Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

elég anyagi erővel rendelkező iskolák. Gondolja ön, hogy ez anyagi erővel már most egy a külföldi akadémiákkal egyenlő theol. intézetet állítottak fel ? Nihil minus! Mire való lenne az a sok tudomány egy szegény ref. papnak, amit egy ily gazdagon felszerelt intézetben tanulhatna ? Hanem inkább állítsunk jogakadémiát 10 tanárral. A theol. intézet pedig hadd maradjon ugy, mint apáink idejében. Akkor is elég volt egy Budai Ésaiás az egész theologiában, amit ő nem tehetett, elvégezte a zsidó praeses, görög praeses, philosophia praeses. Most is ott van például Menyhért, tanulhat attól a fiatal ember eleget, untig elég az Kákicson is, Ó-Budán is. Ha pedig azzal be nem óri, széles nagy a világ, ott vannak Svájc, Holland, Anglia egyetemei, apáink is ott tanulták, amit tudtak, menjen oda ós szedje kanállal össze a tudományt. Ott \\: — hogy tovább menjek — Pápa, ez a legszegényebb iskolánk az 5 között. És nézze miként erőködik, hogy neki jogakadémiája legyen! Mert minő calamitás származnék abból, a magyarországi reformátusokra, ha nekik jogakadémiájók nem lenne ? Minő szógyen a dunáutuli kerületre, hogy a többinek van és neki nincs jogakadómiája ! Hát theologiája ? Az sinlődik, tanárai tengődnek, theologusai nyomorognak, hanem oda nem jut: mert 8 jogakadémiai tanárnak kell a pénz. Bizony kár a fiaknak kenyereket elvenni ós az ebüknek vetni ! De hát mi baja önnek a jogakadémiákkal? Hát kedves collega csak az, hogy nekünk ref. egyháznak, per absolute semmi szükségünk jogakadémiára, hanem igenis van, és pedig kiáltó szükségünk jó ós kitűnő erőkkel, kellő mennyiségben ellátott theologiai akadémiára. Ide kell legalább 8 tanár jó fizetéssel. Ha ez meg van, még akkor se dobjuk ki a pénzt jogakadémiára: hanem adjuk a theologiai intézet convictusára, ösztöndijakra, theol. ifjak tudományos kiképzésére, hogy ne kelljen nekik pár forintért házról-házra, pátenssel zsebükben koldulni, szemtelenkedni, s a keresztyénség nagy ünnepein sületlensógeikkel a kathedrákat compromittálni. Ébren legyünk! Nézze ön, a szomszéd egyház nagyon jól tudja, hogy e gőzerővel haladó korban, nem elég az infallibilitás dogmája valamely intézmény fennállására hanem kell tudomány is. És amint túlhaladt bennünket népiskolái rendezésével, mig mi kezünket összetéve vártuk, hogy más tegyen helyettünk : ugy túl fog haladni seminariumai rendezése és papjai tudományos kiképzésében is. És ha valaha eljön az idő, hogy nekünk jól díjazott, elég tanerőkkel ellátott theologiai akadémiánk leend, s abban theologusaink, anyagi dolgoktól menten képeztetnek szent hivataljokra: bizonyára nem fog az történni, hogy az ország fővárosa III. kerületében levő ref. egyházunk olyan gyenge tehetségű ós képzettségű lelkószszel providekáltatikj kinek az ünnepi sz. szolgálatok elvégzésére „Isten segedelmén" kivül még a „legátus segedelmére' is szüksége van. Bocsánat kedves collega e kitérésért. Végeztem. Most még egyszer felteszem a kérdést: ki prédikáljon hát? Felelet: senki más mint a lelkész. Folytassa kiki a maga mesterségét, vagyis kánt'ram énekeljen, rect'ram tanítson, a theologus tanuljon, készüljön, a tiszteletes pedig — ós csupán a tiszteletes prédikáljon. ORMÁNYSÁGI. ISKOLAÜGY. A szépirásművészeti tanszék felállításának kérdése az orsz. rajztanárképez débe a. (Vége.) Hogy hazánk népiskolái s átalában véve minden másnemű iskoláiban a szépirásoktatás ügye mind e mai napig kezdetleges és a lehető legroszabb s legnagyobb sinlődő állapotban van, annak okai következőkből származnak. 1-ször, Mert a szépirás tanítására, nem képeztetik s nem készíttetik elő sehol egyetlen egy tanintézetben sem szakember (szépirástanár.) Azok, kik ezelőtt vagy pedig a jelenben a szépirástanitással foglalkoznak, azok abban való készültségüket vagy a természet, vagy önszorgalommal korszerű idegen nyelveken irt szakkönyvek tanulmányozása által magánúton, vagy pedig ha a külföldre eljárhattak, azok műegyetemei tantermében tanulták s szerezték meg. Alólirt pedig maga is tudna több olyan egyént nevezni Magyarhon iskoláiban, a ki e fontos szak s tanulmány ismeretét s tudását mint a szépirás, se magánúton, se nyilvánosan meg nem szerezte; de azért névleg mégis tanára a szépirásuak. Hogyan taníthatna s képezhetne már egy ilyen egyén alaposan az uj irástanmód szerint másokat a szépirás — s annak tanítására, holott maga sem birja s tudja azt ? 2-szor mert a szépirásművészetnek, annak korszerinti tanításának egész Magyarországon semmi nemű irodalma nem létezik. Még csak szakközlések sem jelennek meg annak korszerinti tanítására vonatkozólag ugy mint az más tantárgyakra nézve szokott történni. Sok