Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-28 / 30. szám

fogadás mellett nyilatkozó egyházak szavazatukat főleg avval indokolták, hogy e tanterv az általánosakra nézve a magoknak közelismerést kivivőtt tanférfiak által felállított és sikeresen már is életbeléptetett legújabb módszertannal ellentétben áll, a tanítók szabad önműködését megbénítja, a tanulók fokozatos haladását igen megnehezíti és a falusi iskolákra kevés tekintettel van. Különösen pedig a vallásoktatásra nézve egyértelmű a hét ellennyilatkozó egyháznak azon véleménye, hogy a tanterv a szabadelvűbb áramlattal számot nem vetett, alapjában és irányában célttévesztett, a fősúlyt nem a gyermek kedélyvilágának vallás-erkölcsös nevelésére, istenhezi emelésére, hanem inkább az egyes száraz hittételek elsajátítására, inkább az idők folytán az egyház által alkotottaknak és kiszabottaknak megismerésére, mint a nemes érzelem fejlesztésére fektető. A tantervhez függelékeit „index librorum prohibitorum" is kellemetlen hatással volt egyes egyházakra. Az általánosakra nézve több egyház által a miniszteri tanterv ajánltatott elfogadásra, a vallásoktatásra nézve az egyházak többsége a tanításnak más alapokra fektetését, szabadabb és bensőbb iránybani kezelését sürgeti. A „Pozsonyban felállíttatni szándékolt theologiai akadémia" kérdésében egyházaink egyhangúlag s a leghatározottabban oda nyilatkoztak, hogyha már fájdalmunkra ilyen intézetet Budapesten a központban felállítani nem lehet, tudvalevő okoknál fogva különösen ami egyházkerületünkre nézve, nemcsak hogy nem óhajtandó, de sőt, ha lehetséges volna, minden erőből megakadályozandó Pozsonybani felállíttatása. Egybefüggőleg, és itt is ismét lelkes közakarattal egyházaink azt hangsúlyozták, hogy az eperjesi hittani intézetet minden körülmények közt, ha mindjárt még nagyobb áldozatok árán is fenntartatni kívánják. A gyűlés utáni közebéden, a gyűlés komoly és itt-ott, különösen a , tanterv" miatt keserűséggel is vegyült vitatkozása, a kedélyes eszmecserének engedett helyet; a küzdelemben fellángolt kedélyek a komoly érvelést és versenygő sikraszállást a zöld asztalnál hagyva, a teritetthez lecsöndesetten csakis a baráti kollegiális érzületet hozták; megeredt a kedvesebbnél kedvesebb toasztok árja, s a sok szép szónak tettben is lett koronája amennyiben 33 együttétkező, az eperjesi theologiai intézet könyvtára gyarapítására egy kolduló toasztjának következtében 28 frt 70 krt adakoztak. STRAUCH BÉLA, esper. jegyző. Cékus István tiszakerületi püspök úr egyházlátogatási útja Cékus István püspök úr a mult év nyarán tevén meg körútját a hegyaljai esperességnek, hat megyében, Sajó Kazáról, illetve az ózdi Vasgyártól Nagy-Bányáig, a Kassához csak négy mértföldnyire eso Hernád-Vecsétől Nagy-Váradig terjedő nagy területen elszórt egyházaiban, csak az egyházmegye két legnagyobb és legtekintélyesebb egyházának a nyíregyházi és miskolcinak látogatását hagyá fel a jelen évre, e két egyház a bennök fenálló intézetekkel és a hozzájok tartozó leánygyülekezetekkel magokban is annyi dolgot adván a látogató főpásztornak, hogy annak csakis a főtiszt, úr vas természete és kitartása birt megfelelni egyhúzomban. A hazulról Rozsnyóról jun. 11-én reggel elindult főpásztor útja, azon ponttól fogva, melyen az egyházmegye határát érinté diadalút volt. A bánrévei állomáson az egyházmegye küldöttei üdvözölték őt, Vadnán a S. Kazai egyháznak, Miskolcon az ottaninak, mely szerencsés volt a főpásztort az indóháznál ebéddel is megvendégelhetni, Szerencsen a tállyai és a szánthói, Tokajban a tokaji egyházak elöljárói tisztelkedtek előtte. Királytelken már a nyíregyházi egyháznak elébe ment küldöttsége, s annak nevében Palánszky Soma egyházi főjegyző üdvözölte őt és csatlakozott kíséretéhez. Midőn a vonat esti hét órakor az óhajtva várt vendéggel a nyíregyházi indóház udvarára berobogott, a feszült várakozásban volt nagy közönség riadó éljennel üdvözölte a kilépő főpásztort, kivel szemben Farbaky József helybeli lelkész adott a perc ünnepi örömének kifejezést. A rövid velős válasz után csakhamar elhelyezkedtek a reájok várakozó kocsikra a főpásztor és a kíséretében jött hivatalos vendégek: Lichtenstein József esp. felügyelő s országgyűlési képviselő, Materny János abauj szánthói lelkész és alesperes, mint a saját egyházában ily minőségben működni nem kivánt Bartholomaidesz János fŐesperes helyettese, Zelenka Pál egyházkerületi jegyző és a szomszéd egyházak küldöttei. És most jött a bevonulás. Megható, szóval le nem irható látvány, milyet Nyíregyháza még nem tapasztalt, melyre, aki szemtanuja volt, meg fog emlékezni teljes életében. Mindanégy keresztyén felekezet összes harangjainak zúgása s tarackdurrogás közt lassú lépésben haladt előre a beláthatlan hosszú menet s csak e lassú lépesben haladásnak köszönhető, hogy az utat ellepett sűrű tömegek dacára szerencsétlenség nem történt. A menet élén hatvan tagu bandérium haladt Kovács Lajos városi rendőrhadnagy vezérlete alatt szemen szedett, szebbnél szebb paripákon, hisz a nyíregyházi gazdaközönség lovai messze vidéken híresek, a főpásztort a város disz kocsiján a legtekintélyesebb gazdák egyike Nádassy Mihály maga szállitá be s híres tizenegy hámos lova közül ki tudta választani a legszebb hatot. A város szélén zöld lombbal díszített és felzászlózott diadalív alatt, melynek „Isten hozott0

, felirata az egész város érzelmeit tolmácsolá, népies viseletük festői diszébe öltözött hajadonok üdvözlék a főpásztort, virágesőt hullatva kocsijára s innentol fogva kettesével sorakozva kocsija körül. Az egész út hosszában két oldalról leszúrt májusfák között érkezett a menet a főtéren s a debreceni utcán át, hol a népiskolai és a gymnasiumi ifjúság képezett tanítói s 60*