Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-29 / 39. szám

Ugyanaznap t. i. aug. 23-án megindult püspök ur Agárd felé. Agárd határán Edvi Illés Ödön helybeli felügyelő ur, Agárdon pedig a növendékek és a lelkész üdvözletei után felolvastatott a jegyzőkönyv, melyből kitűnt, hogy Agárd már 15-dik században létezett, mint anyaegyháznak meglevő történelme csak 1785-ig vihető fel, azelőtt Bánknak leánygyülekezete volt. Habár vannak történeti adatok, hogy már 1703 körül Agárd ev. lelkészekkel birt, s hogy később a nőtincsi plébános kezelése alá hajtatott, valószinüleg Althán váczi püspöknek, ki akkori időben zaklatta a Yácz tájéki protestánsokat, — róható fel. 1785-től mai napig volt 5 lelkésze, s 10 tanitója. Lélekszám 376, tanuló 66. Aug. 24-én meglátogatta főtisztelendő ur az iskolát, itt különösen a magyar nyelvbeni járatlauság ötlött szemébe, s ennek pótlására inté a tanitót. Aug. 25-én tartatott az istentisztelet, hol is a helybeli lelkész Gál Mihály ur Timot. 1. 12. 17. alapján megható szavakban ecseteié: hogy a Jézus Ítélőszéke igazságos és kegyes: mire O főtisztelendősége mintegy válaszolva, s az előbbit bővitve értekezett, hogy a Jézus e világ előtt hittel és cselekedettel kell vallani. Itt az isteni tisztelet után a lelkész és a hivek között vitás kérdések a lelkész békülékeny lelkülete, s a püspök ur tapintatos eljárása által mindakét fél teljes megelégedésére egyenlítettek ki; különben Agárd lelkes felügyelője Edvi Illés Ödön ur, s buzgó lelkészének együttes működése ezen egyház felvirágoztatását előre sejteti velünk. Edvi Illés Ödön ur a visitatió alkalmából fényesen földiszité az Oltárt. Ezek után e kedélyes papicsalád körében poliárköszöntések között folyt le a vidám ebéd, ezután Petényfelé indultunk, s oda érve lelkesen üdvözöltettünk a helybeli lelkész Plachy János ur által. Itt a jegyzőkönyv egyáltalában semmi rendelkezni valót nem mutatott fel, mindenben béke és rend uralkodik. A jegyzőkönyv történeti-részéből azonban kitűnt, hogy Petényben valaha szerbek, ezek elmenetele után reformátusok laktak, s ezek után tótajku evangélikusok telepedtek le, s anyaegyházzá 1783-ban alakultak, a mely időtől fogva 7 lelkésze és 10 tanitója volt. Lélekszám 326, tanuló 51. Következő nap tartatott az istentisztelet, hol főtisztelendő Püspök ur ezen maroknyi buzgó hivek et apostoli szavával buzditotta a hitbeni állhatatosságra, még pedig a hitbeni egységet és abban való gyarapodást ajánla különös figyelműkbe. Innen délutáni órákban, azaz aug. 26-án indultunk Bánk-felé, a határon Varga János bánki földbirtokos ugyanazon helyben üdvözölte Főtisztelendő urat, ahol ezelőtt 40 évvel ugyan ő boldogult édesatyját Dr. Szeberényi János akkori superintendens urat. Bánkra megérkezve a helybeli lelkész lelkes üdvözlete után Szontagh Pál ur várt a Püspök úrra, mint esp, helyettes felügyelő. Itt a jegyzőkönyvből kitűnt, hogy e község eredeti lakói reformátusok voltak, de miképen pusztultak ki> nem tudatik. 1680 körül Zichy és Ballasa földbirtokosok ág. hitv. ev. lakosokkal népesítették be a községet, s ezek eleinte egyházilag Bodonyhoz voltak csatolva, 1699. alakult anyaegyházzá, eddig volt 13 papja s 15 tanitója. Lélek 884, tanuló 50. Itt a tanterem felette rosz, s ennek újbóli építése elrendeltetett. Ide tartozik a nógrádi rendszeresített leány-gyülekezet, hol a mult évben 30 gyermek az ottani tanitó által oktatásban részesült. Aug. 27-én tartatott az istentisztelet a midőn a helybeli lelkész szép beszédében Máté 6. 33. alapján fejtegeté : hogy a Jézus eljövetelének egyedüli célja volt isten országát e földön megalapítani, miért is mily tulajdonok díszítsék az isten országának valódi tagját^ mit eszközölnek bennünk azok s miképen lehet azokat elsajátítani: mire főpásztor ur az isten eme országának főfeltételét a hitben, még pedig élő és munkás hitben látja, s hogy lakozzék ő bennök is ily élő és munkás hit, buzdítja őket. Fejtegetésében felöleli azt is, hogy az élő és munkás hit megőrzi az embert a tévelyektől, s az erény magasztos útjaira vezérli az embert. Különösen felemlíti az itt dívó uzsorát és a nevelésügy elhanyagolt állapotát, mint ezen élő hittel ellentétben levő tényeket. Itt elrendeltetett az anyában évenként négyszeri, horpácsi leány-gyülekezetben pedig háromszori magyar istenitiszteletnek tartása. (Vége következik.) Közli WLADÁR MIKSA, esp. főjegyző. Alesperesi székfoglaló beszéd, melyet az 1878. septtember 18-án Cegléden tartott pestmegyei evang. esperességi gyűlésen mondott Láng Adolf tápió-szentmártoni ev. lelkész. Tisztelt gyülekezet! Megválasztatásommal az uj idő egésséges légáramlata érte egyházmegyénket, amennyiben főbb ügyei intézése körül a munkafelosztás elvét vevé alkalmazásba. Az egyházmegye ugyanis a közigazgatást ós az iskola ügyét külön választva, az utóbbit az alesperes kezére bizza. Ha meggondolom, hogy ezen oly egyszerűnek látszó iskolaügy, mi mindent nem foglal magában, mi egész embert kiván, lehetetlen fel nem keresnem e sorokban azon segitő társakat, a körlelkészeket, kik hivatva vannak velem vállvetve működni; lehetetlen lelkemmel végig nem pillantanom azon tanférfiakon, kik a »tanító® tisztes nevét becsülettel viselve, hivatva vannak arra, hogy velem együtt napszámosai legyenek a legszentebb ügynek, az iskola ügyének ! Remélem, hogy érdekegység, testvéri indulat és ev.