Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

szeszagatta az orgonát s a szószéket, melynek aranyozott párkánya egészen megfeketedett. Ugyanaz nap Bölcskén Tolnamegyében a tűz 30 házat pusztított el, s a ref. templom is jelentékenyen megrongáltatott. — 15-kén pedig az épülőfélben lévő. s már bádogtető alá vett tápiószentmártoni (Pestmegyében) ág. h. ev. templom tornyát döntötte le a szélvihar. * Kérelem. A miskolci ref. gymnásiumnál tervben levő építésre és szervezésre kegyes adományok gyűjtése végett szétküldött gyűjtőívek beadásának határideje már letelvén, tisztelettel kérjük azon urakat és úrhölgyeket, kiknek további gyűjtésre már kilátásuk nincs, legyenek szívesek a náluk levő gyűjtőívet Magyar Károly iskolai pénztárnok úrhoz beküldeni. A rendező bizottság. * A „r'maszombati egyesült protestáns gymnazium" negyedszázados fennállásának f. hó 30-án tartandó emlékünnepére a gymnasium t. pártfogóit, volt tanítványait a tanulók szülőit, valamint a rokon tanintézeteket és a tanügy barátait tiszteletteljesen meghívja az igazgatóság. * Gyászhirek. Szőnyi Pál, a hírneves paedagog, a m. akadémia lev. tagja, az egyetemes ref. tanügyi bizottság buzgó pénztárnoka e hó 17-én, hosszas szenvedés után, élte 71-ik évében elhunyt. Szőnyi, miután tíz évig a Tisza-család mellett nevelősködött, s a Tiszafiukkal külföldön járt: 1848-ban a közoktatásügyi minisztériumban előbb titkárrá, aztán osztálytanácsossá neveztetett ki. A függetlenségi harc után alapította magáu-fiu-nevelő intézetét, mely évről évre emelkedett, s első helyét kivívta az egész országban. Irodalmi érdemeiért az akadémia még 1846-ban lev. tagjává vá« lasztotta, legújabban pedig a kir. tanácsosi címmel ruháztatott fel. Temetése 19-én d. u. a jeles férfi bokros érdemeihez illő részvét mellett ment végbe. A végtisztességtevők roppant sokasságában ott vóltak az akadémia, a természettudományi társulat képviselői, a képviselőház számos tagja, köztük az elhúnytnak első, legkedvesebb tanítványai Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos volt miniszter, a fővárosi hatóság részéről Ráth K. főpolgármester stb. Koszorúkkal halmozták el a koporsót, melyek közül kiemelendő a Tisza testvéreké és a természettudományi társulaté. Részt vett a temetésen a ref. theologusok énekkara, s miután a gyászének elhangzott Török Pál superintendens tartott megható gyászbeszédet a boldogpltról, kinek legfőbb törekvése volt életében, hogy ne csupán alaposan képzett ifjakat neveljen, hanem egyszersmind jó hazafiakat is. Áldás a derék férfi hamvaira ! — Az udvarhelyi ref. egyházmegyét s különösen annak egyik kiváló papi családját nagy veszteség érte. Bálás Gergely héjjasfalvi lelkész elhunytával. A haláláról kiadott szomorú jelentés igy hangzik : „Özvegy Bálás Gergelyné szül. patakfalvi Ferenci Julianna és gyermekei : Imre fehéregyházi ref. lelkész, Lajos, nejével és kis gyermekeível, Berta, Gábos Dénesné, szomorodott szívvel jelentik, hogy a jó férj, gyöngéden szerető édes atya és nagy atya, héjjasfalvi ev. ref. lelkész árvátfalvi Bálás Gergely munkás életének 65-ik, boldog házasságának 19-ik évében, jun. 17-én rohamos elgyengülés következtében jobb létre szenderült. Benne a társadalom egyik mélyen érzo tagját, a lelkészi kar egy hasznos és általában becsült s szeretett tagtársat, s családja a gyöngéden szerető támaszt vesztette el. Végtisztesség-tétele jun. 19-én tartatott meg. Béke legyen áldott porai felett !«*) — F. hó 11-én temettetett el Budapesten Mester Eduárd kalarasi gyógyszerész, ki a moldva oláhországi missió eszméjének megpendítője s az ottani ref. magyar egyházak s a magyar nemzetiség ügyének kitűnő támasza volt. 0 Bpestre gyógyulni jött, s ki annyit szenvedett, meghalni haza jött. — F. hó 14-én hunyt elKaciány Gusztáv sókuti (Zemplén m.) ág. ev. lelkész. A boldogult a szabadságharc előtt a Tisza családnál volt alkalmazva előbb mint nevelő, aztán mint birtokkezelő. — Cékus Ist. tiszai á. e. superintendenst nagy csapás érte: édes atyja, Cékus Mihályé hó 18-án élte 85-ik évében Kun-Tapolcán elhunyt. Béke hamvaikra ! NECROLOG. Ha van, mi a szív húrjait fájdalmas rezgésbe hozhatja, ha van, mi szemünkbe igaz részvét könnyeit csalhatja, az egy családatyának, egy lelkipásztornak halála. Mert halálával nemcsak a részvét, hanem a szánalom könnyeit is hullatjuk. Ravatala felett állva, midőn látjuk özvegyét önemésztő kinos fajdalmával, az árvákat kik atyjukban mindenöket vesziték, megrendül szivünk érzése s ajkunkra akaratlanul is ama kérdés tolul, hogy az árvák, kiknek Istenen kivül nincs más pártfogójuk, hova lesznek, mi sors vár reájuk. Ily szívet busitó s lélekrenditő eseménynek valánk tanúi néhai Molnár Pál igrici lelkész halálával, ki egyedüli kincsét, a léleknek ama drága kincsét is, mivel birt, mint egyik jeles szónoka jeilemzőleg mondá, sem vitte magával, azt is szétosztá hívei között, mint gazdag atya szokta fiai között megosztani, amikkel bír, földi javait. A sok lelkiképességgel bíró t. férfiú Molnár Pál született Borsodmegye Damak községében az 1827-ik év jan. 23-ik napján. Szülei az elemi iskolában kifejteit szorgalmát, tehetségét s a tudományokhozi nagy hajlamát látva, előbb Miskolcra, majd Sárospatakra küldöttek fel. Itt végezte a hittanifolyamot, mégpedig oly kitűnő sikerrel, hogy a nagyhírű s tudományu Somossy János tanár ur halálával, a héber nyelv, ó szövetségi szentirásmagyarázat előadásával ideiglenesen ő bízatott meg. Majd, hogy a lelkészi pályára vezető hosszas útra, hova vágya vonta őt, szárnyakat tűzzön, a bocsi egyház fitanítóságát fogadta el. Három év perdült le az idő *) Neerologot kérünk. Szerk.