatalom befolyása alá kerülnek, a nőnöveldék által törekesznek elveiknek apostolokat s támaszokat szerezni. Egykor égették a betűt, s még csak a jelen század elején is egyik pápai bulla istentelen ujitók machinátiojánok bélyegezte a nemzeti nyelvekre lefordított bibliák terjesztését: ma — széttörvén az uj szellem a sajtóra rakott bilincseket, — lourdesi Máriákról s egyéb csodaszentekről készített mesékben Ízleltetik a néppel a sajtó áldásait. Felettébb csalódik, a ki azt hiszi, hogy a fegyver hüvelyébe van dugva, sőt inkább az ellenfél egyre erősiti s szervezi csatasorait, s nagyon jól tudja, hogy a döntő ütközet csak el van napolva, de még nincs megharcolva. Azért is ne afelett ábrándozzunk, hogy a soha ki nem békíthető elvekre nézve, miként találjuk meg a modus vivendit, hanem az ó tömlőket tépjük, szaggassuk szét, a hol utunkban állnak, ellenben az uj kor szabad eszméit igyekezzünk lelkünk egész erejével, ugy a vallási, mint a politikai s társadalmi téren teljes érvényre juttatni. Atyáink még csak árnyókkópben sem igen látták a bekövetkszendő jókat, hanem csupán Istenben s ügyök igazságában vetett hitük lelkesítette, még is lankadatlan kitartással küzdöttek a lelki szabadság ügye mellett: mi pedig, kiket az Europaszerte kivívott fényes siker a győzelem felől ^bizonyosokká tesz, tétlenül hagy- j juk azg ellenfélt az aknák készítésében munkálkodni ? Ha valamikor, most van a diadalhoz remény? hiszen már a kövek is megszólaltak. Iin Olaszország, melyben a jezsuita s papuralom leginkább megkövesülni látszott, mely a modern szabad eszmék anyaforrását, a reformatiot három száz éven keresztül buzgásában feltartóztatta, addig küzdött, szenvedett, szenvedte több mint félszázadon át az össze- ' esküvések, belháboruk nyomorait, mig végre a modern szabad eszmék teljes diadalát kivívta. És hogy a diaira méltó volt e nemzet, hogy e diadal nincs egyes szabadsághősök személyéhez kapcsolva, eléggé tanúsítják a legközelebb történt események. Hiszen a kik e nemzet ólén harcoltak az utóbbi pár évtized alatt,már mind vagy a sírban nyugosznak, vagy visszavonultan tétlenségben élnek: és az uj király mégis népe szeretetét s trónja szilárdságát azáltal hitte leginkább biztosithatni, ha kijelenti, hogy uralkodói legfőbb kötelességének a kivívott szabad intézménynek fentartását tekintendi. Spanyolország utóbbi száz éves történelmét az öszeesküvésék, lázadások, polgárháborúk, trónfelforgatások szakadatlan láncolata képezi: és ím a szerencsétlen ország csak azon néhány óv óta ól kissé boldogabb napokat, mióta négy száz éves végzetes hagyományaival szakítva, s magát az ódon eszmék s intézmények csuhás testőreinek hatalma alól felszabadítva, kaput tárt az új idők szelleme előtt. A francia nemzetre nézve, mely néha-néha már majd nem egészen hátat fordított az ó világnak, nem csak azért látszott oly végzetteljesnek a köze'ebbi porosz háború, mert a nemzetet lealázta, földbirtokban s pénzben szegényebbé tette; de talán még inkább a protestáns egyházhoz való tartozása visszalökte a nemzetet a régi eszmék embereinek karjai közé. Ezek éltek az alkalommal, s tudjuk, hogy a közelebbi 6 év alatt mik történtek. A népet a csodaszentek megjelenéseivel, a miveltebb osztályt a rohamosan felállított katholikus egyetemekkel akarták hálójukba keríteni, s az avult vallásos eszmék lovagjaivá felkenni. S az eredmény? Az hogy pár hó óta szabad szellemű s részben protestáns tagokból alakult kormány áll a francia nemzet ólén. Vagy engedni kellett a szabad eszmék áramlatának, vagy az anarchia örvényébe kellett volna a nemzetnek sodortatni. Saját nemzetünk s az összbirodalom viszonyait ismerjük eléggé közelről. Azt hiszem, elég ösztönt nyújtanak arra, hogy a küzdelem elől ne akarjunk kitérni, hanem ugy is mint a haza, ugy is mint a protestáns egyház tagjai, harcoljunk azon lobogó alatt, mely az újkor egén ragyog, s melyre tisztán olvasható betűkkel van fölírva-. „Ezzel fogsz győzni." Hazai protestáns egyházunk büszkén tekint vissza negyedfél száz éves múltjára. A liberális eszmék nem csak az egyházi, de a politikai téren is buzgó harcosokra találtak benne. Az utóbbi időkben ugy tetszett, mintha megzsibbadtunk, a küzdelembe belefáradtunk volna, s gyakorta felhangzott egyházunk tétlensége miatt a panasz. Ha azonban egymás mellé összeállítva látjuk azon majd zajtalanul, majd több - kevesebb harccal létrehozott intézményeket, vállalatokat, reformokat, melyek a közelebbi pár évtized alatt hazai prot. egyházunkban létesíttettek 9*
