Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-06 / 1. szám

hozzáfogtak az egyházi egyetemes közpénztár létesítéséhez ; azonban nem lévén a helv. hitv. egyháznak központi orgatiuma, mely az első föllelkesülés melegét felhasználva, a szent vállalatot felkarolta és életbeléptette volna: tekintélyes oldalról jött elnapolás ,inditvány elégséges volt arra, hogy a tehervállalásra ugy sem igen hajló közönséget a szent ügytől elfordítsa ós az egészet megbuktassa. Ellenben az ágostai hitvallásuaknál a négy egyházkerület megbízottjaiból alakult központi bizottság .az egyetemes egyházi gyáraintézetet 1860. október x15-én megalkotván, megkezdte azonnal működését , ésjnár azidén, fenállásának tizenhetedik évében azt jelenthette az elnök, hogy „évenként 12,000, keletkezése óta pedig 174,000 forintot" adott ki segélyezés címe alatt. De még ezen felül gyűjtései által módját ejtvén annak, hogy a „do ut des" alapján a németországi hatalmas Gusztáv-Adolf-egylettel lépjen testvéri összeköttetésbe : ugyan csak 17 év óta onnan is évenként 12—14,000 frtot nyert kiosztandó segélyezésre. Nagyon tévedne azonban, ki azt hinné, hogy a helvét hitvallásuak között is az egyház anyagi állapotának biztosítására célzó mozgalom minden eredmény nélkül mu't volna el. Ellenkezőleg. Mihelyt világossá lett, hogy az ügy egyetemes felkarolása a részek szegtőlhuzása miatt meghiusult: az alsóbb testületek egyenként annál nagyobb hévvel láttak a munkához, s egyfelől azon voltak, hogy az egyházi épületek tűzkár elleni assecurátiója ós takarékmagtárak felálUtsa által az egyes egyházak fenállhatását biztosítsák; másfelől mindent megtettek, hogy özvegy-és árvapónztárak felállítása által a papok és tanítók hátrahagyott családjairól lehetőleg gondoskodva legyen. — Nem egy esperességet tudnánk nevezni, ahol egy-kettő kivételével ma már minden egyes egyháznak van takarékmagtára, ós tudnánk egyes egyházakat jelezni, melyek csaknem összes kiadásaikat a magtárjövedelemből fedezik. Hogy a papi ós tanítói özvegy- és árvapónztárak mily gyarapodásnak indultak, erre legyen szabad egy-két példát nóvszerint említenünk. A pesti ref. egyházmegyében a papi özvegy- ós árva-pénztár abban a helyzetben van, hogy jövő évben egy gyermek nélküli özvegy 150 frtra számithat, 18 éven alóli árva külön 37 frt 50 krra; összesen a kiosztandó segély 1100 frton felül leend. — A felső-szabolcsi egyházmegyében a papi özvegy- és árva-pénztár állománya a mult év 21,155 frt 50 kr. ; a tanítói gyám pénztár külön 72b8 frt89 kr. — Adunamellóki egyházkerületben 10 évvel ezelőtt megalakult tanári gyáinegylet mult évben már hét özvegyet, két segélyre szorult szülőt és egy árvát segélyezett, az özvegyek egyenként 300 frt, az utóbbiak 150 frt évi segélyt nyervén. A pénzállomány volt 24,584 frt 76 kr. A congrua megállapítása ós keresztülvitele dolgában is mozogtunk, és már maga az a tapasztalatból merített belátás is nyeremény, hogy a fizetési minimumot, csakis vidékek szerint állapíthatni meg célszerűen. — Ha a tiszántúli egyházkerület a 800 frtban megállapított minimumát minden egyházközségben keresztül tudja vinni, ez mindenesetre vívmány lesz, habár a pesti egyházmegyében tényleg egy harmaddal magasabb minimum van életbeléptetve. Mikor néhány évvel ezelőtt inditványoztatott, hogy a főváros közelsége miatti drágább életviszonyokat tekintve a pesti esperessógbeli egyházakra nézve 1.200 frtny fizetési minimum állapíttassák meg, legtöbben, bár elfogadták az indítványt, azt merő pitim desideriumnak tekintették. Azonban az esperes erélye párosulva iidomossággal kivitte, hogy ma már a 25 anyaegyház között csak kettő van, hol a hiány az 1200frtos congruát meg nem üti. Ezek ugyan mind együtt véve sem pótolják azt, amit a két milliónyi reformátusok egyeteme, ha csak fillérekből álló rendszeresített adakozással is vállvetve tehetne és tehetne épen a legügyetogyottabb, pusztuló egyházak érdekében. Szerencsére az isteni gondviselés, mintha csak meg akarta volna nekünk a cselekvés irányát mutatni, támasztott az egyháznak egy idegen felekezetbeli jóltevőt, ki mint családjának utólsó sarja roppant vagyonának nagy részét a magyar korona területén levő összes prot. hitfeleke zeteknek ugy hagyományozta, hogy abból mindenekelőtt „a pusztuló egyházak megmentése, insóges egyházak segélyezése s az építkező egyházak gyámolitása" eszközöltessék. Ez alapítvány tényleges kifejezése azon szellemnek, melyszerint a különbféle elnevezésű magyar protestánsoknak, felismerve a nemzetiségi aspiratiok miatti kényes helyzetüket az uj államviszonyok közt, magok ós a nemzet érdekében, egyházi dolgaikat régen kellett volna közösen rendezniük. Ily egyesített mííködós egyik legáldásosabb gyümölcseként említhető a „Budapesti protestáns országos árvaegylet," melyre nézve, azt hisszük, feles-