Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-11 / 32. szám

tartani kivánja, maga is egybehívhatja azt; ha mindkét elnök vonakodnék gyűlést tartani s az egyháztagoknak legalább egyharmada kívánja, az esperes intézkedik annak megtartása iránt ; ha mindkét elnöki szék üres, ez esetben is az esperes gondoskodik arról, hogy a szükségesnek mutatkozó gyűlés megtartathassék*. — Nem képzelhető az egyházközségi gyűléstartásra nézve eset, melyről itt elegendőképen gondoskodva ne volna. Kérdésbe tehető azonban, hogy azon esetre, ha az elnökök az egybehivásra nézve megegyezni nem | tudnak, nem volna-e célszerűbb az intézkedést az esperesre bizni ? j Vannak e részletek közt kifogás alá eshetők is, mint pl. midőn az egyházközségi közgyűlés hatásköréhez tartozónak mondja az „adókivetésekről, kölcsönfelvételekről vagy kölcsönkiadásokról, birtokszerzésről vagy birtokeladásról, szóval minden az egyházközség anyagi ügyeire vonatkozó rendszabályokról való intézkedést", mi magában véve helyes ; de szerintünk az egyházi vagyon nagy mértékben veszélyeztetve volna, ha az olyan életbevágó ügyek felsőbb hatóság helybenhagyása nélkül is foganatba vehetők. Ha mint protestánsok nem járulhatunk is azcn merőben kath. egyházjogi felfogáshoz, mely az egyházi vagyont különbség nélkül, az egyházegyetem tulajdonának tekinti, és habár a község jogköre törvénytelen megszorításának néznők is,ha azt az egyházi vagyonnal egyházi célokra való szabad rendelkezésétől meg akarnók fosztani,mégis már maga a mód, ahogy az egyházközségnek, vagyonát illető szabad rendelkezési jogát körűi kellett írnunk, mutatja, hogy itt a dolog természete maga alkotja a t ö r v é n y e s m e gszoritást, amennyiben a szabad rendelkezés az egyházi célok által van korlátozva, amely korlátokon túl a szabad rendelkezésnek nincs helye. A dolog természetéből folyó e megszoritásnál fogva a felsőbbségnek nem csak joga, de kötelessége is felügyelni arra, hogy az egyes egyházközségek az egyházi vagyont az egyházi céloknak megfelelő módon kezelik-e ? E kötelességnek pedig az által még épenséggel nincs elég téve, hogy, amint a 72. lapon olvassuk, az esperes, visitatiói alkalmával azt a kérdést is fölteszi, hogy „nem vallott-e a község az utolsó visitatió óta vagyonában valami kárt ?" mert, amint a közmondás tartja : késő akkor zárnodajtót lakatolnod, mikor oda a fakó. Lennének a részleteket illetőleg még egyéb észrevételeink is; de ez messze túl vinne egy rövid ismertetés határain. Majd ha, amint bizton várom, az egyházi ügyek gyakorlati terén forgottabb férfiak hozzászólnak a nevezetes munkálathoz, tán mi is fölvesszük a tollat. Addig is ajánljuk a szép dolgozatot a közönség figyelmébe. Dr. BALLAGI MÓR. BELFÖLD. Kegyes garázdálkodás. Nem világra szóló egészen a tárgy, amelyről írni akarok ; de azt hiszem mégis, hogy mai napság nem mindenhol történik oly eset, mint amelyet közleni szándékozom, s nem leend érdektelen a „Prot. egyházi és iskolai lap" igen tisztelt olvasó közönsége előtt, ha olvasni fogják azon — mondhatnám — vakmerőségig szemtelenséggel határos eljárások egyikét, a minőket nálunk a kis Tornában, a kath. lelkész urak közül némelyek elkövetni nem átallanak. Talán hazánkban sehol sincsenek annyira napirenden a vallásos visszaélések, és vallássérelmek, mint itt. Mert a vegyes házasfeleket reversálisok adására kényszeríteni, s ha nem adnak is, a protestáns fél gyermekét erőszakkal elvétetni, megkeresztelni, s katholikusnak erőszakolni*): mindennapi dolog, a törvény ama világos szavainak ellenére is, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek közül a fiak atyjuknak, a leányok anyjuknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely téritvény, vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen. (1868 LHI. 12. §.) De még ezek csak hagyján, hanem van közöttük, ki még ennél is tovább megy. Előidézi az előbbi sötét századok átkos emlékű szabadalmát, és a félig holt állapotban lévő prot. emberhez végperceiben betolakodván, azt, mikor már nem bir érzékkel a körüle történtekről, megáldoztatja, utolsó kenettel ellátja. Minden áttérési formaság egyenes mellőzésével a beteget akarata ellenére is katholikussá teszi, s mint hivét temeti el. Egy ilyen eset foglalkoztatja, illetve, tartja izgalomban ez idő szerint megyénk prot. közönségét. Mely eset jelen sorok Írójának leány egy házában — Tornán — történt. Az esemény a következő: F. évi junius 30-ikán a Torna-Újfaluban tartott búcsún — némely, üdvösségért oda zarándokolók — a rend közegeit agyonra verték s szurkálták. Főleg pedig egy rendőrön késszúrás- és kardvágással, több kisebb seb mellett 3 halálos sebet ejtettek, s teljesen eszméletlenül vitetett — az nap estve — 8—9 óra közt Tornán lakó családjához. E rendőrt valósággal a túlzottságig vitt makacs prot. embernek ismerte mindenki. Nyilt dolog volt, hogy gyűlölt mindent, ami csak katholikus intézmény. Es ez erős prot. ember önakarata nélkül, a katholikus egyház szertartásai szerint temettetett el. Ugyanis : Amint haza vitetett eszméletlen s öntudatlan állapotban, kevés idő multán — ki által hivatva, nem tudható — a halálos ágyán fekvő beteghez a tornai kath. segédlelkész, küldetve főnökétől, megjelent, s az ön*) Lásd a tiszáninneni ref. egyh. ker. Miskolcon tartott tavaszi gyűlés j. k. 63-ik pontját.