Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-14 / 28. szám

egyszóval a képviseleti rendszer életbeléptetése érdekében ; amit mégis ért és haláláig oly hiven képviselte egyházmegyénket, hogy az én csekély tudomásom szerint — a kerületi gyűlésekről soha el nem maradt; az egyházmegyeiekre pedig — ha még beteges volt is olykorolykor — mindig meg kellett gyógyulnia Lelkének egész erejével és hevével küzdött egyházmegyén s egyházkerületen a tisztújítás eszméjének valósításáért. Ez eszme is több egyházmegyében uralomra vergődött ; legközelebb pedig a zsinati előmunkálatokban is elvül mondatott ki a 10 évenkénti tisztújítás. A d o m e st i k a kérdésében irodalmi téren is szót emelt. Hogy ne ?! a szeretet és a testvériség megtestesült apostola. A zsinattartást egyházmegyén, egyházkerületen újból, meg újból, törhetlen kitartással sürgette, indítványozta s nem rég irodalmi téren is szót emelt érte, a zsinatolás ellenzőivel szemben felvette a kesztyűt Mint örült aztán, hogy, csak az előkészületek kezdetét is megláthatta. A papi esküminta módosítása érdekében, boldogult testvérével egyházkerületünk gyűlésén egy egész kis forradalmat csinált. Es milyen heves, mily ingerült harcok valának mindezek! Gyűlölet., elkeseredés, rágalom fegyvereinek szerep jutott a küzdelemben s ő a megtestesült szívjóság többnyire a szánalom mosolyával arcán hallgatta ellenesei alantjáró érveit és indokait egyházmegyén, egyházkerületen ; de harag, sőt még neheztelés sem maradt szivében a másként vélekedők irányában soha. Ha leszavazták is, reményével a jövőhez fordult mindig s szinte sugárzott arcáról az öröm, mikor mondta : „Sebaj ! a mag el van vetve; majd kinő az és megérik idejére!" „Most még nem vagyunk megérve reá" stb. stb. De hite a jó és igaz ügy jövőjében és győzelmében, a bámulásig erős s rendithetetlen volt. Ez volt oka, hogy ő a csüggedést, a lehangoltságot hirbŐl sem ismerte. Az 50-es években a papok szakáiviseléséért az egyházmegyén hány ósdinak örökös haragját vonta magára tisztes szakálával. De ő megállott és küzdött és hordta, lengette fehérgyolcsszinű szakállát s emellet is alig volt papiasabb alak az övénél s első tekintetre bárki is tiszteletesnek szólította. E. megyénk gyűlésén szünet szüntelenül az affiliatió elve ellen küzdött egész erőfeszítéssel s midőn megkezdettük a leányositást és láttuk egymás után elzülleni a filiákat, örömmel s még elég jókor tértünk vis/sza hozzá, az általa javasolt ut követéséhez s óhajtjuk, hogy ne csak egyházmegyénk, hanem az egyetemes ref. egyház örökölje az ő megszokott jelszavát : ,minden áron fentartani a positiókat!" A „protestáns egylet"-nek mindenik gyűlésén jelen volt s hogy verbuvált az elmaradt erdélyi gyűlésre is mindnyájunkat ! A testvériségért, az egyesülésért égett, izzott nemes lelke s Krisztusi szelleme úgy, mint keveseké. Az akadályokra, formakérdésekre nem is hederiett; ceremóniáknak s külsőségnek nem levén embere soha sehol j A 1872-ki Pesten tartott prot. egyl. gyűlésen egy felolvasást is tartott ily címmel : „A hivők megtartásának s a nem-hivők megnyerésének egyetlen módja," mely külön lenyomatban is megjelent s miatta meglehetős kemény szó- és tollharca volt. Alig volt tárgy, alig merült fel ujabban eszme, mely mellett fel ne szólalt volna megyei politikai napi lapokban vagy szakközlönyökben. Különösen küzdött a vallásoktatásnak a tanítók kezében hagyása érdekében, a vallásos nevelésnek egészen uj s tegyük hozzá itt is bátran, még ma nálunk kivihetetlen rendszerét s módját hozván e becses lap hasábjain javaslatba. De nem azért volt a legmagasabban járó eszmék felkent szóvivője, hogy minden szavát, indítványát azonnal a való életre alkalmazni lehessen ! „A mag el van vetve ! majd megérleli az idő." A legközelebb tartott s reá nézve utólsó egyhází kerületi gyűlésen is egy ép oly hazafias, mint nemes irányú indítványt tett le Írásban a tiszántúli tekintélyes ref. egyházkerületi gyűlés zöld asztalára ; mely szóbeli előadása szerint, mint azt az ő közlékeny tiszta lelke oly szívesen és készséggel referálta a többi gyűlési tárgyak között, igy hangzik : „A ref. egyház, hol a hazát és nemzetet veszély fenyegette, mindig kész volt tenni és áldozni vért és vagyont. Most is veszély, az anyag romlás veszedelme fenyegeti a nemzet tagjait az uzsora képében. Ez ellen alakult a kisbirtokosok földhitelintézete, indítványozza, hogy egyházkerületünk is legalább egy 500 frtos részvénynyel lépjen be az intézetbe ós el ne maradjon onnan, hol a haza megmentéséről van szó.4 Azt hiszszük ehez nem kell kommentár. A lelkészértekezletek létrehozásának kitartó sürgetője, a papi könyvtár alapításának indítványozója, sürgetője s az egyletnek elnöke volt haláláig; egyházkerületünkön tizedeken át ő képviselte a megyét; elválasztottuk egykor tanácsbirónak is, de arról részint az .egyházlátogatással járó viszontagságok miatt, melyeket gyönge testszervezete el nem viselhetett volna; részint mint nem az ő véralkata s elszárnyalni vágyó lelkének megfelelő állásról lemondott. A papi özvegy-árva pénztár állapota felett édes atya gonddal őrködött De íme most veszem észre, hogy annyira rabu ejtette figyelmemet az egyetemes ref. egyház jelene, jövője, jóléte s virágzásáért kifejtett működése iránti méltánylatom és odaadásom, hogy egyháza s családja érdekében tett működéséről majd, hogy el nem felejtkeztem. Pedig itt is uralkodott az ő fentebb is feltüntetett szelleme, mely hatni, gyarapitani volt hivatva. Egyházában a tagosítás általa papi s tanítói ' fizetés föl dbirtokkal váltatott m eg ! s örökre biztosítva vannak ez állások. „Szegényalapot" teremtett, melynek tőkéjét minden kiadott : műveinek tiszta jövedelmével gyarapította. A község házát az ő terve szerint ugy építették, hogy egy olvasó szobát a szükséges helyiségeken felül még berendezhetett, hová a napnak egy bizonyos idejében naponta eljárt magyarázgatni a magasabb értelmi felfogást igénylő kérdéseket. A templomot 1876-ban uj székekkel