Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

Egy, budapesi eset folytán felmerült kérdésben, hogy a hitfelekezet nélküliek a hatóság megkeresésére hogyan írassanak be : a kerület azt határozza : írassanak be, de nem a keresztelési anyakönyvbe hanem a felsőbb rendeletek tárába, s szükség esetén onnan adassék ki, nem a keresztlevél, hanem a bejegyzési bizonyítvány. Örömmel tette magáévá a kerület a pestmegyei ©speresség azon indítványát, hogy a vasárnap megszen­telése érdekében felszólaljon ; ez ügyben az egyetemes gyűlés fog megkerestetni. Még néhány nagyobb , kisebb fontosságú ügy elintézése után, a gyűlés oktober 1-sején berekesztetett.*) Dr. Szeberényi Gusztáv ev. superint. ká­nonszerü egyházlátogatása alsó Nógrádban. (Vége.) Aug. 27-én Bodony felé indultunk, a romhányi határon a bodonyi egyház elöljárói, élükön a felügyelő Laszkáry Gyula úrral fogadták a főpásztort, egyesülvén a bánki és bodonyi, sőt Romhányból is jövő r. k. ban­dériummal ; bejövén N.-Romhányba, hol a r. k. torony harangjai, a templom tarackjai üdvözölték főpásztorun­kat, jelezvén mintegy a felekezetek közötti oly kívánatos s vallásunk alapját képező szeretet megtestesitését, s a romhányi egyházi elöljáróság humánus s a felvilágosodás eszméivel egyenletesen haladó eljárását. Bodonyba érve, a szokásos üdvözletek után felol­vastatott a jegyzőkönyv, melyből kitűnt, hogy Bodony Szűgynek leánygyülekezete volt, de 1691-ben önálló egy­házzá alakult s azóta 20 lelkésze, s ismert 8 tanítója volt. Ezen egyház II. Rákócy Ferenc hadjárata alkal­mával sokat szenvedett, egyik lelkésze Opareszky a né­met katonák által oltár elől elhurcoltatott s hadi törvény­szék elé állíttatott. Itt van 206 lélek, 33 tanuló. Másnap tartatott az isteni tisztelet, hol is az ifjú lelkész Farkas Géza ur Luk. 12, 32 alapján bátorítá híveít eme szavakkal : s Ne félj kicsiny sereg, mert ügyed igazságos, segedelmed nagy, győzelmed bizonyos*, mire ő fotisztelendősége főpásztori szavával lelkesíté a híve­ket, hogy ama mennyei atya, aki az ősöket üldözések között is megtartá, megtartja őket is, ha az urat igazi megtérés és hit által vallani fogják. Az istenitisztelet után megtekintvén az iskolát viszautaztunk N.-Romhányba, hol Laszkáry Gyula felü­gyelő úr fényes vendégszeretetet tanúsított; itt üdvözölte főpásztorunkat a helybeli r. k. esperes-plébános is. Aug. 28-án délután indultunk Surány felé. A szo­kásos fogadtatás után részben Haláp községe előtt Sréter Alfréd ur élén, részben Surányban a paplakon a lelkész által; felolvastatott a jegyzőkönyv, melyből kitűnt, hogy ezen egyház megalapítói a Sréter ősök, kik eleinte udvari *) Az egyetemes gyűlésről a jövő számbau, Szerk. káplánokat tartva, s 1787-ben egyesülve a terényi hívekkel anyaegyházat alakítottak. Eddigi lelkészeinek száma 7, ide nem számítva az azokat megelőző udvari, szám szerint 5 káplánt, tanítója pedig volt hat. — Lélekszám 486, tanuló 45. Aug. 29-én tartatott az istenitisztelet, amidőn a helybeli lelkész Drottner Soma ur 2. Kor. 4, 16 alapján : a prot. egyház hiányait, amelyek a buzgóság, áldozat­készség és a jó cselekedetek hiányából erednek, fejte­geté ; mire főpásztor ur buzdítja a híveket, hogy a hit­nek ama lelke lakozzék bennök, amely a Jézusé vala, s kérdi, váljon ily lélek, ily hit egyetemlegesen lakozik-e ő bennök. Ezen lélekemelő beszéd után mondatott az áldás a hívekre s ezek után Sréter Alfréd urnái fényes ebéd következett. Aug. 30-án d. e. meglátogatta püspök ur terényi híveit is, s imaházukban éneklés végeztével néhány buzdító szó után imájában ajánlva a hiveket az úr kegyelmébe főpásztori áldását reájok adá, s az iskolát meglátogatva? tőlök. búcsút vett. Az öröm meglepő kifejezésével találkoztunk Terény­ben; az egész község csupa diadalut volt, még pedig em­lékeztetett a Jézus diadal-menetére Jeruzsálembe, a mi­dőn » nép virágokkal és öltöny darabokkal hinté el az üdvmesternek útját: hasonlókép a terényi hivek diszöl­tönyeikből, nevezetesen az itteni szép női viselet minden szin-vegyűletii kendőiből, szalagjaiból és virágaiból rög­tönzé a számtalan diadal iveket, a nép összegyülekezve a község előtt ,hozsannát* kiáltozva kiséré főpásztorát az imaházhoz. Még a r. k. atyafiak is nyilvániták e ritka esemény feletti örömüket, s nem maradt el ettől Terény­nek derék plébánosa sem, kit főpásztorunk rövid látogatá­sával is megtisztelt, kifejezést akarván annak adni, hogy az itt egyetértő keresztényi szeretet továbrais fenmaradjon. Innen visszatérve Surányba, étkezés után délutáni órákban Sréter Alfréd ur fogatán elindult ő főtisztelen­dősége Szécsény-felé. Szécsény határán számos fogat várta a megérkező főpásztort, s a város nevében Trsztyánszky Gyula ügy­véd, az egyház nevében pedig Dessewffy Gyula urak üdvözletei után Szécsénybe a paplakra érkezve, a hely­beli lelkész lelkes üdvözlete után felolvastatott a jegy­zőkönyv ; annak történelmi részéből kitűnt, hogy Szé­csenyben 1643—1652-ig már virágzó anyagyülekezetünk volt, s ez időközben négy lelkésze volt s Lányi Dániel akkori superintendens által az egyház megvizsgálva lett. 1652-től egész 1831'ig nem hirdettetett itt protestáns szellemben az ige. 1831-től kezdve az akkori zelői lel­kész Pokorny Mihály gyógyszerész ur házánál tartott évenként néhányszor istentiszteletet. Későbbi időkben leánygyülekezetté alakulva segéd lelkészeket tartott, mig végre 1869 Jan. 20-án az itt tartatott esp. gyűlés által anyásittatott. Ezen egyháznak megalapítása Pulszky Fe­rencz és Ágost uraknak köszönhető, kik nagyszerű ado­mányaik által örök hálára kötelezék le ezen egyházat. Ezen uj egyház 534 lélekből áll, 40 tanulóval. 80

Next

/
Thumbnails
Contents