Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

esnek. Egyébként is elég dolgunk akad, azon képtelenségek felmutatásával, melyeknél nyilvánvaló, liogy a hivatalos irodákban elkövetett szarvashiba forog fenn. Képtelenség pl., hogy Borsodmegyében 1875-ben egyetlenegy tót gyermek sem járt volna iskolába, mig ellenben már 1876-ban 1013, és egyik évben sem létezett a megyében tót nyelvű iskola. A szomszédos Tornában 75-ben nem volt tót iskola, s mindössze egy szál nem magyar (német) gyermek járt iskolába; de már 1876-ban 4 német és 18 tót tanuló számára állított két tiszta tót és egy vegyes két-nyelvű iskolával találkozunk ugyanazon megyécskében. Ilyenforma az is, hogy Csikszékben 75-ben 184, 76-ban ellenben mindössze 4 német tanuló járt volna iskolába. Nem kevésbbé valószínűtlen az hogy Bácskában, hol Keleti szerint*) 3053 főre megy az oláhok száma, ezek közül egyetlenegy sem járna iskolába; mig ellenben Baranyábau, hol az emiitett statisticus szerint egy oláh sincs, 22 oláh gyermek látogatná a népiskolát. Vannak egész vármegyék, melyeknek két évi adatai egymásmellé téve rögtön elárulják, hogy egész statistikájuk merőben hibás. Ilyen pl. Csongrád-megye, hol többek közt az 1875 és 76. évi tanulók száma nemzetiség szerint így oszlott volna meg: német 75-ben 23, 76-ban 228 ; román : 0 — 11 ; tót: 6 — 23; szerb : 0 — 36. A szorgalomszak alatt megbüntettetett 75-ben 121, 76-ban 2753; fölmentetett 1469 és 2076. Micsoda gyermek-forradalom, vagy más egyéb kivételes állapot kellene ahhoz, hogy a büntetéssel sújtottak száma egy év alatt 121-ről 2753-ra szökjék föl ? Azt hiszszük, jobb lesz e pontnál az illetők érdekében is konstatálunk a hibás statistikát; mert ha nem azzal lenne dolgunk, akkor a büutetésben részesültek óriási számát valami újmódi vasvesszős tanrendszer befolyásának kellene betudnunk. Hasonlóan nem tudjuk elhinni, hogy ugyancsak Csongrádban 75-ben az iskolából kilépettek közül csak 3478 tudott volna folyékonyan irni és olvasni, mig ellenben 1876-ban már 11,133. Tovább menve felötlő az, hogy 189 iskola van konstatálva 75-ről, a következő évről pedig 256. Hogy 67 iskola állittassék egy év alatt egyetlen egy vármegye mindössze 14 községében : ez mát, fájdalom, megint olyan absurdum, mint a csongrádmegyei táblázatok adatai átalában véve. A tévedések ezen különfélesége azt gyanittatja, hogy forrásuk is sok mindenfélében rejlik. Ilyen tévedésszülő körülmény nézetünk szerint legelőször is az, hogy hivatal dolgozta e könyvet, aztán a megyénk uj rendezése, melynélfogva némely helyt a területváltoztatások figyelembe vétettek, másutt ellenben a régi terület volt az irányadó ; tovább menve, ide sorolhatjuk az állam közegeinek, jelen esetben a tanfelügyelőknek (s ezek utján a tanítóknak) megbízhatatlanságát; mert a tanfelügyelők, miként a jelentés is panaszolja, szerfölött rendetlenül küldötték be a szükséges adatokat. *) Keleti Károly :Hazánk és népe. Pest 1871. 68, 1. De a minisztérium is részes a mulasztásban, mert úgylátszik csupán üres táblázatokat küldöz szét a tanfelügyelőkhöz, hogy azokat kitöltsék. Már pedig tapasztalati tény az, hogy a táblázat ok, ha részletes utasítás nincs hozzájok mellékelve, a legtöbb helyen rendesen félszeg fölfogással, hibásan töltetnek ki. Az utasítás hiányának tulajdonítjuk mi többek közt azt a hibát, hogy Beregmegyében, hol Keleti K. tévesen 11.702-re becsülte a németséget, mig ellenben Fényes*) igen helyesen csak 1329-re : o jelentés szerint 2362-re rúg a német tanulók száma. Bizonyosak vagyunk a felő hogy a jelentésben foglalt 2239 beregmegyei mózes-. vallású tanuló mind németnek vétetett még a magyar vidéken is. A minisztériumnak tehát, ha csak a felvidéki zsidó tanulók nemzetiségéről is pontos és hű adatokat óhajt nyerni: az egyöntetű eljárás szempontjából okvetlen szükséges utasítást kiadnia arra nézve, hogy ezek nemzetisége miként állapittassék meg. »A táblázat harmadik rovatában az iskolák számának gyarapodását és csökkenését tekintve, még feltűnő és kérdés tárgya, mi módon eshetik az, hogy az iskolák száma a megelőzött évekhez képest oly tetemesen csökkent?* mondj jelentés. S ha a statisztikai rovatokat megtekintjük, valóban meg kell botránkoznunk annak még csak a föltevésén is, hogy Bácskában egy év alatt 90-el, Biharban 77-el, Békésben 42-vel, Belső-Szol: nokban 28-al, Szabolcsban 25-el csökkent volna az iskolák száma. Első szempillantásra beláttuk, hogy itt ismét valami tévedésre akadtunk ; utána is néztünk e rovatrésznek, s ugy gondoljuk megtaláltuk, hol a dolog bibéje A ministerium által összeálllíott táblázaton fölül ki van mutatva a községi és felekezeti i s k ol á k száma, alul pedig a tantermek nyelvi tekintetben soroltatnak elő. Tanterem és iskola össze vannak zavarva, mit az is mutat, hogy minden megyében ugyanannyi a tanterem, mint az iskola. Már pedig tudvalevő tény, hogy nálunk számos oly iskola (tanintézet) áll fen, melyekben több tanterem létezik. A táblázat eme hibás beosztásából magyarázhatjuk ki az emiitett öt megye ide vonatkozó szerfölött hihetetlen adatait. Az illető megyék tanfelügyelői u. i. az előző években alkalmasint arra a kérdésre válaszoltak, hogy „mennyi a tantermek száma ?«, azután arra adtak feleletet, hogy „mennyi az iskolák száma?*, s eredményül az jött ki, hogy Bácskában pl. 90 tanintézet szűnt volna meg egy év alatt.. Mig ellenben Szabolcsban, hol 28-al, Csongrádban, hol 67-el szaporodott volna a tantermek száma, tanfelügyelőink az idézett kérdésekre megfordítva felelgettek. A ministeriumban szerkesztett táblázat tehát a bűnbak, melyet, ha iskoláink mennyiségéről pontos adatokat *) Fényes Elek: A magy. bir. nemzetiségei. Akad tört. értekezések, 1867. IV sz. 35 1.