Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

megtörténvén, csakhamar meggyőződött, hogy a nyilt parancs csakugyan törvényerejűnek kiván tekintetni, mely „ugy, amint van, végrehajtandó minden para­graphusaibau". Most teljesen megváltozott a helyzet s ehhez képest Székács elhatározása is azonnal más lett - tovább percig sem habozott; a körülmények gyáva mérlege­zése, mely sokakat eltántorított, lelkét nem hábor­gatta. Nem tanakodott sokat, hanem kibontotta az ellenzéki zászlót. Hónapokig tartott országszerte a két testvér­egyház kebelében, a hatalom részéről ijesztgetésekkel, bünvád alá helyezések, itt-ott börtönzések ós más­nemű üldözésekkel folytatott harc, melyben Szókács, mint a protestáns szabadság rendithetlen védője, ha­tározottan tiltakozott az államhatalomnak az egyház dolgaiban való bármiféle intézkedése ellen. Oly idők jártak már akkor, midőn a nemzet­nek az elnyomók ellenében becsülettel használt egyet­len fegyvere, a tétlenség, ereje súlyát kezdé éreztetni kifelé is, ós végre Bécsben is belátták, hogy az erő­szak, ha kiviheti is a nemzet törvényes cselekvésének elakasztását, de sehogy sem áll módjában szabadsá­gukról lemondani nem akaró embereket arra kény­szeríteni, hogy a hatalom törvénytelen intézkedéseit tettleges hozzájárulásukkal támogassák. A pátens-ügyi tusa ezt teljes világításba he­lyezte, ós figyelmeztette a kormányt a pátens élet­beléptetésének kivihetetlenségóre. Igy törtónt, hogy 1860. május 15-én megjelent ama legfelsőbb kézirat, mely mint az októberi diploma méltó előhírnöke egy­felől a törvényes állapot restitutióját engedélyezte, másfelől a£ absolutismus törvényen kivüli alkotásait sem akarta elejteni s a pátens szerint rendezkedett egyházaknak is létjogot biztosított. A prot. egyházak siettek elfoglalói a törvényes tért, mely előttíiuk megnyílt; haladék nélkül hozzá­fogtak a kerületi tisztségek betöltéséhez, ós a Bánya­kerület már julius 17-én tartott közgyűlésében dr. Székács Józsefet 176 szavazat közül 149-el s így csaknem egyhangúlag supcrintendensónek vá­lasztá meg. Ez volt a Bányakerület részéről a hatósági önkormányzat helyreállításának első lépése, melylyel testületi szerves működését tiz évi szünetelés után ismét megkezdte. A következés mutatta, hogy sze­rencsés kezdet volt, miután az egyház, melynek békés működése a pátens elvi fenntartása folytán még mindig veszélyeztetve volt, Székács személyében nemcsak tapasztalt, ügyes vezetőt, hanem annak lel­kiismeretes elvhüsógóben erős biztosítékot is nyert. Nincs egy-egy szebb jelenség a társadalmi hierarchiában, mint kormányon álló oly férfiú, ki ugyanazon elvek szerint igazgat ós parancsol, amely elvek nevében opponált, mikor tőle kormány iránti engedelmesség követeltetett. Az ember örö­mest meghajol a hatalom és tekintély birtokosa előtt akkor, ha abbau a változhatlan érvényű erkölcsiséget, szívünk e soha egészen meg nem tagadható tulajdonát mintegy megszemélyesítve látja. E hazafiúi elvhiisógnek köszönhette Szókács, ós köszönhette mindenekfelett a magyar evangelicus egyház egyeteme, hogy a pátensi üzelmek folytán támadt benső viszálynak csakhamar vége szakadt; a patentalis egyházak visszakívánkozván s egymásután vissza is térvén azon testület közösségébe, melynek Szókács vezetése alatt előbb soha sem tapasztalt, mind növekvő virágzását megirigyelhették. A történetírás feladata lesz körülményesen is­mertetni Szókács főpásztori működésének az országra kiható részleteit, egyházkormányzatának azon szép folyamatját, mely a kötelesség pontos teljesítését a szeretet eszközeivel munkálva, concrét gyakorlati példákban mutatta meg, mily bő forrása a társasélet áldásainak az önkormányzat. „Melyik a nagy élet 1" kérdi De Yigny Alfréd és találóan igy felel'- „Az ifjúságnak gondolata, melyet az érett kor valósított." Székács ifjúsága és tizenkét évig folytatott főpásztori működése ily nagy életnek ritka szép póldányképe. Midőn pályára lépett az öntudatra ébredés zajos korszakát élte a nemzet. E korszak Szókács szép lelkében is sok oly eszmét érlelt meg, melyet a valósulás kevés kilátásával bocsátott világgá. Superinteudenssé választatván, a nyomatékhoz, melyet a jeles tehetség kölcsönöz, magas állásának befolyása is járulván, szerencsés volt mindazon reformokat, melyeket a 48 előtti időszakban mint közpap sürgetett, mint főpásztor életbe léptethetni ós oly műveket létesíthetni, melyeket ugy az egyház, mint általában a nemzeti cultura érdekében nagy jelentőségüeknek mondhatni. S midőn ekkép az ifjú merész álmai a fórfint boldogító valóságokká lettek, f az érdem ritka kísérője a közelismerós sem késett. 0 Felsége királyi taná­csossá nevezte és a Lipót-rendjellel díszítette; pol­gártársai országgyűlési képviselőül választották; a jenai egyetem theologiai tudori cimmel tisztelte meg, végre akadémiánk tiszteletbeli tagjai közé so­rozta. De mindezeknél megtisztel őbb kitüntetés akkor érte, midőn Berzsenyi sirja felett tartott beszéde alkalmából egy katholikus püspök az ország papjának nevezte el. Semmi méltóbb joggal meg nem illette Széká­csot, mint e név, melynek ő annyira díszére vált. Igen is ő mindenek felett pap volt, a szó legteljesebb értelmében: pap mint híveinek követendő szép pól­dányképe ; pap mint ritka tehetségű szónok, és végre pap azon közmondásos értelemben is, hogy mind holtiglan tanult és tanulságát közhasznúvá tette.

Next

/
Thumbnails
Contents