Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

felügyelője fogatán vitetett Paszta-Varsányba f. é. aug. 16-án; onnan a dengelegi egyház küldöttsége, báró Podrnaiiicky László úr egyházi felügyelő elnöklete alatt, fényes bandériummal és az esp. tisztikar nagy részének s más tisztelgőknek kíséretével, a magas vendéget Herédre, Dengeleg leánygyülekezetébe áthozta. Pár percnyi pihenés után a íőpásztor úr a templomba ment, melynek udvarán egy kis leányka szép koszorúval s még szebb köszöntővel fogadta. Néhány versszak eléneklése után, a püspök kenetteljes rövid beszédben üdvözölte a gyülekezetet s megáldotta; ezután megtekintette az iskolát. Templom, iskoia s a rendezett kis gyülekezet jó benyomást tett főpásztorunkra. Ügy a diszes kis templomot, mint a szép valóságos mintaiskolát báró Podmanicky László úr, saját költségén építtette 1869-ben s a tanító számára 10 hold kitűnő szántóföldet hasittatott ki saját birtokából, azonfelül évi 50 frt., 10 pozs. mérő rozs és 4 öl kemény tűzi fával biztosította jövőjét. Végre lelkesítő toasztok és a báróné kedves társalgásával fűszerezett fényes ebéd után, 4 órakor volt az indulás, a másfél óra távolnyira eső Dengelegre. Kökényesen, a tisztán róm. cath. községben, megkondultak a harangok az evang. püspök közeledtére és — így van ez rendén ! Biztosítom Kökényes nemeskeblü papját, hogy hason körülmények közt hasonló tiszteletben fogna részesülni az ő püspöke is az evang. felekezet részéről, mert a 19 ik század második felében így van ez már a maga rendén ! Dengeleg határán az egyház küldöttsége üdvözölte püspökét s azután bevonult a menet a faluba, hol harangzúgás közt a paplak elé érve, itt a helybeli lelkész Vallentinyi Soma és egy hajadon lelkesen köszöntötte a várva várt vendéget, bemutatva lett a presbytérium és Oláh József sziráki derék szolgabíró, mint a megye részéről kiküldött testimonium legale. Rövid pihenés után olvastatott a visitationális jegyzőkönyv, melyet szokás szerint mindenütt a helybeli lelkész szerkeszt s mely a másnapi délelőtti istenitisztelet alkalmával a templomban nyilvánosan felolvastatik s hitelesíttetik. A dengelegi uj egyház jegyzőkönyvéből következő nevezetesebb adatokat vettem ki. Anyaegyházzá 1863-ban alakult, ezelőtt Szirákhoz tartozott; különben mint leánygyülekezet régidőktől fönáll s történelme egész a huszita korig fölvihető. Ama róm. kath. kis templom, mely a falu fölött áll, egykor az ev. híveké volt, de a 17-ik század Il-ik felében tőlük elvétetett. Lélekszám összesen 611. Lélekszámban ugyan kicsiny ez egyház, de nagy és erős a hitben. Ezen, kitűnő talajú határral megáldott s a mellett erőteljes, szorgalmas, rendes nép egész 8000 frtot áldozott 12 év alatt önerejéből az egyház oltárára, minden megerőltetés nélkül. 1873-ban a bécsi világtárlaton Pozdech szerkezetű .3 nagyon kedves hangzású harangot vásárolt 1500 írton. Az egyháznak van, folyó kiadások fedezésére évi 500 frt jövedelme. Oskolája, u. m. a tanítói lak és tanterem, teljesen a kor igényeinek megfelelő, tanulóinak száma az ismétlősökkel együtt 72. Ezen uj egyház támogatásában jelentékeny részt vettek a báró Podmanicky László, Plachy Tamás, Mesko Miklós és Dessewífy Ödön — úri családok. Ezek a főbb statisztikai adatok. Másnap, azaz aug. 17-én, 9 órakor kezdődött az istenitisztelet, végezve a helybeli lelkész által. Szerencsés szónok, mert megragadólag tud a nép nyelvén szólni, nem lebocsátkozva hozzá, hanem fölemelve azt magához ; beszédje után pedig katechizált a fiatalsággal. Azután oltár elé lépett a püspök s ihletteljes beszédével csakhamar magával ragadta a hallgatóságot. Bizony, bizony ha a püspök, ismerve népét minden rétegében, annak nyelvén megszólal egy gyülekezet előtt, van abban valami megható ! Azon mag, melyet beszédében a dengelegi hívek szivébe elvetett, maradandó gyümölcsöt fog teremni Püspöki áldását adva a gyülekezetre, megtekintette még az iskolát s az egybegyűlt növendékeket a helybeli jeles tanító Bartos Pál által kikérdeztette a vallástanból, magyarnyelvből stb. Ezen lelki élvezetek és fáradalmak után jól esett a gazdagon teritett asztal mellé ülni. Nem volt itt hiány az Ízletes étkek mellett, komoly és kedélyes felköszöntésekben sem. Ebéd után 4 órakor indult a püspök, számos kíséretével együtt, hagyva maga után Dengelegen, de bizony nyal víve is onnan magával kedves emléket. A sziráki határon már impozánssá kezdett a menet kifejlődni • ott várta ugyanis a sziráki egyház küldöttsége 1 magas vendégét s rövid üdvözlet után csatlakozott a sziráki bandériumhoz s ezeket követve b. Podmanicky L. : diszfogata, melyen a püspök ült és hosszú kocsisor — a menet mozsárdörgés és liarangzúgás alatt, valóban festői látványt nyújtott. A város közepén, az iskolaépület mellett, egy szép, zöld gályákból épült és zászlókkal diszitett diadalkapu volt fölállitva s a beláthatlan népsokaság, képezve a tágos utcán két sorfalat, ünnepiesen emelte a jelenetet. Itt megállott a menet s egy fehérbe öltözött hajadon, majd egy kisdedóvodai leányka, szép hangon elmondott köszöntéssel üdvözölte fő pásztorunkat, átadva neki csino^ san fűzött koszorút. Erre valóságos koszorú és virág | csokor-zápor lepte el a püspököt, kíséretét és hintaját, — jeléül annak, hogy az, aki az Úr nevében jön, nagyon kedvesen látott vendég. A paplakon a presbytérium, élén a lelkészszel és felügyelővel fogadta az érkezőt — Wladár Miksa lelkész által tolmácsolva érzelmeit. Kölcsönös bemutatások s rövid pihenés után olvastatott a jegyzőkönyv. Minthogy benr.e evang. egyházunkat érdeklő sok adat van a múltból, szerettem volna itt hosszasabban időzni, ha egyrészt túlhalmozott teendőim, másrészt a sajtó hasábjai azt engednék. Tehát közlöm rövid kivonatban csupán a nevezetesebb mozzanatokat. Mindenekelőtt a jegyzőkönyv következő szavait idézem : „Az anyagyülekezet a legrégiebbek közé tar-74