Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

Körülbelül itt is a szellem keresésével ugy vagyunk, mint volt az egyetemes egyházi közgyűlés néhány évvel ezelőtt a felvidéki követekkel. Keresték szertelen a szellemet, nem akadtak rá s ime : jött a török-orosz háború s a szellem ott hagyta rókaoduját ; először félénken, azután vakmerőn, végül szemtelenül mutatta ki a foga fehérét. Talán mert keresztyének forogtak kérdésben ? Bolond, aki hiszi. Ellenpélda: angol-orosz conflictus. Dicséretére van följegyezve a könyvnek, ho gy Szvatoplukok, Cirilek, Methodok s egyéb tót szentek nincsenek benne; nincsen benne a pobratimcokról, egy csomó pópáról s azok hajtincseiről sem szó, de nagyon átlátszó köz választja el őket a jószándéktól akkor, midőn a magyarokról oly közöny nyel beszélnek, mintha sem ingük, sem galléruk nem volnának, holott kenyeröket eszik. A gyermekkedély hasonló a jól megdolgozott, jól megművelt s fogékony ugarföldhöz; ha elhintjük barázdái közé az áldásthozó ni'got, inegfogamzik s hozza az életet; ha a felsarjadzott vetés közé idegen magszemet szórunk el, fáradozásunk hiu ! Elvész, kipusztul a mag. Nincs eszerint a könyvben nemzetellenes szellem, de nincs hazafias sem. Avagy hol van e haza, e nemzet, az ezt uraló magyar nép, alkotmány és király iránti lángolón hevülő szeretet, hűség, ragaszkodásról épen az a s/.ellem, melyre ilyes áramlatok között haladéktalanul szükség van. Ha mindennek nem iparkodnak letenni csiráit,, leteszi más az ellenkezőjét, mesterileg, ügyesen, oly buzgalommal, hogy oda ugyan más hinteni hazafias szemet nem fog Innen azon szomorú jelenség, amit e lapok szer. kesztője is odavetőleg elpanaszol, hogy amíg alföldünkön természetszerűleg a magyar vallási s egyéb jellegzetü lapoknak fogyasztója nincs: minden ház tömve van pánszláv lapokkal. Az ily lapok, az ily tankönyvek örvénybe vezetnek, bizonyságom a tótság utáni mohó, falánk kapkodás. I/.iben térjünk le a kárhozatos alapról ! A magyarhoni ev. egyház ifjú papi karát pedig fölhivom: mikép sem a felülről eredhetett lehurrogatás és ellenszenv, sem az alulról támadó boszú, gyűlölet és cselszövények által meggyőződésében önmagát megingatni ne hagyja. Álljon mindvégig rendületlenül sziklaszilárdan, melyet sem a felhők kavargó orkánja sem az alant zajongva föltorlódó hullámok, talapzatábó kivetni nem tudnak. Ne legyen az idők történelmének alkalma rólunk följegyezni, hogy erkölcseinkben korcsok, föltételeinkben törpék, jellemben satnyák, szív és lélek emelkedettebb felhevületeinél szánalomraméltó nyomorékok valánk. Nekünk hivatásunk van, töltsük be azt emberül. „Nemes pályán nemesen futóé a babér. A koszorú nem lehet a koronként nemesb érzelmekre felhevülő s az elolvadásig érzékeny és érzelgő szív áradozásainak jutalma ; az csak annak jut, ki nemesen futotta és harcolta végig a pályát, és a jó ügyben nemesen állotta meg a harcot!" (Székács József.) MARGÓCSY KALMÁN. TÁRCA. Tompa Mihály élettörténetéhez. ii. Freywaldau, május 16. 1848. Kedves barátom ! 20 nap óta vagyok úgynevezett „Curgast" Graefenbergben, és sietek e neked szóló sorok írásával, mert Isten tudja, néhány hét múlva tán nem is fogom ezt tehetni ! — Miért ? Oh barátom ! iszonyú aggalomban vagyok, hogy nem változom-e hallá, vidrává, békává, szóval valami vizi valósággá, mert a víznek ezen iszonyú ostromát, mely minden oldalról és alakban megtámadott, lehetlen kibírni a jó keresztyén embernek. Tréfán kivül édes Péterem, három kell a vízcurához: pénz, idő, türelem, mindenik elég nagy, de az utolsó legnagyobb adagban; valóságos torturává fajul ezen istentelen kezelése a víznek; pedig most szelídebb, mint hajdan volt, midőn 6 — 8 órát izzadt a beteg; de amennyivel könnyebb, fajdalom, annyival hoszszabb a cura. Míg jöttem ide, úgy gondolkoztam Priessnitz felől, mint aki Isten tudja, hogy összevissza nem tapogat, s mint elcsodálkoztam, midőn az első kezelésnél (dörzsölés, Abreibung) alig vetett rám egy futó pillanatot, bőröm nem nézte, nem tapogatta — mint, nem tudom, hol olvastam róla, — megmondta a fürdőszolgának, mit tegyen velem s azzal elment. Innen barátom, kételyben vagyok : váljon lángész-é Priessnitz, ki csak ránéz az emberre s tudja, hányat ütött az óra ; vagy a legügyübb molnárként ráereszti a vizet organismusunkra, úgy szólván éltünk kerekeire; s a jó vagy rosz következmény magától fejlik ki? Hideg nyugalma sohasem hagyja el; arca, a legszerencsésebb curánál és életveszélynél egyenlő marad : hideg! Ja, ja ! szokta laconice mondani az ember sok beszédére, s azzal vége van. Ezelőtt izzasztott, most csak melegít; semmivel sem lehet tűzbe hozni, csak ha valaki izzasztani kéri magát, ennek azt mondja : menjen haza izzadni. Nem nyájas, nem is goromba, koldussal és herceggel egy nyelven beszél. Én remélem, hogy meggyógyúlnék; de ki tudja, lehetek-e itt sokáig. Itt 5, 10, 20, 24 hónapra szoktak beszélni. Ez nekem sok. Van itt a világ minden részéből és nemzetéből; sohase láttál ennyi cifra nyomorúságot ; aggott gyermekek, megsült lánykák ; bénák, sánták stb., az angol lady, épenúgy mint az olasz nobili eszi a sovány kenyeret stb. stb. De nem úntatlak ; eleget olvastál Graefenbergről. Hanem Mit csináltok otthon ? Mozogtok-e lelkesen ? a világesemények minden testületeknek lökést adtak, vagy