Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-20 / 3. szám

az igaz Istent ? Ez ama nagy kérdés, melyet én előtökbe akarok tárni. Lelketek felvilágosult, lehet hogy közületek némelyek tovább menve azt mondhatnák; mi sokkal is inkább felvilágosultabbak vagyunk, hogysem meghajolhatnánk egy Isten vagy általában Isten előtt. Oh barátim, rendkívül elszomorít engem, de valóban ugy van, — hogy mivelt honfitársaim nagyrésze nem csak ezen elnökség székhelye, hanem más elnöki városokban is Indiában, tényleg eltoltik napjaik és éjszakáik 24 óráját, anélkül, hogy csak egyetlen imát is nyújtanának Isten elé, a nélkül, hogy az Urnák nevét csak egyszer is ajkaikra vennék! Nem elég rettenetes ez ? És mig én szerencsét kívánok az iskolák alapitásához, és a társadalmi reformok előrehaladásához ; más részről igaz volna azon állítás, hogy a mivelt bennszülötteknek nincsen hitük? A keresztyéneknek vannak imaházaik, a hinduknak templomaik és mohamadánoknak mose-ik ; de mint áll a dolog az Indiánok mivelt bennszülöttjeivel ? Megvallom, hogy felvilágosultak, némelyek közülök igen felvilágosultaknak mondhatók s elnyerték majdnem mindazon kitüntetéseket, a melyeket az egyetem lehetőleg reájuk ruházhatott. De hol van vallásuk ? Helyezhetnénk mi bizalmat — a józan emberi értelem nevében kérdezlek benneteket — helyezhetnénk mi bizalmat olyan emberben, aki sohasem veszi ajkaira az Istennek nevét ? Nem nagy szégyen ez reánk nézve, barátim ? Tekintsétek komolyan e pontot, a mint a mivelt bennszülöttek jelenleg itt vannak, Isten nélkül, a mely reményeiket és vágyaikat éleszsze s egyszersmind, mintegy ennek kikerülhetlen eredménye erős és tiszta lelkiismeret nélkül, a mely őket az erkölcsi heroismus tetteire, az önmegtagadó emberszeretet tetteire, inditsa! Ha a szülő hazájukhoz hívek lenni akarnak, ugy szükséges, hogy minden haladék nélkül oltárt emeljenek szivükben és házaikban az igazi Isten dicsőségére. Tegyétek meg azt, s minden több munka meglesz ez által téve, a melyre ti bizalmatokat és reményeiteket helyezenditek. Ki mondottam, hogy e munkának azonnal meg kell történnie. Ám létesítsetek vállalatokat, alapítsatok klubbokat, az özvegyek házasulhatása kérdésének megvitatása végett: a hit ügyében azonban az egy Istennek, a világmindenség igaz Istenének megismerése ügyében itt, hol arról van a szó. mily sürgős ő neki naponként imákat rebegni, itt nem akarnék megengedni nektek semmi ingadozást, nem akarnám megengedni a magyarázgatást, feleselést, vitatkozást, hanem sürgetőleg kérni óhajtanálak benneteket, hogy megfeszítsétek erőtöket az előre, felfelé, az égfelé haladásra minden késedelem nélkül. (Folytatása következik.) Ártatlan csipkedések. (BongésZet a 8

Prot. egyh. és isk. lap* mult évi 51-ik számából.) 0 - B u d a. Az itteni egyház 1874-ben a lelkész fizetését ezerkétszáz forintban állapította meg, s e fizetésre választott is lelkészt ugyanazon évben. A lelkész elfoglalta ugyan állomását, hanem az ő zsebét nem foglalta el az ezerkétszáz forint. Sőt a papíron zsírosnak ígért fizetés a valóságban jó vékonyra soványodhatott, mert a lelkész panaszkodik, hogy nem élhet. »Apellál tehát a „főnnkelt* lelkű egyháztanács nagylelkűségére.® S az egyháztanács 1877 végén elhatározza, hogy ezután csakugyan ki fogja az 1200 forintot fizetni Nagyon szép! Hanem ez a dolgot kár volt dobra ütni. Mert ha a bugaci makkfalvi sat. egyházak fennkölt presbyteriumai megtudják, hogy a szerződésileg biztosított dijt kifizetni nem kötelesek, s ha mégis megteszik, mellökre, a fennköltlelküség érdemrendje fog tűzetni: hát nekik inkább nem kell ez a furcsa izé, hanem a pap béréből majd valami egyharmadrészt mégis csak elhúznak. — Hát arra a 3 évi hátralékra nézve hallgat a fennköltlelkü krónika ? Makó. A makói reform, egyház nyugdíjba helyezte az ottani elnyomorodott kántort, adván számára évenként 28 hold föld haszonélvezetét. A pensionált kántor ur kétségkívül hálairatot fog benyújtani a makói egyház mélyen tisztelt presbyteriumához, mely valószinűleg igy kezdődik : „Rebegő ajkaim nem találnak méltó szavakat" sat. No, mi is gratulálunk a makói egyház — uj kántorának ; mert voltaképen ő pensionálja elnyomorodott elődét, miután a 28 hold föld az ő fizetéséből vonatik el, s az ő számára csak 8 hold hagyatik, mig előde él. Mea culpa Valami ismeretlen lángész, álnév alá rejtőzve, igen pongyola gúnyában ide ugrik a »Prot. egyh. és isk. lap(

<

olvasóinak tisztes közönsége elé, s egy disznótor-szagu beszédben üti a mellét nagyon, hogy ő kitalálta az okát annak a sokszor emlegetett templomkerülésnek, s ez az, hogy : a legátus megcsókolja a szép asszonyt, ennek férje pedig jól nyakon törli a legátust, és másnap — üres a templom. No erről a dologról ezen közönség előtt ilyen émelygős cynismussal még nem szólott senki. Egy kicsit egészen más oka van annak édes öcsém ! S bár jóindulatu tanácsom ez, hogy maradjon kiki a maga kaptafája mellett ; de ha mégis e dologról máskor is szólani akar, tehát mosakodjék meg, kefélje meg a kabátját, ha van, azután kopogtasson, ,s ha beeresztik, köszörülje meg a torkát, ugy fogjon a dikcióhoz, nem feledvén, hogy most nem a fonóházbeli vagy malomalatti publikum előtt beszél. — Egyébiránt én azt hiszem, hogy egyenesen az ön cu pája volt az hogy megcsókolta a szép asszonyt, azon különbséggel hogy önt nem a férj, hanem a szép asszony törülte nyakon. Hinc illae lacrimae. F e 1 s ő-B aranya. Az újonnan választott esperes ur fogadja szíves üdvözletünket és szerencsekivánatunkat díszes, de nehéz hivatala folytatásához. Olvastuk székfoglaló beszédét, s nekünk ugy tetszik, hogy programmja ezen egyetlen szóban foglalható össze : szelídség. — Igen szép! Vajha mindig, hogy mi is az Önhasonlatával éljünk, kedvező szelek ringatnák a f.-baranyai egyházmegye hajóját. Jaj, de »aini volt, ugyan az, ami ezután is leszen: * lesznek tehát olyan fuval-