Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-13 / 41. szám

tel etes" közül, bizony igazán megbecsüli, bizony édes gondoskodás készitette szállás várja oda haza. Azt a portengert, melyet alföld rónáján vertek fel az egymás után vigan szökellő kocsik, csakhamar elfeledtette velünk a csinosan kivilágított városka szívből jövő rövid, de emelkedett tartalmú üdvözlete, melylyel az egyház derék papja szuperintendensünket s kiséretét fogadta maga, egyháza és az egész község nevében. Közgyiilésünk egyik legfontosabb teendője a két év lefolyása alatt rendes papi állomást nyert ifjú lelkészek ünnepélyes felavatása levén, ez egyszerű, de több ponton megható, igazán protestáns isteni tiszteleti cselekvény a megérkezésünk napját következő vasárnap szept. 22-én ment. véghez. Ezek valának főbb részletei. Kevéssel reggeli fél tiz után a szokásos háromszori harangozásra szép számú közönség töltvén meg református templomunk elég tág hajóját, az egybegyűlt közönség ajkán előbb a 71., majd a 130. dicséret hangjai zendültek meg, s három versszak eléneklése után Kérészy Barna, előbb sárospataki főiskolai tanár, jelenleg alsó-vadászi lelkész lépett a szószékre, s mint szintén ez alkalommal fölavatandó lelkész, I. Kor. III : 11 alapján tartott egy minden tekintetben kitűnően kidolgozott s feszült ügyelem kiséretében előadott egyházi beszédet, alaposan fejtegetvén abban, hogy ha azt akarjuk, hogy mi lelkészek magasztos hivatásunkat betöltsük, nekünk is azon szel" lemben és azon alapon kell működnünk, mint ezt Jézus tevé; minthogy pedig az ő munkásságának főiránya és eredménye az élő és munkás hit, továbbá a valódi erkölcsiség otthonossá tétele volt, az élő, munkás hit és a uszta erkölcsöknek megalapítása képezi a lelkésznek mai napság is gyülekezete körében kifejtendő munkásságának főfeladatát. Majd ő utána főpásztorunk, ft. Kun Bertalan szuperintendens ur lépett a szószékre s Pál apostol eme szavaival üdvözölvén a gyülekezetet: „Kegyelem és békeség nektek Istentől, a mi atyánktól", a neki adott különös bensőség és megnyerő szívesség hangján, gyakorlati utasításokat adott a nehéz és sok felelőséggel járó pályára lépő iíju lelkésznek, emelkedett szellemben, több ponton megkapó s mindnyájunkat elragadó hévvel kötvén szívökre különösen a szentírás olvasását és alapos tanulmányozását, márcsak azért is, mert ez képezi alap- és örök forrását keresztyén vallásunk igazságainak és elveinek, s mert elmultak már azon idők, midőn a hitet ráerőszakolták az emberekre s ma máiminden ember óhajtja a lelkiismeret szabadságát, a szellemi világosságot, a testvéri szeretetet, a szentírás eme három nagy gondolatának megvalósítását, mindjárt a biblia önelmélkedéssel összekötött olvasása után pedig az fi kólákra való éber és fáradhatlan selügyeletet, mert csak egy jól szervezett iskola eszközölheti azt, hogy híveink az ő családi könyvüket, a bibliát sikerrel és veszély nélkül olvashassák ; hogy belőlük szabad és önálló, de becsületes és egyházukat szerető, érte áldozni is kész tagok lehessenek. E beszéd után a felszentelendő lelkészek a szokásos kérdésekre „igennel" felelvén s időközben az esperességi jegyzők által életrajzuk is felolvastatván, a „jövel szentlélek úr Isten" kezdetű ének két verseinek eléneklése után számszerint 23-an fölavattattak. Az ünnepélyt főpásztorunk zárbeszéde, áldáskivánása s gyülekezeti éneklés rekesztette be. Számos ügy várakozván elintézésre, még ugyanazon nap délután való óráiban a helybeli iskola tantermében köztanácskozásra gyűlt egybe egyházkerületünk. Ahol is elnök superintendens ur a gyűlést megnyitottnak jelentvén ki, mindenekelőtt tudatta, hogy szeretve tisztelt főgondnokunk, báró V a y Miklós ur ő excellentiája betegeskedése miatt nem jelenhetett meg. Főgondnokunk ő nmltságának betegeskedése miatt történt elmaradása fájdalmas és résztvevő érzelmünk kiséretében tudomásul vétetvén s éppen ezen körülményből kifolyólag a világi társelnöki szék betöltésének szüksége állván be, azt a közgyűlés szívélyes üdvözlete között Ragályi György legidősb segédgondnok ur foglalta el. Folyó évi Sárospatakon tartott nyári közgyűlésünk 17. számú jegyzőkönyvi határozatának értelmében bemutattatván azon munkálat, melyet a konventi albizottság még május havában tartott gyűlésében készített, az véleményadás s illetőleg észrevételek megtétele végett az egyházmegyéknek adatott ki, melyek is, egynek kivételével, beadták ezirányu dolgozatukat. Egyházkerületünk átlátván azt, hogy az egyházmegyéknek rendelkezésére állott idő rövid volta nem volt elégséges arra, hogy ily nagy fontosság a és terjedelmű ügyet az alatt tüzetesen és minden oldalról tanulmányozhassanak, a beadott munkálatok felett ez alkalommal tárgyalásba nem bocsátkozott, annyival is inkább, mert míg egyfelől a késedelemből az ügyre nézve nem lát veszélyt, másrészről a konventi albizottság munkálata még nem levén teljes és bevégzett, megvárandónak tartja azon munkálatokat is, melyek a már meglevőnek kiegészítő részét fogják képezni, hogy így aztán az egyházmegyék ezeket is megismervén, az egészre tehessék meg észrevételeiket. S épen ezen ok miatt a most beadott dolgozatok az egyházmegyéknek visszadatván, ujolag fölhivatnak, hogy azokat (igyekezzenek minél mélyebben és alaposabban tanulmányozni jövőre is ; superintendens ur pedig megbízatott, hogy éppen az alapos tanulmányoz hatás céljából legyen szíves a konventi bizottság munkálatát legalább is annyi példányban megrendelni, s majdan az egyházmegyék szükségeihez képest kiosztani, hogy abból minben bizottsági tag rendelkezésére lehessen bocsátani egyegy példányt. A dunántúli egyházkerület azon alkalomból, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz a kir. tanfelügyelőség részére kiadott ministeri utasítás 64 és 66, önkormányzati jogainkat igen közelről érintő paragrafusai ellen intézett feliratára nemcsakhogy nem kapott az illető minisztériumtól megnyugtató választ, hanem az egyenes sajnálkozását fejezte ki az egyházkerület ez