Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-30 / 26. szám
• méti jogakadémiában volt 7 rendes, 1 rendkivűli s 4 magántanár, 90 hallgató, az előbbi évhez képest 41-el kevesebb. Jogtudományi államvizsgára jélentkezett 21, ezek közül 3 kitűnően, 16 egyszerűen átment, 2 visszavettetett ; második alapvizsgára jelentkezett 28, képesíttetett 2 kitűnővel, 17 egyszerűen, 9 visszavettetett; jogtudományi államvizsgára jelentkezett 9, képesíttetett 5, visszavettetett 4; államtudományi államvizsgára jelentkezett 11, képesíttetett kitüntetéssel 2, egyszerűen 8. Ezek szennt a középtanodákban és jogakadémián volt Összesen 1136, fogyás 35 ; érettségire jelentkezett 89, átment belőlük 79. A budapesti theologiáról szóló jelentés szerint volt az intézetben 3 rendes, 2 segéd- és 1 melléktanár, 57 hallgató, ez utóbbiak ingyen lakást s fűtést élveztek, ezenkívül közülök 20—25-en 3, illetőleg 5 és 8 forintnyi havi segélyt. A havi segély eddigelé csupán az anyagi szegénységre való tekintetből osztogattatott , de jelen közgyűlésen a tanári kar javaslata folytán kimondatott, hogy jövőben segélyre csak oly ifjak tarthatnak számot, kik szorgalmuk és képességük által magukat arra érdemesítik. A nagy-kőrösi tanítókép ez dében 4 rendes és 4 melléktanár vezetése alatt mintegy 80 növendék volt. Az iskolaügygyel kapcsolatban megemlítjük, hogy népiskoláink számára egy bizottság által uj tanterv készíttetett, és mely a jelen közgyűlésen el is fogadtatott. Ennek rövid jellemzésére annyit mondhatok, hogy kezd a helyes középútra visszatérni. Ismerjük az e téren tett nagy salto-mortalét. Míg 1868 és még inkább 1860 előtt népiskoláinkban csupán a zsoltár s káté taníttatott, addig 1868-ban és után átalakítottuk népiskoláinkat kölyökegyetemekké, melyekben a liba- és borjupásztorkodásból beszalasztott pusztai sihedert egy-két év alatt az európai tudományosság mai színvonalára akarták emelni jóakaratú paedagógjaink. Jó szerencse, hogy még a logarythmusokkal való foglalkozás és a váltótörvény is be nem vitetett a tantárgyak közé. A sz. lelkesedés, melylyel országos népiskolai tanügyünket oly magasra s oly rohamosan akartuk emelni, ma már lohad, kevesebbel is megelégszünk, nem lehet repülnünk, hanem kell, hogy alkalmazkodjunk a mi viszonyainkhoz. Más tanterv való a lipcsei vagy berlini ovodákból kikerült s folyvást gondos szülei s nevelői felügyelet s értelemfejlesztés alatt álló gyermekeknek és más a mi szittya uj nemzedékünknek. Az elfogadott uj tanterv kevesebbet markol, mint az eddigi, de többet akar szorítani. A vallástani kézikönyvek ügyén is hatalmas lendület történt: Papp Károlynak „Bibliai történetek" című vezérkönyve és kézikönyve, melyek már sajtó alól is kikerültek, elfogadtattak; valamint elfogadtattak és sajtó alá adatni rendeltettek a következők: Bocsor Lajosnak „Bibliaismertetés a megfelelő bibliai földrajzzal a gymnasium 1. és II. osztály számára", továbbá ugyancsak annak ..Egyháztörténelem a gymnasium IV. osztály számára" "című munkái ; Kiss Kálmánnak : „A bibliai könyvek története és szimbolica. Függelékül a magyar ref. énekeskönyv ismertetésével" eímű műve. Ezek mellett a jövő tavaszra kilátásba helyeztetett a még szükséges népiskolai s középtanodai vallástani kézikönyvek nagy részének elkészíttetése, amelyekre nézve pedig kilátás nincs, az ezen ügygyei foglalkozó bízottság buzgó elnöke Fördős Lajos fel fog hívni alkalmas egyéneket. Irói tiszteletdíjul megszavaztatott első kiadásnál 30.000 betűért 50 frt, második kiadásúnál 25 frt. A papi vizsgákról szóló jelentés eléggé szigorúan hangzott, amennyiben az első vizsga előtt állóknak fele uj vizsgaadásra utasíttatott, a második vizsgásoknak pedig harmada, de azért e szigorú Ítélet mégis keveseket sújtott, állván az első vizsga előtt 2 lelkészjelölt, a második előtt 6 segédlelkész. De ha már kevés jól vizsgázott segédlelkészünk van, ezeket legalább pártoljuk, ezért kimondatott, hogy a más egyházkerületből jövő segédlelkészek ezentúl a kápláni sorozatba nem az általuk letett vizsga ideje szerint jönnek, hanem zsinórmértékül szolgál az egyházkerületünkbe való átlépés ideje; mely intézkedéssel annyi legalább el lesz érve, hogy a káplánságuk későbbi éveiben átjövő egyének a h. lelkészi állomásokat nem nyerik el a mi segédlelkészeink előtt. Két fontos statutumváltoztatás is történt. Furcsán voltunk eddig. Ha rendszabályt akartunk alkotni, formuláztatott a javaslat, s az beküldetett az egyházmegyékre, ezek észrevételeiket megtették, és ha a megyék többsége óhajtotta annak létrehozását, formuláztatott újból a javaslat az egyházmegyei észrevételekre való tekintetből. Mikor úgy két-három év alatt szépen elkészült, akkor beküldetett az egyes egyházakhoz „igen"-nel vagy „nem"-mel való szavazás végett, és ha a véletlen többségre juttatta az „igen"-t, lett statutum, ellenkező esetben nem. Hajdanában talán jól volt az így, de most képviseleti gyűlésünk van, miért is az egyházaknak közelebb felbontott szavazatai szerint ez az alkotásmód elvettetik, hanem az egyházmegyei közgyűlések többsége, ha elfogadja az uj vagy változtatott statutumjavaslatot, akkor az egyházmegyei gyűlések észrevételeinek figyelemben tartása mellett véglegesen formulázza s megállapítja azokat az egyházkerületi közgyűlés. Másik a papválasztási statutum. Évek óta folyik annak is a módosítása, végre most az egyházak többsége elfogadta a mult évi közgyűlésből beküldött javaslatot, melynek az alapgondolata az, hogy szabadon választanak a gyülekezetek, de csak a kandidáló bizottság által kijelöltek közül, ezen bizottságo pedig alkotja a helyi egyháztanács által saját kebeléből e célra választott két, s az egyházmegyék közgyűlése által évről-évre titkos szavazattal választott egy egyházi és egy világi tagból, elnöke pedig az egyházmegyei elnökség. Kétségkívül meg lesznek ezen uj rendszabálynak is a maga keserű gyümölcsei, de másrészt útját állja ez sok ujabbkori visszaélésnek és fonákságnak. Hozatott még egy harmadik statutum is, vagy legalább valami ilyesféle, jelesen kimondatott az egyházmegyék meghall-