Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

Vallási és társadalmi reformátió, Felolvasás; tartotta Bombaiban 1868. márc, 24-én Kesab Tsander Sen. (Folytatás.) Kedves honfitársaim és barátim, azt fogjátok tőlem kérdezni, mi az én programmom a társadalmi reformra nézve ? Azt mondhatnám, hogy mindazon társadalmi reformokat, a melyeket megvizsgálás végett előtőkbe terjeszthetek, magában foglalja e nagyszerű gyökeres reformatio, a hitújítás. Nem foglak felhívni bennetek, hogy nyilvános gyűléseket tartsatok e vagy ama reform kivitelének érdekében. I em, mert ezután a hit fogja feléleszteni minden egyes egyénnek kötelességérzetét e mű iránt, megértetvén vele, hogy mily sürgős és fontos, India társadalmi érdekeit gyakorlati figyelemmel felkarolni. A társadalmi reform kérdései ezután nem ugy fognak előttetek feltűnni mint világi könnyelműség ügyei, hanem mint erkölcsi jelentőségű életkérdések, és az erkölcsi kötelezettség egész súlyával nehezülnek rátok. Istennek atyaságában hinni annyi, mint az emberiség testvériségében hinni és azért bárki legyen is az, ki szivében és házában az Istent naponként tiszteli, annak el kell ismernie testvérekül minden honfitársait. A kasztrendszernek a társadalom ily állása mellett el kellene tűnnie és bizonynyal végkép elfogna enyészni. Nem szükséges tehát benneteket felhívni, hogy a kaszt ellen csak egy szót is emeljetek. Indítsatok keresztes hadjáratot, a bálványimádás ellen, és én biztositlak bennetek, hogy ennek bukása kétségbeesésre hajtja a kasztokat, és .aztán meghal a szörnyeteg, mely évszázadokon át pusztította Indiának életerét. Ha én azt hiszem, hogy az én Istenem egy, és hogy ő teremtett mindnyájunkat, akkor egyszersmind ösztönszerűleg s a természeti érzés teljes melegével ugy kell tekintenem magaiu körül mindeneket — legyenek ezek pártok, indok, muhamedánok, vagy európaiak mint testvéreimet. Hol maradnak ekkor a válaszfalak ? Hol maradnak a kérdések, az étkezések-, a vegyes házasságokról, a melyekkel oly gyakran találkozunk és a melyekkel, ugy látszik, sokakat nyugtalanitnak ? Mind e problémák azután gyorsan és egészen könnyen meg fognak oldatni. Hogyha felhívtok, hogy veletek egyem, hogy leányomat egy más kasztbeli férfiúnak adjam nőül, nem megyek a philosophiát, a logikát megkérdezni, nem fogok összehívni vitatkozó klubbokat, nem kérdezem meg tanítómat az iiánt, hogy mit kell tennem. Kötelességérzetem lesz nekem minden mindenekben. Ez fog engem tetteimben vezetni, midőn így szól: hogy ha Istenben, a kiben elismerted atyádat, hű akarsz maradni, légy hű közüled mindenekhez, kik a te testvéreid (tetszés). Kedves barátim, mindemellett jelenleg a dolognak igen különböző állását látjuk. Némelyek a kasztot teszik első helyre a programmon, és ugy akarják megoldani a nehézségeket, ez azonban igy lehetetlen. Mások a kasztot jelentéktelen dolognak tartják — ; nem valami borzalmasnak ; azt hiszik, hogy ezzel igen könnyen végezhetnek, a nélkül, hogy theisták, hogy Istenhivők lennének. Megengedem, hogy a társadalmi reformatio munkája aránylag könnyű lesz ; de honnét veszitek az erkölcsi bátorságot, a mi lényeges feltétel arra , nézve, hogy társadalmi kérdésekben is sikert nyerhessetek. Ti özvegyeiteket is uj házasságban akarjátok látni, van elég erkölcsi bátorság bennetek, mely az ellenetek támadó oppositiót és üldözést legyőzi ? Ti ezzel röviden akartok végezni, királyi utat akartok épitni a reformatióhoz. és javításokhoz. De gondoljátok meg, hogy a társadalmi reformoknál is szükség van erkölcsi bátorságra ; — szükséges érezni, hogy az igazság erősebb, mint a gonosz, érezni, hogy az örökkévalóság méltó arra, hogy érette éljünk, szükséges készen lenni minden világi gyönyörűség és előny feláldozására. Ezen bátorságot, ezen lelkesedést csak igaz hit szülheti, és miután mibennünk hiányzik e hit, innét van, hogy egy némely reformereink, akik az első pillanatban nem csekély vitézséget, elszántságot és férfiasságot tanúsítottak, később megrovást érdemlő visszaéléssel tüntették ki magukat. Ugy, hogy most már azokban sem lehet bizni; akik azt állítják, hogy Indiának reformerei lesznek. Legyetek hivek az Istenhez, és aztán, ha India társadalmi reformjára vállalkoztok, nem fogtok visszariadni a nehézségektől. Isten segélyével létesülni fog e munka, mely nehéz, lehetetlen volt Isten segítsége nélkül. Nevelés, özvegyházasság, a kaszt-eltörlés, mind e kérdések aztán csak a kötelesség, jóakarat és igazságosság kérdései lesznek. Mert váljon van-e jogom bárkitől is polgártársaim vagy társnőim közül megtagadni, a szabadalmat, előnyöket örömöket, a melyekre mint férfiak és nők, mint Isten gyermekei jogosítva vannak? Jó akarat fogja megoldani a nehézségeket. A részvét, izgalomteljes sziv, meg fog lágyulni, midőn a szegény özvegynőre tekint, a mint szenved mindazon szerencsétlenség, megaláztatás és nyomor terhe alatt, melyet a hinduismus sorsául kijelelt. Csak látni kell őket, hogy az ember érettük érezzen. Nincs szükség egy logikus okoskodására , hogy bennetek kényszeritsen, erélyre gyúlni, hogy e nőket ily embertelen kegyetlen és nyomorult sorstól megszabadítsátok. Nem fogtok várni mások véleményére, azonnal előre rohantok magatok, hogy megsegéljétek Őket. Épen igy áll a dolog az átalános óhajt, a nők általános megszabaditását illetőleg is. Bár századokon át voltak a „Zenánába* befalazva, s volta iniveltség világossága tőlük megvonva, de hogyha egy vallásos reformer ügyökre tekint, ezt szivére veszi, ez már elég arra hogy őt tettre birja. És mind a nevelés, mind a társadalmi reform : az utak javítása, — mind az anyagi; társadalmi és értelmi reformatió, mind ez, mondom, ön magától s természet szerüleg folyik a vallási reformatióból. Nem becsülöm kevésre az anyagi jólétet a társadalmi reformatiót, mind erre szeretnélek bennetek meginditni; de tegyétek a vallást központjává minden reform mozgalmaknak, tegyétek a vallást alappá, melyen a reorganisált regene-