Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

állásában fent érintett nagy és meg annyi nem fele­kezeti, de közmivelődési érdekek szem előtt tartásá­val, egyházmegyénk már jegyzőkönyvileg is kifeje­zett ebbeli bizalmának, annyival inkább sietend meg­felelni, mert, több tekintélyes és befolyásos kaposvári hitsorsosunk előttem Írásban is kijelentett nyilatko­zata alapján jelezhetem is, hogy ez ügy a kivitelre meg van érve és a hangulat hozzá ma éppen al­kalmas. A slavoniai prot. missióügy Brekinsz­kán már létező, Daruvárott foganatba vett s még Yerőczén létrehozandó telepeivel, a múlt évben általam készített emlékirat alapján, egyházkerületünk által egész terjedelmében felkaroltatván : egyházmegyénké lesz a kötelesség, hogy ez oly mértékben nemzeti és állami, mint prot. ügyet, édes gyermekekép istápolja, felnövelje, az emlékiratomban kifejtett nagy érdekek szempontjából áldozataival is. De ideje, mélyen tisztelt egyházm. ! hogy e közérdekű ügyekben jelzett felfogásom bemutatása után, egyházmegyénk mintegy házi ügyeire is által­térjék. Mondanom sem kellene tán, hogy egyházme­gyénk administrátiója terén, az autonomia hive vagyok: mert csak az öntevékenység felel meg a protestantismus szellemének. A gyülekezetek autonómiáját nem kevésbé fej­leszteni kívánom tehát, mint az egyházmegyéét s ennek szervezetét nem kevesbé védeni, centralizátionális törekvések, mint az egyházkerületét, az államkormány túlkapásai ellen. Nemcsak az ipar és tudomány mezején: de sa­jat egyházmegyénk ujabb életéből is igazolta magát a munka felosztás elvének helyessége s ez elv­nek megfelelő szervek autonom tevékenységére alkal­mazása, Gyámolda ügyünk, népiskoláink, csurgói gym­násiumunk ügye, csak amaz elv alkalmazása folytán kezeltetik behatóbban s kecsegtető eredménynyel; az igazságszolgáltatásnak az egyházmegyei administrá­tiótól közelébb történt elválasztása is, úgy hiszem, mind a két nagy szakma kezelésének előnyére leszen ; s az ez irányú tovább fejlődés egyházmegyei közéle­tünknek csak nagyobb tevékenységét biztositandja. A kánoni egyház látogatás az egy­házmegyei kormányzatban, a legjelentékenyebb mozza­natok egyike. De fájdalom! üres formává s úgy szólva csak adószedéssé sülyedt s mindennapiságával hatályát vesztette. Ennek hatályát fel kell éleszteni, e célból át-Momítani s akkép szervezni, hogy szükségszerűsége igazolva, működése mélyre ható, tekintélye megőrizve legyen s télfagy idején, feneketlen útainkon egészség sőt életkockáztató s az administrátiót 3 hóra felfüg­gesztő ne legyen: mely célból hosszas észlelet s gondolkozás útján megérlelt nézeteimet rövid időn az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendem. Az egyházi életnek leglényegesebb organuinai a helyi gyülekezetek, melyek nélkül amint nincs egyházmegye ós egyházkerület, úgy nincs prot, egy­házegyetem sem. Egyházi életünknek mikép kezdete az egyház, úgy célja kell hogy szintén az, vagyis annak valláserkölcsiig fejlesztése, anyagi jólétének előmozdítása legyen. A vallás erkölcsi élet szemmel látható lazulása, majdnem elerjedése ellenében, a hiterős és buzgó, az éber és tevékeny lelkipásztor és egyházi elöljáróság mellé, nélkülözhetlen az egyházi fegyelemnek, alant mint fent gyakorlása s ott ahol gyógyszer már nem hat, amaz evangéliomi elvnek ; „Vessétek ki a gonoszt közületek!" szigorú alkalmazása is : „ne pars sincera trahatur!" Anyagi eszközöket, céljai valósítására, a prot. egyház sem nélkülözhetvén: miután az élet nyomasztó volta sokkal ismeretesebb, állami létünknek a köz­életre s abban gyülekezeteinkre is nehezedése sokkal á.talánosabb, az e helyzetből való bontakozhatás re­ménye, a népnél beállott apathia, a kormánynak csak fölfelé irányzott tekintetei, hazánk államjogi kapcso­latának szerencsétlen viszonyából származó kielégit­hetlen sarcoltatásai miatt, mind átolánosabbá váló elszegényedési tünetei sokkal kétségbe ejtőbben mu­tatkozók, mintsem hogy hazafias mint nemzetiségi ós közemberiségi szempontokon kivül, egyháziskolai lé­tünk fentarthatása tekintetéből komoly gondolkozásra ne volnánk utalva : kormányzati kérdéssé vált, hogy megnehezedett viszonyaink közt, mikép tartsuk fenn, sőt gyarapítsuk egyházainkat? Egyházmegyénk gyülekezeteiben még eddig sok I életképesség mutatkozott iskolái, lelkészlakai, templo­mai, hiveinek közmunka keresetéből felépítve, fényes bizonyítékai vallásos irányú életképességüknek s oly alap, melyre szép jövőt lehet és kell építeni. De az elnéptelenedés s a fent jelzettem el­szegényedés tüneteivel szemben, úgy egyházmegyénk­ben mint egyházkerületünk más vidékü szegény s kisded gyülekezetei s közép ós felsőbb tudományos ós szaktanodáink kiáltó szükségletei érdekében, köz­pénztárról (domestica) kell gondoskodnunk. E nélkül beláthatlan bonyodalmaknak, kormányzati zava­roknak vagy stagnatiónak lesz kitéve egyházi életünk. Azon gyülekezetekben pedig, melyek már felépít­keztek, tőke képzést kell eszközölnünk. A leg­kisebb gyülekezet is tőkésíthet évenként 1 — 2 száz­forintot, mely egyfelől tek. pénztárt pótolhat az uzsora még mindig létező pusztításai ellen, a gyüle­kezet tagjai számára; másfelől, a netán elhulló prot. vagyon életre valóbb hitsorsosok számára megment­hető s ezúton sok már is veszélyeztetett gyülekezetünk a pusztulástól megóvható lenne s átalában a takaró-

Next

/
Thumbnails
Contents