Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

Pál úr már igen talpraesett reflexiókkal válaszolt, felhíván egyszersmind egyik és másik részről az érdekelteket a dolog érdemileg való s beható tárgyalására. Leszámolván már az eddig történtekkel s az ügy személyes, polemikus oldalával, ós kimutatván a felszólalások becsét, értékét, jobbról is balról is, mint a rószrehajlatlan ítélet s tárgyilagos bírálat és osztóigazság kiváuja ; bátran vehetjük fel a tárgyalás alatt álló ügy fonalát ott, ahol az móg eddig kivétel nélkül minden felszóllaló által elejtetett, megszakíttatott. — Értem a ref. tanügy szerves fejlődósét s az egyetemes ref. egyház tanügyi hatóságának közvetlen összeköttetését. A mi más szóval azt teszi, hogy állapítsuk meg az egyetemes ref. egyház tanügyi politikáját s az iskolaügyre nézve a kormányzási, közigazgatási fokozatokat az egész országra szólva. Feljogosítva érzem magamat arra, hogy az ügyhöz szóljak, nemcsak azért ; mert papok s tanítók közötti kérdéssé degradáltatott a ref, tanügy; nemcsak azórt, mert 8 évi rendes lelkipásztorkodásom ideje alatt évenként 6 hétig foglalkozom a confirmandusok oktatásával, még pedig 3 óv óta 35—45 közt váltakozó számú ily növendékkel ; hanem azórt is, mert 3 óv óta YI osztályú reáliskolában tanítom rendszeresen a vallást, erkölcstant ós egyháztörténelmet, ezenkívül egyházi, társadalmi téren — bárha igen szük körben — folytonosan foglalkozom a nevelósügygyel s tanítói gyűlések szervezésébe is befolytam és máig is befolyok. Mind ebből láthatja a ref. tanítói kar, hogy ha mint lelkipásztor is a tanítói rendhez tartozom, fentebbi körülményeimnél fogva egyenesen tanító is vagyok a szó valódi értelmében; ennélfogva a tanítók, tanügy ós iskolázás kérdéséhez szólván, csak anyiban beszélek az íróasztal mellől, amennyiben a térdemen nem irhatok. Szüksógessó válik már ma papok részéről az ilyen indokolás, mivel a tanitó urak közül számosan, gyűléseken, életben, irodalomban nyilvánosan kezdik kérdéssé tenni azon jogát a prot. papságnak, hogy a tanügy kérdésének tárgyalásához hozzászólhasson, pedig kivált a velünk egy ivásúak tudhatnák, hogy ezelőtt s csekély tudomásom szerint ma is, hallgatni kell a neveléstant s járni a gyakorló isk. tanító előadásainak hallgatására a papnövendékeknek is. H vatásunk lóvón a tanítás, nevelés ós módszertani muakát is meglehet, olvasunk annyit, mint egyik-másik tanítótársaink. Áttérve már a tárgyra, első sorban a memorandumban kifejezett ohajokra, kívánalmakra: én az ott előadott bajokat mind ismerem s amit a 14 pontban a ref. tanítók kérnek, ha tőlem függene, ma mindazt megadnám, azonban nem lehetvén e téren tabula rasa-t csinálni s az adott viszonyokkal számolni kónyteleníttetvón, lassan, fokról-fokra menve, hiszem e kívánalmakat elérhetőknek. Jelesül: AzI. pontra nézve a konfirmandusok tanítását bíznám most egyelőre csak a lelkészre, de ezt kötelezőleg azonnal. A II. pont jogos s a kölcsönös kisegítés kötelme alól csak a hivatását felfogni nem akaró lelkész keres kibúvót. A prédikálásra nézve a lelkészszel megállapítandó úrnap s ünnepeket hagynám meg. Egyóbkónt e tárgyban a tanító tetszósóre bíznám. A III. pontra nézve országos törvény van, megtartandó. AIY. pontot aláírom. Ősztől tavaszig talán lehetne délután templomozni; de mivel éppen ilyenkor vau szüksége a tanítónak az időre a napok rövidsége miatt, a délutáni templomozást eltörlendőnek vélem. Az Y. pont jogos kívánalmat penget. És ón nem szabom oly formán a tanító fizetését a papóhoz,mint sokan, hogy a tanítóé felényi legyen csak, mint a papó, hanem a tanítóé az egész papi fizetósnól csakis pár száz frttal legyen kevesebb, mivel a papnak küldöttségeket kell ellátni, jótékony célú egyletek, intézetekre adakozni, mert mindezeket tőle a társadalom megvárja. De e tervet ne úgy vigyük keresztül, hogy a pap fizetését osszuk meg, mert az neki magának is nemhogy sok volna, sőt legtöbb helyen kevés. Hanem minden úton-módon ós eszközök által növeljük a tanító fizetését az egyház pénztárából, sőt ha a fundus studiorum a kormány előtt oly „ne nyúlj hozzám" virág nem lenne, növelném egyenesen ebből. Hogy már ma is mindenütt növekedik e fizetés, az tény. Buzogjunk vállvetve ez ügy körűi és haladni fogunk, de türelmetlenséggel csak ártunk. A YI. és VII. pont helyes, jogos. A VIII. pontra most azonnal az egyházalkotmány alapjának lerakásánál kimondanám, hogy nemcsak a tanítóra, de a lelkészre nézve is a fixum fizetést léptesse életbe minden egyházközség, mint az már nagyon sok helyt így is van. S okkal-móddal és lassan haladva, mindenütt kivihető is. A tandíjat kezelje az egyház gondnoka és presbitériuma, a tanítót pedig fizesse meghatározott mennyiséggel.