Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-28 / 30. szám

Aztán meg minden elfogulatlan magyar protestáns elismeri, miszerint hazai protestantizmusunk legnagyobb csapása mai napig az, mit az 1567-iki debreceni zsinat és az 1591-iki csepregi — Nádasdy Ferenc által Scultéti Severin és Beöthe István között eszközölt — colloquium rajta vétett és hogy ideje volna, a mai tudomány világosságánál és anynyi egymásközti gyümölcstelen zsurlódások által intve, az uniót valahára létesíteni. Hiszen a protestantizmusnak — legyen az helvét vagy ágostai hitvallású — alapelve nem a betű szentesítése ós imádása, hanem a szellemi haladás kiapadhatlan újjászületése. Igaz, hogy eme egyesülés nem könnyű kérdés s régóta foglalkoztatja épen a legkomolyabb gondolkodásuakat. Némethonban, hol a kormány intézkedése folytán az unió létesült, de békét ós türelmet teljes mértékben még nem szült, mert az orthodoxia szüntelenül holt betűk szentesítése után eped, e század elején a hires P 1 a n k azon nézetben volt, hogy az egyesülést szerencsésen ügy eszközölhetni, hogyha az egyik hitfelekezet a másiknak vagy egészen enged, saját nézetéről ós szerkezetéről tökéletesen lemond és a másik bitfelekezet nézetét ós szerkezetét tökéletesen magáévá teszi; vagy ha mindkét hitfelekezet viszonylagos engedés által egymáshoz simul ugy, hogy sajátságaiból félre tesz csak annyit, s az ellenpárt sajátságaiból elfogad csak annyit, amennyi szükséges, hogy egy pontban találkozhassanak; vagy végre, ha egymásnak sajátságait érintetlenül hagyják, de azokban a békés együttélésuek ós hitközössógnek akadályát többé nem találják. . . Ennek ellenében ugyanazon időtájban Wits c h e 1, Igensdorf költői kedélyű papja, azt tartotta, hogy a protestánsok egyesülése létesíthető ugy, hogy ha az, minek egyik hitfelekezet sem mondhat ellen, leend a norma; ha az, mi szükségszerű, őket összeköti, s végre, ha á, z igazság őket szabadokká teszi. Hangoztatja ezt pedig azért, mert már akkor nyilván való volt előtte, miszerint a tizenkilencedik század világnézete a vallás legtisztább kifejezését az embertársak iránti őszinte szeretetben, mint amelyben az Isten iránti gyermekded szeretet legbiztosabban nyilvánul, keresi, s a betű miatti gyümölcstelen harcokat Jézus követőihez illetleneknek tartja. Ily elvekkel szemben tekintve honi protestantismusunkat, akaratlanul visszasiet a gondolkodás a rég elhagyott múltba s nemes irigységgel szemléli az egyházunkra örökké emlékezetes ama 1617-ik évet, melyben a reformátió százados ünnepét Thurzó családján kivül, Bethlen (xábor ós István, Batthyány Ferenc, Forgács Péter ós Mihály, Zrínyi Miklós és G-yörgy, Nádasdy Pál, Révay Péter, Illósházy Gráspár, Szócsy Tamás és G-yörgy, Bocskay Miklós, Bánífy Ferenc, Eákócy György ós Zsigmond, Török István, Zólyomi Dávid, Tököly István, Lorántffy Mihály, a Perényiek, Máriássyak, Zayak, Kemények, Barcsayak, Szirmayak, Károlyiak, Berónyiek, Szentiváuyiak, Barkócyak, Nyáryak, Divékyek, Ujfalusyak az ország minden részeiben ülték volt. — Akkor, ha valaki az uniót ügyesen és tiszta szeretettel megpendítette volna, talán létesült volna s Pázmán az érsek talán nem csábított volna annyi lelket vissza a rom. kath. egyház tömjénnel telt kebelébe, mint Pázmán a jezsuita — és az egyesült protestantismus virágzó vezéregyház lenne mai napig. Es most ? — Kund Samu ur 1871-ben, midőn e lap azon évi 49-ik számában az ,,Ágost. hitv. evang. zsinati előinunkálatok"-ról irt, sajnálkozását fejezte ki, hogy azokban a két honi prot. testvér-egyház uniójáról említés nem tétetik, igy szólván: „Az unióról, melyről azt hittem ós vártam, hogy a legközelebbi zsinaton már kimondatik s végrehaj tátik, az előmunkálat egy árva betűvel sem emlékezik meg. Sajnos, hogy a prot. testvérfelekezetek közti szakadás épen nem lényeges különbségek miatt egykor megtörtént, és hogy a testvér-felekezetek legjobb erői a testvérek elleni küzdelemben emésztődtek fel. Mily sokkal erősebben állanánk, mily sokkal többet, nagyobbat lehetett volna létrehozni — viribus unitis! Sajnos, hogy a szakadás mind e mai napig fenáll, és hogy, bár az ellenségeskedés megszűnt, a prot. egyház még mindig két felekezetre van oszolva, holott a taukülömbség élét elvesztette, és tán kevesen vannak a helvét hitvallásuak közül, kik oly mereven ragaszkodjanak Kálvin praedestionationalis tanához, szintoly kevesen az ág. hitvallásuak közül, kik az „in, cum, suba

-ból egy jotát sem akarnak elengedni. Legsajnosabb volna, ha az unió a legközelebbi zsinaton sem hozatnék szőnyegre, sőt már a zsinat összeillése előtt is nem bocsáttatnék ki illetókcsb helyről felhívás az unió előkészítésére s minden azzal összefüggő kérdés tisztázására, hogy a