Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-29 / 39. szám

birni, s nem csak hogy a más vallás felekezetüekkel szemben, nem lesznek képesek hitükről vallást tenni; hanem igen is, nem lesznek képesek gyermekeikkel a leg­szükségesebb vallásos ismereteket közölni, s igen gyakori lesz, — a különben egyeseknél, ma is megtörténni szokott eset — hogy a fiatal apa vagy anya, a kérde­zősködő gyermeknek, nem képes meg mondani még azt sem, hogy egyik vagy másik u. n. sátoros ünnepet, minek emlékezetére ünepeljük? Mi által lehetne már a jelenleg szokásos templomban felinarasztást célszerűen helyettesitení ? e kérdésre, néze­temet, a következőkben vagyok bátor kifejteni : A tanulásnak illetve tanításnak helye az igehir­detés kivételével — az iskola. Templom ez is, a tudományok felszentelt temploma ! S e mellett a tanításra sokkal alkalmasabb hely mint a templom; még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az itteni tanítást, nem gátolja meg a tél zordonsága sem; a mennyiben annak hidegét ellensúlyozhatja a kályha melege s e mellett, a tanitás kényelmesen foly­tatható. Nem sokkal célszerűbb lenne-e már most, a felnőttek vallásos tanitását, — kapcsolatban a vasárnapi iskolával, — itt végezni el ?! Ezen esetben a vasárnapi iskola tagjai nem csak a 12—15 ifjak lennének; hanem kivétel nélkül az lenne minden ifjú ; és pedig a leányok férjhez menetelökig, a finemen lévők nosülésök idejéig. Azt hiszem a puszta felszólításra is, nagyobb készséggel jönnének ide az ifjak , különösen ha itt alkalom nyújtatnék nekik: 1. Az írásban és olvasásban, hiányos ismereteik kiegészítésére, magok gyakorlására. 2. Számtani ismereteik gyarapítására. 3. Mulattatva tanitó könyvek olvasása által, szívok és leikök nemesebb érzelmeinek kiképzésére. Ehez képest ezen vasárnapi iskolák : „ifjúsági egy­let" formára lennének szervezendők. Legelső feladat lenne azért, a fentebb emiitettek tanításához, olvasáshoz szük­séges tananyagok beszerzése. Mulattatva tanitó olvasmá­nyok, vallás-erkölcsi tárgyú könyvek, a lapokban na­ponként ismertetve vannak, azért azokat ez alkalommal fölemlíteni szükségtelen. Miként lehetne ezeket megszerezni ? E kérdésre feleletünk nem lehet más, mint: részint az ifjaknak, ré­szint a szüléknek s az egyházközség híveinek önkéntes adakozásából ; emliteni is felesleges, hogy e téren ma­guknak a vezetőknek kell jó példával előljárni. Az igy szerzett és alakult vasárnapi iskolákban aztán, sikerre való biztos kilátással lehetne megkezdetni a felnőttek tulaj donképeni vallásos tanitását! Ezen vallásos tanításnak azonban, egyáltalán nem ugy kellene történni, a mint az jelenleg, a legtöbb helyen szokásban van, — a templombani felmarasztás alkalmával — hogy t. i. a lelkész, egy pár ifjúval olvastat a bib­liából, egyes kérdéseket tesz egyik vagy másik vallásos cselekmény jelentősége felől : hanem igen is alaposan kezdve ott, hol a népiskola kisebb nö­vendékeivel. Az isten iránti tisztelet és hála kifejtése, megszi­lárdítása, az ember erkölcsi jellemének kifejtése, az azokból származó erényeknek megszerettetése, a bűnök­nek megutáltatása képezné ezen vallásos tanitás első mozzanatát. Igy mehetne aztán a vallástanító, tovább, tovább ! Az ó szövetség kiválóbb alakjainak felmutatása; Istennek mint a világ teremtőjének, fentar­tójának es kormányzójának; minden teremtett állatok gondviselőjének ismertetése, képezné a tanitás fokozatos egymásutánját. Az uj testamentom, Jézus működésének, s az ezzel kapcsolatban levő, egyházunkat legközelebbről érdeklő vallásos cselekményeknek ismertetése, az egyház sarkalatosabb hit igazságainak tanítása képezné aztán, az ezen nemű vallásos tanításnak tetőzetét. Nagyon természetes, hogy ha, a jelenleg szokásban levő tanítási mód által felmutatott eredményeknél több sikert akarunk elérni; szükséges : hogy a lelkész foly­tonosan előre dolgozza ki a következő vasárnap taní­tandó tételt; nemcsak, hanem az ifjak, magoknak jegyzéseket tegyenek ; vagy a lelkész kéziratát másolják le; s az egy vasárnap tanitottakat, a következő vasár­napon ismételjék, az ifjak azokból kérdeztessenek ki. Ezen tanításnak aztán, szakadatlanul, az év minden vasárnapján igy kellene megtörténnie. És mert igen sokszor kénytelen az ember tapasz­talni, hogy az egyes gyülekezetek templomi éneklése, nemcsak hogy a műízlést teljesen nélkülözi; hanem annak disharmoniája, a legkevesebb műérzékkel biró em­bert is magától az isteni tisztelettől idegeníti el: a fentebb előadottak szerint alakult vasárnapi iskoláknál lehetne az ifjakat az éneklésben gyakorolni, amikor is, a vasár­napi iskolázás ezen egyetlen actusának vezetésénél, a lel­kész helyét a tanító foglalná el. * * * A felnőtt ifjaknak ekénti vallásos tanításától várom én a kedvező jó sikert! Igy vélem legkönnyebben az ifjúság szivét fogé­konynyá tenni a szép és jó iránt; igy vélem felbuzdí­tani őket a vallás szerelmére; nem csak, hanem így vélem elejét venni azon naponként jobban elharapózni látszó vétkes szokásnak, mely szerint ifjaink a vasárnap délutánok legnagyobb részét, a koresma falai közt, a boros és seres üvegek, pálinkás palackok társaságában fecsérlik el! Én óhajtanám, hogy a felnőtt ifjak vallásos taní­tására az eddiginél több gond fordíttassék : s mert e nemű tanításnak csak azon esetben lehet kívánt sikere, ha a tanulók az ügy iránt lelkesedéssel viseltetnek ; ezen lelkesedést is, a fentebb elmondottak szeriut vélem előteremteni. Most azon hiszemben teszem le tollamat, hogy az e téren való felszólalás se nem idő- so nem célszerűtlen ; s ha jelen soraimmal nem többet, csak az ilynemű 78*

Next

/
Thumbnails
Contents