Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

megtörténvén, csakhamar meggyőződött, hogy a nyilt parancs csakugyan törvényerejűnek kiván tekintetni, mely „ugy, amint van, végrehajtandó minden paragraphusaibau". Most teljesen megváltozott a helyzet s ehhez képest Székács elhatározása is azonnal más lett - tovább percig sem habozott; a körülmények gyáva mérlegezése, mely sokakat eltántorított, lelkét nem háborgatta. Nem tanakodott sokat, hanem kibontotta az ellenzéki zászlót. Hónapokig tartott országszerte a két testvéregyház kebelében, a hatalom részéről ijesztgetésekkel, bünvád alá helyezések, itt-ott börtönzések ós másnemű üldözésekkel folytatott harc, melyben Szókács, mint a protestáns szabadság rendithetlen védője, határozottan tiltakozott az államhatalomnak az egyház dolgaiban való bármiféle intézkedése ellen. Oly idők jártak már akkor, midőn a nemzetnek az elnyomók ellenében becsülettel használt egyetlen fegyvere, a tétlenség, ereje súlyát kezdé éreztetni kifelé is, ós végre Bécsben is belátták, hogy az erőszak, ha kiviheti is a nemzet törvényes cselekvésének elakasztását, de sehogy sem áll módjában szabadságukról lemondani nem akaró embereket arra kényszeríteni, hogy a hatalom törvénytelen intézkedéseit tettleges hozzájárulásukkal támogassák. A pátens-ügyi tusa ezt teljes világításba helyezte, ós figyelmeztette a kormányt a pátens életbeléptetésének kivihetetlenségóre. Igy törtónt, hogy 1860. május 15-én megjelent ama legfelsőbb kézirat, mely mint az októberi diploma méltó előhírnöke egyfelől a törvényes állapot restitutióját engedélyezte, másfelől a£ absolutismus törvényen kivüli alkotásait sem akarta elejteni s a pátens szerint rendezkedett egyházaknak is létjogot biztosított. A prot. egyházak siettek elfoglalói a törvényes tért, mely előttíiuk megnyílt; haladék nélkül hozzáfogtak a kerületi tisztségek betöltéséhez, ós a Bányakerület már julius 17-én tartott közgyűlésében dr. Székács Józsefet 176 szavazat közül 149-el s így csaknem egyhangúlag supcrintendensónek választá meg. Ez volt a Bányakerület részéről a hatósági önkormányzat helyreállításának első lépése, melylyel testületi szerves működését tiz évi szünetelés után ismét megkezdte. A következés mutatta, hogy szerencsés kezdet volt, miután az egyház, melynek békés működése a pátens elvi fenntartása folytán még mindig veszélyeztetve volt, Székács személyében nemcsak tapasztalt, ügyes vezetőt, hanem annak lelkiismeretes elvhüsógóben erős biztosítékot is nyert. Nincs egy-egy szebb jelenség a társadalmi hierarchiában, mint kormányon álló oly férfiú, ki ugyanazon elvek szerint igazgat ós parancsol, amely elvek nevében opponált, mikor tőle kormány iránti engedelmesség követeltetett. Az ember örömest meghajol a hatalom és tekintély birtokosa előtt akkor, ha abbau a változhatlan érvényű erkölcsiséget, szívünk e soha egészen meg nem tagadható tulajdonát mintegy megszemélyesítve látja. E hazafiúi elvhiisógnek köszönhette Szókács, ós köszönhette mindenekfelett a magyar evangelicus egyház egyeteme, hogy a pátensi üzelmek folytán támadt benső viszálynak csakhamar vége szakadt; a patentalis egyházak visszakívánkozván s egymásután vissza is térvén azon testület közösségébe, melynek Szókács vezetése alatt előbb soha sem tapasztalt, mind növekvő virágzását megirigyelhették. A történetírás feladata lesz körülményesen ismertetni Szókács főpásztori működésének az országra kiható részleteit, egyházkormányzatának azon szép folyamatját, mely a kötelesség pontos teljesítését a szeretet eszközeivel munkálva, concrét gyakorlati példákban mutatta meg, mily bő forrása a társasélet áldásainak az önkormányzat. „Melyik a nagy élet 1" kérdi De Yigny Alfréd és találóan igy felel'- „Az ifjúságnak gondolata, melyet az érett kor valósított." Székács ifjúsága és tizenkét évig folytatott főpásztori működése ily nagy életnek ritka szép póldányképe. Midőn pályára lépett az öntudatra ébredés zajos korszakát élte a nemzet. E korszak Szókács szép lelkében is sok oly eszmét érlelt meg, melyet a valósulás kevés kilátásával bocsátott világgá. Superinteudenssé választatván, a nyomatékhoz, melyet a jeles tehetség kölcsönöz, magas állásának befolyása is járulván, szerencsés volt mindazon reformokat, melyeket a 48 előtti időszakban mint közpap sürgetett, mint főpásztor életbe léptethetni ós oly műveket létesíthetni, melyeket ugy az egyház, mint általában a nemzeti cultura érdekében nagy jelentőségüeknek mondhatni. S midőn ekkép az ifjú merész álmai a fórfint boldogító valóságokká lettek, f

az érdem ritka kísérője a közelismerós sem késett. 0 Felsége királyi tanácsossá nevezte és a Lipót-rendjellel díszítette; polgártársai országgyűlési képviselőül választották; a jenai egyetem theologiai tudori cimmel tisztelte meg, végre akadémiánk tiszteletbeli tagjai közé sorozta. De mindezeknél megtisztel őbb kitüntetés akkor érte, midőn Berzsenyi sirja felett tartott beszéde alkalmából egy katholikus püspök az ország papjának nevezte el. Semmi méltóbb joggal meg nem illette Székácsot, mint e név, melynek ő annyira díszére vált. Igen is ő mindenek felett pap volt, a szó legteljesebb értelmében: pap mint híveinek követendő szép póldányképe ; pap mint ritka tehetségű szónok, és végre pap azon közmondásos értelemben is, hogy mind holtiglan tanult és tanulságát közhasznúvá tette.