Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

felmutathatnak. Áldást kért Istentől az ünnepelt lelkészre és ünnepi örömében osztozó gyülekezetére, kívánván a valódi papnak (ki hitét jó cselekedeteiből mutatta meg^ s gyülekezetében is jó cselekedetekben megdicsőülő hitéletet teremtett), hoszszu és boldog életet, töretlen erőt; tartós egés.iéget és a hozzá méltó gyülekezetnek a megkezdett téren, — mely emelkedésre vezet — folytonos, kitartó, lankadatlan előhaladást. Ezután templomba mentünk, melyet a hívek kegyeletes érzése az ünnepélyes alkalomra koszorúkkal stb. díszített fel. A karénekeket a kocsi énekkar művészi összhangzattal, szabatosan énekelte. Karének végeztével szószékbe lépett az ünnepelt lelkész s 1. Kor. Hl. 6 alapján kenetteljes, szivre ható, lelket emelő szép beszédet tartott, melyben önmagának (ismert szerénységénél fogva) csakis a plántálás kötelességének hű teljesítését tulajdonította s az egyházban működött presbytereket s a buzgó egyháztagokat tüntetett föl öntözőkül, hűséges támogatókul s mindenben és mindenért a plántáló és ön- | tözők emberi művét előmenetellel koszorúzott Istennek adta meg a dicsőséget. Nem volt szem, mely a meghatón szép beszéd alatt ne könuyezett volna. Szószékből leszálltakor ismét a karének hangzott fel, melynek végeztével a lelkész jobb, ján levő padok elsejében ült s ünnepiesen öltözött leányok léptek elő, koszorút képeztek az ünnepelt lelkész körül s szónokuk keresettlen, de szívből jövő szavakkal üdvözölte a meghatottan előttük álló lelkészt s beszéde végén örökzöld koszorút nyújtott át, mit az ünnepelt e sza. vakkal: „Ti koszorút nyújtatok nekem s én azt kérem Istentől, ékesítsen titeket mindvégig az erénynek hervadatlan koszorúja" fogadott el. Istenitisztelet után ismét a lelkészlakon gyültünk össze, hol a nagyszámú vendég koszorút barátságos ebéd várta. Pap Gábor superintendens az ünnepelt lelkészt, Déesy Bálint ugyanazt és a superintendenst, a jubilált a vendégkoszorút, Kelemen lelkész ismét a jubiláltat köszöntötték fel s Kecskeméthy Jenő d.-almási lelkész üdvözlő verseket olvasott fel. Szép nap volt ez a kocsi helv. hitv. egyháznak életében s e napra nemcsak ez egyháznak hívei, hanem a tatai e. megyének lelkészi kara is mindig kedvesen fognak visszaemlékezni. Egy másik egyházi ünnepélyt sem hagyhatok említés nélkül, mely mult hó 22-én Révkomáromban folyt le. E napon igtattatott be Pap Gábor superintendens, mint révkomáromi lelkész lelkészi hivatalába, Vályi Lajos komáromi egyházmegyei esperes s e. ker. főjegyző által, ki találó vonásokkal rajzolván a protestantismusnak a közművelődés terjesztése iránt s különösen a ma- ' gyar protestantismusnak a haza s az alkotmányosság védelmében szerzett érdemeit s lelkészi karának nem ritkán vértanuságra hivó küzdelmeit, felhívta az uj lelkészt nagy elődeinek nyomdokán rettentheti énül előhaladásra, s jelképileg átadva a templom kulcsát, sacra- ; mentomok kiszolgáltatásához kellő készletét, a hivatalos pecsétet, anya-, jegyzc- stb. könyveit. A beigtatott I. Sám. II. 35 olvasható alapigéket vévén tanítása vezérfonalául, fölmutatta 1. ki a hűséges lelkész, 2. miben áll annak állandó háza, kil-rbol építi föl azt számára az úr ! Dacára a szakadó esőnek csak a nők maradtak el s nagy közönség gyűlt össze. Beszéde végezetével a Bos niában s Hercegovinában harcoló testvéreink sebesültjei s ezek netán Ínséggel küzdő családjai fájdalmának és nyomorának enyhítése végett adakozásra lelkesítette a híveket, mely buzdító felhívás szép eredmény által lett megkoszorúzva. Résztvettek az ünnepélyben a megyei és városi tisztviselői kar, — élén a főispánnal — a törvényszék, élén az elnökkel, a különböző egyházak, a városi testületek és a cs. kir. hadseregnek Révkomáromban levő tisztikara. Istenitisztelet után az üdvözlő küldöttségeket fogadta a beigtatott lelkész, délután két órakor barátságos ebéd volt házánál, melynek tartama alatt poharat emelt a főispán a beigtatott lelkészért, Beöthy Zsigmond legfőbb itélőszéki biró a lelkész nejéért, Molnár Ádám kir. ügyész a beigtató esperesért, Vályi Lajos Madarassy Mór törvényszéki elnökért, Ozoray Árpád a házi úrnőért s maga a beigtatott lelkész először az apostoli magyar királyért és e hazáért, majd Ghicy Kálmánért, mint Komárom város orsz. képviselőjeért, Tisza Kálmánért, mint főgondnőkért s Magyarország miniszterelnökéért, végül egybefoglalva — de mégis egyenként kiemelve — a jelenvolt vendégekért. a. és iü. KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. Egy keresztyén király. A történelem nem mutat föl tökéletesebb és gyorsabb forradalmat a VII. században keleten és Afrikában lefolyt forradalomnál. Egész Kis-Ázsia, Syria, Egyptom, egész északi Afrika keresztyén volt. Mahomed megjelen s alig egy század alatt a keresztet félhold cseréli fel. Csupán néhány kicsiny egyház, néhány csekély község, mint valamely rettenetes hajótörésnek egy-egy romdarabja maradt meg, mintegy mutató-táblául, hogy ez a tartomány valaha keresztyén volt. Ezek az egyházak csaknem mindenki előtt szakadárok, eretnekek voltak ; az Armenianusok, a Maroniták, az egyptusi Coptusok, az Abyssiníaiak mind kiátkoztattak, kirekesztettek a zsinatok által, sőt gyakorta még üldöztettek is az o rthodoxok által, pedig azok több keresztyéni érzületet, több hitet táplálgattak, mint üldözőik s ellen tudtak állni az Izlám áramlatának, mely a hivatalos egyházakat elsöpörte. Ezen szakadárok utódai bizony nem igen jó hírnévnek örvendenek a mai világ előtt. Úgy tekintetnek