Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-07 / 27. szám

A jelzett nemzeti ünnepély óta lejárt időköz azonban, noha jelentékeny részét teszi egy halandó életének, de mégsem elegendő arra, hogy egy, a miénkhez hasonló, szellemi működésben ugyan fáradhatlan, de mentől korlátoltabb anyagi erők felett j rendelkezhető intézet jelentékenyebb, az egész haza közfigyelmét magára vonható eredményeket mutathatna fel abból. A mi keveset magunk tehetségéből egyesek áldozatkészsége után s különben is túlterhelt híveinknek a vallás oltárára lerakott néhány filléreiből az államnak minden közvetlen hozzájárulása nélkül, mint saját teremtményünket tudunk ezen, habár különben sem egészen meddő időszakból felmutatni, az főleg anyaiskolánk uj tanépillete, melynek alkalomszerű megnyitása, s közhasználatra leendő ünnepélyes átadása céljából gyűlénk e mai emlékezetes napon annak falai közelében ily nagy számmal egybe s e szembetűnő részvét is mutatja, hogy a tisztelt közönség önként elismeri a méltán üdvözlött létrehozliatását, illetőleg nem csekély erőmegfeszitésbe került esemény jelentőségét. Es valóban nem ok nélkül, mert nem is említve, hogy mennyire szükségessé tevé ez áldozat meghozását tanulóink s tanáraink egészsége irányában való szem előtt tovább nem veszthetett kötelességünk, de megvannak ezenkívül a kornak is mindig teljesen s bizonyos időn túl többé nem mellőzhető igényei, sőt követelései; a tisztaság, csin, bárha egyszerűség mellett, de részben a kényelem sem mellőztethetik ma már egy olyatén nagyobb tudományos intézetnél, mely, ha el nem akar satnyulni, ezen tekintetben is versenyezni tartozik többi testvéreivel. De meg, ha annak tudata magában is megnyugtató már, hogy innentül tápintézetünk jótékonyságát élvező 280 ifjaink közül 115-nek egészséges szobákat is adhatunk lakásul, hogy további tantermeink sem nélkülözendik jövőben az azokban eddig hiányzott világosságot ós friss levegőt, s különféle gyűjteményeink célszerű elhelyezésében sem leszünk most már annyira megszorítva; vájjon mindezek felett nem bir-e ezen ma általunk felavatott maradékról-maradókra szállandó monumentális uj épület, reánk protestánsokra nézve M némi nem ignorálható szellemi jelentőséggel is ? Mert avagy ki tekiuthetne e szilárd alapon nyugvó, egyszerűségében is ékes falakra anélkül, ; hogy egyházunk s annak alkotmánya symbolikus ' képmását is ne lelje fel abban ? Igen ! szívós összetartás, ernyedtelen türelem, áldozatkészség s közös munkálkodás hozá létre s tartja fenn mindkettőt belsejéből pedig isteni rendeltetések szerint a felvilágosodás szövétneke fogja végfogytig mennyei sugarait ország-, sőt világszerte terjeszteni. A dolog természetéből folyik azonban, hogy az utolsó, csakis minden erre hivatott tényezők összhaugzatos szerves működése által s után fog teljes mérvben megtörténhetni, ha t. i. soha ki nem alszik keblünkből a protestantismus előre törekvő mozgató erejének meleg szikrája, ha találkoznak jövőben is mindig jóakaratú, önzéstelen és ügyes kezek, az ezek szülte szellemi erőnek a gyakorlati téren való érvényesítésére; ha végül nem leszünk soha szükiben az ezek által művelés alá veendhető fogékony talajnak. Igen! mindinkább felvirágozni s minden szükségesekben előrehaladui, csak akkor fog ez ős, de épen azért időnként friss olajat igénylő anyaintézetünk, ha fáradhatatlan szorgalmú tanáraink terhes pályájukon, jó akaratunkra, támogatásunkra ós elismerésünkre fognak számithatni, főleg pedig ha tanuló ifjaink, belátván jövőjük szigorúan igényiette szükségét, kimivelósöknél ernyedetlen szorgalommal használják fel az evégből részökre itt készenálló kedvező alkalmat ; aminthogy főleg ily reményben is nyitjuk ma meg ez uj tanépületnek tantermeit ünnepélyesen előttük, óhajtván, hogy valamint azok küszöbén belől kirekesztőleg saját kiképeztetésökre lesznek napjaikat fordítandók : úgy megfutván majd iskolai- pályájukat, innen azokon is mindig örömmel, megelégedéssel, gyermeki hálával tekinthessenek vissza anyaiskolánkban haszonnal eltöltött idejökre, ez pedig szülei megnyugvással s dicsekvóssel bocsáthasson mentől többeket ki közülök a gyakorlati élet ez idők szerint óág"bb ugyan, de versenyre szólító pályájára. És ezen áldásszerü jó kívánat után berekeszthetném beszédemet, ha még egy lerovandó kötelesség teljesítése nem várna reám. Aki tudja, mennyi fasisokon ment, de amint látjuk, végre mégis sikerre vergődött, építkezési ügyünk keresztül, s kezdettől fogva tanuja volt azon SZÍVÓS buzgalomuak, melyet annak eredményhez lett jutása végperceig tanúsítanak, e fáradságos munka közvetlen elvállalására, állásaiknál fogva nem is köteleztethetett számos tagjai egyházkerületünknek s főiskolánknak, az — egyéb jutalmat úgy sem tudván önzéstelen eljárásukért,