Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-13 / 41. szám

Huszonegyedik évfolyam. 41. SZ. Budapest, 1878. október 18. PROTESTÁNS bKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési cLIj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Ón-vád. A mi társadalmi bajaink rengetegé ben nem kicsiny helyet foglal el az elerk ölestele ne dós, a szemérmetlenség. Nem régen, mint kapós történetke, járta be a lapokat az, hogy Szatmárbau egy feleséges ember, bizonyos kikötések mellett néhány napra átengedte nejét a másiknak. Ezt az illetékes lelkész, mint „közbotrányt" bejelentette a királyi ügyészséghez s most a dolog a biróság előtt van. Az efféle, átengedések, sőt cserélések a földnépénél igen gyakoriak. Az is megesik, hogy kölcsönös megegyezés folytán a férj elengedi nejét magától lakni ahhoz, akit jobban szeret s nem is tart hozzá többé just. Ha néha aztán el-el látogat a menyecske a hites férjéhez és annak a következése gyermek lesz; azt szépen elintézik ; kiki beismeri a magáét, és nincs is e miatt semmi ellenkezés vagy haragtartás köztük. Az nnokatestvérek és még közelebbi izén levők is bú és akadály nélkül egybeháza3odnak; sőt hiába mondja a közönséges egyházjog azt is, hogy az egyenes águ le és felmenők közt föltétlenül (in infinitum) tiltva van a házassági egybeköttetés, a a tények — fájdalom — még olyat is mutatnak fel, mikor a nóp ezt sem respectálja. Keresztyén és nem keresztyén mai napság szintén összemegy és együtt lakik minden teketória nélkül; sőt a vallásváltoztatások legtöbbje ma n.ár csakis vagy efféle egybekelhetós vagy végelválhatás miatt történik. Az akasztott embernek, öngyilkosnak, párbajban elesetteknek eltakarítása, a kánonjog minden tilalmazásának ellenére, rendszeresen megtörténik. Az ünnepekből még jó ha a délelőttöt megülik, délután már bizonyos, hogy világi gyönyörűségekbe merül a legtöbb ember. Sok helyen a heti vásárok vasárnapokon tartatnak meg. Maga törvénykezési rendtartásunk is csak annyit mond, hogy „senki sem idéztethetik — sürgős esetet kivéve — megjelenésre vallásának ünnepein. Ilyen idézés elrendelése vagy elhalasztása miatt azonban nincs helye perorvoslatnak (100 §.)* Nem valami nagy sűlya tűnik ki mindezekből az ünnepnapoknak ; ha valakit a biró, aki talán más vallású is, boszantani akar, bizony beidézheti maga elé húsvét első napjára is. Mindezek így levén, csak az már most a kérdés, . hogy hol és mikben rejlik e bajok gyökere ? ki és hogyan orvosolhatná meg ? s tesz-e valaki ez érdekben valamit? A feltett kérdésekre könnyű megfelelni. Maga az intelligentia jár rosz példával elől. Magok az értelmesebb emberek veszik leghamarabb semmibe mind az irott, mind a nem írott törvényeket. Már pedig akár a természet törvényeinek, akár az ember alkotta positiv jognak megvetése félé rtelmesség. A félérteiniesség sokszor roszabb a semmittndásnál. Az emberiséget egybetartó kapcsokat, a társas együttlét kötelékeit széttépni, felbolygatni, csakis tudatlan emberhez illő. Az a hánya-vetiség, melylyel mai napság a jobb módba került emberek legtöbbje minden dolgában eljár; az a lenézés, melylyel az elbizakodottak min-81